Kontextusnak (latin = "együttes szövet, -szöveg")[1] azokat a körülményeket és állapotokat nevezzük, amelyek (többnyire) egy eseményt (vagy szöveget: textus) „körbefognak, körülölelnek”.
Konkrét tudományterületekre áttérve a következő jelentések találhatók:
- A régészetben egy felfedezés kontextusa (fizikai helye) számít jelentős körülménynek (lásd rétegeződés). Még pontosabban a régészeti környezet olyan időbeli esemény, amelyet a régészeti lelet megőrzött. A gödör- vagy árokásás a „múltba” adja a kontextust, míg az azokat kitöltő anyag maga a téma, vagy a lelet. A többszörös helykitöltő anyag a régészeti rétegekben többszörös kontextust ad. A strukturális jellemzők, természetes lerakódások és temetkezési nyomok szintén kontextusnak számítanak. Az ásatás színhelyén az ilyen típusú szétválasztással állapítják meg a régészek az adott helyen folyt tevékenységek kronológiáját, írják le és értelmezik a maradványokat.
- A kommunikációban és a nyelvészetben a kontextus jelentése szövegalkotás esetén egyrészt szövegösszefüggés - vagyis az egyes mondat vagy szövegrész egyéb összetevőkhöz való viszonya - illetve szövegkörnyezet, amely azt a környezetet jelöli, amelyben a közlés előfordul, megvalósul, illetve amely befolyásolja az üzenet értelmét. Alapvető kontextusok: a) interperszonális (két ember közötti) b) csoportos (néhány ember) c) közéleti (klasszikus retorika alaphelyzet: szónok szól nagyobb hallgatósághoz) d) tömegkommunikációs (elektromos/nyomtatott médián keresztül) e) kultúrközi (két kultúra között zajló kommunikáció esetén)[2]
- A számítástechnikában a kontextus azon körülmények összessége, amelyek között egy eszközt vagy egy programot használnak (ez terjedhet az operációs rendszer fajtájától a felhasználó jelenlegi szaktudásáig is).
Jegyzetek
