A nemesi származású bátorkeszi Kobek család sarja.[1][2][3] Apja, bátorkeszi Kobek István (1834–1907), bátorkeszi birtokos, országgyűlési képviselő,[4] anyja, Holota Mária (1843–1929) asszony volt. Atyja, Kobek István, a köbölkúti kerületet három cikluson át szabadelvűpárti programmal képviselte az országgyűlésen; 1895. szeptember 16-án nemességet, valamint a "bátorkeszi" nemesi előnevet szerezte meg adományként Ferenc József magyar királytól.[5]
Kobek Kornél, a középiskoláit Budapesten a II. kerületi állami főreáliskolában végezte. Miután az érettségit letette, a magyaróvári gazdasági akadémia hallgatója lett, ahol oklevelet szerzett. A jól képzett Kobek Kornél a bátorkeszi családi birtokán gazdálkodott, amelyen nagyarányú szesz-, tej-, csemegeszöllő-, dohány és méztermelést folytatott. Elnökigazgatója a bátorkeszi takarékpénztár-részvénytársaságnak és az esztergommegyei tűzoltószövetségnek lett, valamint a Magyar Automobilklub igazgatósági tagja is volt. 36 évesen belemerült az országos politikába, és az 1910-i általános választások alkalmával a köbölkúti kerület a pártonkívüli 1867-es Szemere Miklós volt képviselővel szemben választotta meg.[6]
Az 1917. június 15-én kezdődő Esterházy-kormány nevezte ki az Esztergom vármegye főispánná. Azonban nem sokáig ült a vármegye élén, mivel amikor hatalomba került a Harmadik Wekerle-kormány1917. augusztus 23-án, Kobek Kornél lemondott hivataláról. Ezután egy ideig csendes visszavonultságban élt a családi birtokán és csak a Károlyi-kormány alatt vállalt ismét aktív szerepet. A kormány honvédelmi államtitkárrá nevezte ki, de amikor minisztere lemondott, ő is távozott állásából. A nehéz idők megviselték és nemcsak erejét, de vagyonát is felemésztették. Lassan elvesztette köbölkúti birtokát, és végül tönkrement.[7]
1933. október 7-én hunyt el Budapesten. A sajtóban azt írták róla, hogy: "Kobek Kornél azok közé a vármegyei és közéleti nagyságaink emléke közé sorozzuk, akik tiszta szívvel, tiszta lelkülettel, nemes gondolkozással és jóakaratú cselekedetekkel éltek értünk és minden polgárért, ezért a történelmi múltú városért és a vármegyéért. Azok közé tartozott, akik azzal emelték méltóságukat, hogy megbecsülték az embereket."[7]
Házassága és gyermekei
1900. május 10-én Budapesten vette feleségül boronkai Boronkay Elvira Albertina Paulina (*Esztergom, 1879. augusztus 31.–†Caracas, Venezuela, 1953. augusztus) kisasszonyt, akinek a szülei boronkai Boronkay Lajos (1841–1895), köz- és váltó-ügyvéd, földbirtokos, Esztergom vármegye törvényhatósági és közigazgatási bizottsági tagja, az esztergomi takarékpénztár igazgatótanácsosa,[8] és nemes Koller Mária Paulina (1846–1893) voltak.[9] A házasságukból született:
bátorkeszi Kobek Magdolna (1901–1930).[10] Férje, dr. Fábry Lajos.
