A Koperi Regionális Múzeum (szlovén nyelvenPokrajinski muzej Koper; olasz nyelvenMuseo regionale di Capodistria) székhelye 1954 óta az 1600 körül épült koperi Belgramoni–Tacco palotában van. Ennek a múzeumnak a feladata SzlovéniaPrimorska(wd) (tengerparti) történelmi körzete emlékeinek megőrzése és bemutatása. Gyűjteményeit, állandó és ideiglenes kiállításait a főépület négy szintjén, a kertben illetve a kert mögött található tágas melléképületben helyezték el.
A múzeumot 1911-ben alapították helyi történelmi és művészeti múzeumként (Museo Civico di Storia e d'Arte). Alapításának 10. évfordulóján, 2011-ben nyitották meg új állandó kiállítását Velence, Napóleon és a Habsburgok címmel.
A Belgramoni–Tacco palota
Az 1600 körül épült palota reneszánsz és barokk elemeket is felmutat, de stílusa alapvetően manierista[1] Az ajtó bronz kopogtatójának eredetijét Tiziano Aspetti (1559–1606) olasz szobrász készítette.
Építtetője az olasz nemesi Belgramoni család volt. Kettős nevének eredete minden bizonnyal a két család közötti, pontosabban nem ismert házassági kötelékben rejlik.[2]
A belső tér kialakítása barokk jellegű, hasonlóan a kor többi koperi, illetve izolai és pirani palotájához. A kiforrott barokk egyik központi eleme, a lépcsőház önálló épülettestként jelenik meg, csakhogy oldalt és nem tengelyben áll.
A tágas átriumból ajtó vezet a földszinti helyiségekbe, amelyek többféle célt szolgáltak, és egy hasonlóan nagy portál vezet a gazdag és gondozott kertbe, ahol a lapidárium található. Az átrium bal oldali falának közepén egy lépcső vezet a lépcsőházhoz. A díszterembe két oldalról jut be a fény: a homlokzatról és a felső homlokzaton nyíló ablakokból. Az épület jobb szárnyában lévő társalgóból fiatalabb íves falépcső vezet a második emeletre. A második emeleten jóval alacsonyabbak a szobák. A bal szárny helyiségeibe a nagyterem mennyezete alatt szinte körbefutó, a helyiségnek új dimenziót adó galéria biztosítja a bejutást. A legtöbb szoba famennyezetű, fagerendás mennyezettel.
A múzeum története
Az első helyi kezdeményezések múzeum alapítására már a 18. század végén megjelentek, de létrejöttének fő ösztönzője végül az isztriai régió első kiállítása volt Koperben (Prima Esposizione Provinciale Istriana) 1910-ben. Egy évvel később, az akkori koperi önkormányzat megalapította a Városi Történeti és Művészeti Múzeumot (Museo Civico di Storia e d'Arte), majd az első világháború után a Belgramoni–Tacco palota tágas épületébe költözött a gyűjtemény.
A második világháború során a gyűjteményből számos értékes műalkotás elveszett. 1954-ben a múzeumot Regionális Múzeumnak, majd 1967-ben Koperi Regionális Múzeumnak nevezték el. 1981–85 között a múzeum központi épületét teljesen felújították, ami lehetővé tette a múzeum tevékenységének bővítését és a gyűjtemények átrendezését.
A múzeum a Primorska régió hagyományait számos különböző területen kutatja és mutatja be: régészet, történelem, művészet és kultúrtörténet, a tengerparti és a karszt-területek etnográfiája és kulturális öröksége. Nagy figyelmet fordítanak a kulturális, tudományos és oktatási intézményekkel és egyesületekkel folytatott együttműködésre, különös tekintettel a külföldi szlovén intézményekre, valamint az isztriai és dalmáciai olasz és horvát intézményekre.
A múzeum főépülete ad otthont a régészeti gyűjteménynek, valamint az Isztria művelődéstörténetét, művészetét és történelmét felölelő kollekcióknak a 19. század legelejétől a végéig. A restaurátor műhelyben múzeumi anyagokat tárolnak, valamint oktatási tevékenység keretében szakmai napokat és műhelyfoglalkozásokat szerveznek.
A helytörténeti múzeum a barlangi medve történelem előtti korokból származó csontjaival indít. Jelentős a múzeum kőtára, az anyag egy része a palota kertjében, szabad ég alatt tekinthető meg. A gyűjtemény a tengerparti és karsztvidék legrégebbi tárgyi kultúráját képviseli. A kultúr- és művészettörténeti kollekció szobrokból, festményekből, művészeti és kézműves alkotásokból áll, időrendi sorrendben és témák szerint.
A képtár festményeket, szobrokat és más művészeti alkotásokat mutat be, kiegészítve a velencei kulturális tér 17. és 18. századi berendezéseivel, 18. és 19. századi történelmi anyagokkal, valamint a felvilágosodás, az orvostudomány és gyógyszerészet, valamint a politikai élet néhány kiemelkedő, helyi kötődésű alakjával.
A Velence, Napóleon és a Habsburgok küzdelmének térségbeli hatásaival foglalkozó állandó kiállítás a 16. és a 19. század közötti időszakot öleli fel, és bemutat néhány helyi személyiséget, például Paolo Naldini(wd) püspököt és ifjabb Pier Paolo Vergeriot (1498–1565), Santorio Santoriot (1561–1636), a hőmérőt feltaláló orvost, valamint Giovanni Rinaldo (1720–1795) írót és történészt.
A múzeum állandó kiállításának a része a Gramsci téren elhelyezett az etnográfiai gyűjtemény is.
2024-ben Tone Kralj (1900–1975) festőművész munkásságát bemutató nagyszabású időszaki kiállítást rendezett a múzeum.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pokrajinski muzej Koper című szlovén Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
_(3957507831).jpg)
_-_Landscape_with_Figures.jpg)
