Kiskeszi (szlovákul Malé Kosihy) Nagykeszi településrésze Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban.
Fekvése
Komáromtól 23 km-re nyugatra a Duna bal fekszik. 2001-ben Nagykeszi 970 lakosából 830 magyar és 108 szlovák volt.
Nevének eredete
Neve a magyar Keszi törzs nevéből származik, annak szállásterülete lehetett.
Története
A falu területe a honfoglalást követÅ‘en valószÃnűleg a Keszi törzs szállásterülete lehetett. A mai települést Ãrott forrás 1248-ban "villa Kezu" néven emlÃtik elÅ‘ször. 1272-ben "poss. Kyskezu" néven szerepel. SzolgagyÅ‘r várának tartozéka volt. 1385-ben "Kyskezeu" alakban emlÃtik. 1452-tÅ‘l az esztergomi érsekség zálogbirtoka. A 16. században a Csúzy és más családok, 1567-ben Thurzók a birtokosai. A török idÅ‘kben elpusztult, késÅ‘bb Vigyázó Pál veszprémi fÅ‘ispán telepÃtette újra. A 18. században a Zayak és mások birtoka. 1787-ben 30 házában 186 lakos élt. Lakói fÅ‘ként mezÅ‘gazdaságból éltek. Az itteni molnár a kolozsnémai céhhez tartozott.
Vályi András szerint "Kis Keszi. Szabad puszta Komárom földes Urai több Uraságok, fekszik Érsek Lélnek szomszédságában, mellynek filiája."[1]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában Ãgy Ãr a faluról: "Keszi (Kis-), magyar f., Komárom vgyében, a Duna mellett, Nagy-Keszi és Érsek-Léllel határoztatván Komáromtól nyugotra 2 mfdnyire. Határa 1061 holdra terjed, mellybÅ‘l 600 hold szántóföld, 461 hold pedig nagyobbrészint kaszáló, legelÅ‘, kákás, nádas és mocsáros laposság; fákat a tagositott birtokokba ültetnek. Földe, mely egészen curiális birtok, jó öntés föld, mindent bÅ‘ven megterem, ha a Pozson megyébÅ‘l jövÅ‘ vizek el nem boritják. Szarvasmarha- és lótenyésztése jó karban van. A lakosok száma 250; ebbÅ‘l 172 református, 71 katholikus, zsidó 7. Nemes családfÅ‘ 13. Folyó vize az öreg Duna, itt van az ugynevezett Keszi fok mély ere, mellyen a felsÅ‘ vizek kifolytak; most nagy töltés tartja, s a fokból uj mellékcsatorna fog a készülÅ‘ben lévÅ‘ nagy zugóhoz vezetni, mellyen a pozsonmegyei vizek egy része eresztetik ki. Birtokosok: a szent-mártoni fÅ‘apátság, Zámory, Csorba, Vigyázó, Baranyai, Mihálykó családok." [1] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
1880-ban és 1892-ben tűzvész pusztÃtotta. 1893-ban Nagykeszivel egyesÃtették. A trianoni békeszerzÅ‘désig területe Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. Mára teljesen egybeépült Nagykeszivel.
Külső hivatkozások
Jegyzetek