Koppenstein Jakab (1865–1918)[4] szállítóüzleti hivatalnok és Lőwy Hermina (1880–1960) gyermekeként született zsidó polgári családban. A Budapesti V. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait a numerus clausus miatt Prágában, Würzburgban és Hamburgban végezte. 1924-ben a hamburgi orvosi egyetemen általános orvosi oklevelet szerzett, amit a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen honosíttatott. 1927 és 1932 között a budapesti Charité Poliklinika Röntgenosztályának gyakornoka volt Bársony Tivadar mellett. 1932-ben radiológus szakvizsgát tett és ugyanettől az évtől a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs Utcai Kórházának röntgen szakorvosaként dolgozott. 1938–1940-ben a Beregszászi Kórház Röntgen Intézetének vezetője volt, azonban 1940-ben a zsidótörvények miatt elbocsátották. 1942 és 1946 között – megszakítással – a budapesti Weiss Alice Közkórház és a Fasor Szanatórium radiológusa volt. A második világháborút követően az Uzsoki Utcai Kórház és a Zsidó Szeretetkórház röntgen osztályának osztályvezető főorvosa lett 1971 áprilisában bekövetkező haláláig. 1947 és 1951 között a Pázmány Péter Tudományegyetem, illetve a Budapesti Orvostudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára volt. 1947-ben az emésztőszervek röntgendiagnosztikája tárgykörben magántanári képesítést szerzett,[5] 1952-ben megkapta az orvostudományok kandidátusa címet addigi tevékenységéért és 1959-től az orvostudományok doktora címet is viselte. Megválasztották az Orvos-egészségügyi Szakszervezet Radiológus Szakcsoportjának elnökévé.
Röntgendiagnosztikával foglalkozott, elsősorban a gerinc, az alsó nyaki és felső háti csigolyák, illetve a húgyhólyag röntgenvizsgálatára dolgozott ki új eljárásokat. A gerinc röntgenvizsgálata során, új, nemzetközileg is elfogadott értékelési rendszert vezetett be. Mestere Bársony Tivadar volt, akivel 1935-ben először írta le a gyomor fornix diverticulumát.
