Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek.Indoklás: felesleges a felsorolás az életrajzi részben
Cseh-morva származású, örökletes nemesi rangú katonacsalád sarja. Édesapja, Karl Klapka gyógyszerész, aki feleségével, Dávid Borbálával Temesváron telepedett le az 1780-as években. II. József tábori főgyógyszerésszé nevezte ki, és rábízta a Temesköz tábori gyógyszertárainak megszervezését. 1811-ben városi tanácsossá választották. Nagy vagyonra tett szert. Két fia és három lánya volt. 1817-ben halt meg. Másodszülött fia volt Klapka József.
Élete
Alig 18 évesen, 90 ember élén, főhadnagyi rangban részt vett a Napóleon elleni nemesi felkelésben. Hazatérve, 1807-ben feleségül vette Dávid Teréziát, Jónás Lajos nyomdatulajdonos özvegyét. Felesége a nevére iratta nyomdáját, könyvkötő műhelyét, házát és minden vagyonát. Még abban az évben megkapta a temesvári polgárjogot.
Akkoriban az ő nyomdája volt az egyetlen Temesváron, melyet tehetsége révén hamarosan Magyarország egyik legtekintélyesebb nyomdájává fejlesztett. Kezdetben kalendáriumok kiadásával foglalkozott, amelyből nagy haszonra tett szert. Később újságkiadásba fogott. 1809-ben megjelentette a rövid életű Tagesbericht-et, 1828-ban a Banater Zeitschrift-et, az 1840-es években pedig a Temeswarer Wochenblatt-ot.
Vagyoni helyzete, műveltsége, üzleti összeköttetései folytán Temesvár egyik legbefolyásosabb polgárává vált:
1809-ben a Napóleon elől Temesvárra menekített udvari kincstár és levéltár őrzését szervezte meg.
1812–1816 között városi árvaszéki taggá választották meg.
1813-tól ingyen látta el papírral és könyvekkel temesvári katonai fiúnevelő intézetet és a Hadtestparancsnokságot.
A beteg nyomdászok ápolására alapítványt hozott létre.
1814-ben negyedmagával kibérelte a temesvári színházat, amelyet két éven át vezetett.
1815-ben kérvényezte, majd 4000 kötettel (60% német, 40% latin) megnyitotta az ország első vidéki kölcsönkönyvtárát, melyet 16 éven át vezetett.
1816-ban József nádor kinevezte az újjászerveződött polgárőrség alezredesének.
1817-ben meghal édesapja, majd gyermekágyi lázban felesége, aki 4 gyermekkel ajándékozta meg (József aki irnok lett, Ferdinánd cs.kir. vezérőrnagy, Adolf táborkari mérnök, és Terézia).
Apai örökségéből kibővítette nyomdáját, ami az ország 55 nyomdája közül a tizedik helyre küzdötte fel magát.
1817-ben helyettes városbírónak, majd 1819-ben polgármesternek választották meg. 14 évig önzetlenül, buzgósággal érélyes kézzel vezette a gyarapodó, csinosodó Béga-parti város ügyeit.
Második felesége, az 1824-ben, korán elhunyt Kehrer Júlia két gyermekkel ajándékozta meg: 1819-ben Júlia, majd 1820-ban György, a későbbi komáromi hős. Harmadik felesége, eggensdorfi Pachmann Anna, rövid együttlét után elhagyta, és visszaköltözött Bécsbe.
Temesvár szabad királyi várost két ízben is képviselte a magyar országgyűlésben (1825–1827, valamint 1832–1836 között), ahol mindvégig a reformtörekvések mellett szállt síkra, mellyel országos ismertségre tett szert.
Hosszú távollétei alatt anyagi helyzete egyre romlott. Ezért eladta aradi és temesvári nyomdáját, és házát is.
Népszerűsége viszont továbbra is töretlen volt. Táblabírája volt Temes, Torontál, Krassó és Heves vármegyéknek. Eperjes díszpolgárává választotta. V. Ferdinánd király érdemei elismerése jutalmául György fiával egyetemben 1841-ben magyar nemesi rangra emelte. Még Haynau is engedett tekintélyének és engedélyezte, hogy meglátogassa György fiát a körülzárt komáromi várban.
Öreg napjaira visszavonult a közélettől. Aradra költözött, ahol 77 éves korában halt meg.
Források
Jancsó Árpád: Klapka György, Régi(j)óvilág, II. évf. 1. szám, 2007. június , Temesvár
Klapka György: Emlékeimből. Budapest, 1886
Berkeszi István: A temesvári könyvnyomdászat és hírlapirodalom története, Temesvár, 1900.
Temes vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1914.
