Kistétényi Melinda

Kistétényi Melinda
Életrajzi adatok
Születési névKeindl Melinda
Született1926. július 25.
Budapest
Elhunyt1999. október 20. (73 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
Pályafutás
Hangszerorgona
Tevékenységorgonaművész, zeneszerző, karvezető, zenepedagógus
A Wikimédia Commons tartalmaz Kistétényi Melinda témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Sírja a Farkasréti temetőben

Kistétényi Melinda, másként: Keindl (Budapest, 1926. július 25. – Budapest, 1999. október 20.) magyar zeneszerző, karvezető, orgonaművész, zenepedagógus.

Életútja

A Zeneakadémián Bárdos Lajosnál egyházzenét, Viski Jánosnál zeneszerzést tanult, Ferencsik Jánoshoz karnagyképzőre járt, végül 1949-ben középiskolai énektanár és karvezető diplomát szerzett.

Helyettes karnagy és korrepetitor volt a SZOT-kórusnál, majd a Zeneakadémián először énektanárok mellett, majd a karvezetés tanszakon dolgozott korrepetitorként. 1955-től óraadó tanár, majd 1957-től kinevezett szolfézstanár volt, 1989-es nyugalomba vonulásáig. Növendékei közé tartozott többek közt Schiff András, Kocsis Zoltán, Fischer Iván, Ránki Dezső, Dráfi Kálmán, Sass Sylvia, Varnus Xavér és Kincses Veronika is. A zeneelmélet, a szolfézs és az improvizáció kiemelkedő tudású oktatója volt.

Orgonistaként többször is fellépett Prágában és Budapesten, legendás rögtönző volt, hangversenyeit gyakran úgy állította össze, hogy a második rész improvizációból álljon. Foglalkozott dalok, kórusművek és oratóriumok szövegeinek fordításával és írásával is, pl. ő írta Kodály Epigrammáinak szövegét.

Dalokat, kórusműveket írt Petőfi Sándor, Ady Endre, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Arany János, József Attila, Weöres Sándor verseire, valamint Shakespeare szonettjeire. Két táncjáték, A halálra táncoltatott lány balladája és a Szerenád is az ő nevéhez fűződik, ez utóbbit külföldön is bemutatták. Feldolgozott walesi, skót és angol népdalokat is.

Sírja a Farkasréti temetőben található [25–4–5].

De hát kire vár az óhajtott megváltó szerep ha nem Melindára, akinek Bachtól Gerschwinig sőt Bágyáig minden a kisujjában van, s még énekelni is tud hozzá!
– Kodály Zoltán levele Kistétényi Melindához, 1959. szeptember 1.[1]


Mindent tudott a muzsikáról. Egy olyan zenei világban, ahol negyedművelt és nyolcadtehetségű sarlatánokat szembezseniztek, Melinda maga volt Isten Földre tévedt hangja. Vasárnapról-vasárnapra ott remegtem mellette az Angolkisasszonyok Váci utcai templomában, hogy segédkezhessek néki a hangszínek kapcsolgatásában, és alig vártam az áldoztatás perceit, mikor is Melinda barokk stílusban improvizálni kezdett. Sokáig úgy gondoltam, hogy csupán emlékeim szépítik oly magasztossá azoknak a kis rögtönzéseknek az emlékét. De most, amikor előkerülnek az egykori magnókazetták, elsápadok. Ez a nő tényleg az Isten jelenése!
– (Varnus Xavér: Folytatás, 1998)[2]

Főbb művei

  • Oboaszvit (1957)
  • Orgonaszvit (1957)
  • Orgonaverseny (1962)
  • Adj már csendességet! (1971)
  • A vízrenéző (1972–73)
  • Járkálj csak, halálraítélt (1978)
  • Sonata for Trombone Solo (????)

Jegyzetek

  1. ↑ Kodály Zoltán levelei. Szerk. Legány Dezső. Budapest, 1982. Zeneműkiadó. 270. l. ISBN 9633304482
  2. ↑ http://www.elib.hu/03000/03006/html/konyv245.htm

Források

További információk

  • Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Budapest, Zeneműkiadó, 1983-1985.
  • Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Szerk. Székely András. Budapest, Zeneműkiadó, 2. bőv. kiad. 1988.
  • Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Budapest, Szent István Társulat, 1993-.
  • Ki kicsoda 2000. Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20000 kortársunk életrajza. Főszerk. Hermann Péter, vál., szerk. A. Gergely András et al. Budapest, Biográf Kiadó–Greger Média Kft., 1999.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Budapest, Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Budapest, Magyar Könyvklub.