King's Lynn Norfolk északnyugati részén fekszik, Londontól 156 km-re észak-északkeletre,[2] a Great Ouse mentén, közel ahhoz a ponthoz, ahol a folyó az Északi-tengerbe (illetve annak The Wash nevű öblébe) torkollik. A Great Ouse itt mintegy 200 m széles, a város túlnyomó részben a jobb parton helyezkedik el, de egy kisebb városrésze, West Lynn a bal parton található. További városrészek a központon kívül North Lynn, South Lynn és Gaywood. A városon folyik át a jóval kisebb Gaywood River is.
Története
A Szt. Margit-templom
A város neve talán kelta eredetű (a walesi llyn tavat jelent; Lynn a kezdetektől sólepárló medencéiről volt ismert) vagy a bérlemény jelentésű angolszász lean kifejezésből ered.[2] Kezdetben a norwichi püspök birtoka volt és Bishop's Lynn-nek hívták (latinul Len Episcopi; magyarul bishop=püspök), de VIII. Henrik idejében a koronához került és King's Lynnre változott a neve. A helybeliek ma is egyszerűen Lynn-nek hívják.
Az első település a 10. század elején jött létre, de első írásbeli említésére csak a 11. század elején került sor. Ekkoriban a Great Ouse még Wisbechnél torkollott a tengerbe, de a 13. század elején megváltoztatta medrét és Lynn fontos kikötővárossá vált.[3] 1101-ben Herbert de Losinga thetfordi püspök kezdte el a település várossá fejlesztését: megalapította a Szt. Margit-templomot és engedélyezte vásárok tartását.[4][5] 1190-ben, amikor Oroszlánszívű Richárd király elindult a harmadik keresztes háborúba, a lynniek pogromokban legyilkolták a zsidó lakosságot.[6]
A St George's GuildhallA Szt. Miklós-kápolna
A 14. századra Lynn Anglia egyik legforgalmasabb kikötővárosává vált; kereskedelme legalább olyan fontos volt a középkori királyság számára, mint Liverpoolé 500 évvel később. A forgalmat alapvetően a Hanza szövetség hajói bonyolították, az angol kereskedelmi flotta csak a 17. században kezdett megerősödni. Ebből a korból származik az 1421-ben épült Trinity Guildhall, az 1475-ös Hansa House és a Marriott's Warehouse; ezek az egyetlen máig megmaradt Hanza-épületek Angliában. Ekkoriban vették körbe fallal a várost, amelyen a keleti és déli kapun át lehetett közlekedni.[7]
1537-ben Lynn a korona birtokává vált és VIII. Henrik bezáratta bencés kolostorát. Ugyanebben a században engedélyezték, hogy polgármestert válasszanak, iskolát alapítottak, vízvezetéket építettek, de a nagy vásárok számát évi kettőről egyre csökkentették. A várost rendszeresen látogatta a pestis: 1516-ban, 1587-ben, 1597-ben, 1636-ban és végül 1665-ben jegyeztek fel járványt. 1572-ben a tűzveszély miatt betiltották a zsúptetők építését. Az angol polgárháború során Lynn a parlamentet támogatta, ezért 1643-ban megszállták a royalisták, de Cromwell háromhetes ostrommal visszafoglaltatta.
A 16-17. században kikötőjén keresztül főleg gabonát exportáltak és vasat, valamint fát importáltak. Az amerikai gyarmatok és az atlanti kereskedelem növekedésével jelentősége (akárcsak a többi nyugat-angliai kikötőé) fokozatosan lecsökkent. A 17. században megkezdődött a városkörnyéki lapos, sós mocsárvidék (The Fens) lecsapolása és az itt termelt mezőgazdasági termények jó piacra leltek a rohamléptekkel fejlődő Londonban. 1766-ban megnyitotta kapuit az első állandó színház,[8] 1784-ben megalakult az első lynni bank. 1847-ben a várost bekötötték a vasúti hálózatba ami új gazdasági pezsgést eredményezett. 1904-ben múzeumot, 1905-ben könyvtárat alapítottak. Az első világháború során King's Lynn a német légitámadások egyik első célpontja volt: 1915 januárjában egy zeppelin 11 bombát dobott le, megölve két polgárt.[9] A második világháborúban viszonylag kevés támadás érte és Londonból is küldtek ide menekülteket. Az 1950-es 60-es években Lynn gyors ütemben gyarapodott, elsősorban élelmiszeripara fejlődött. 2006-ban - az Egyesült Királyságban elsőként - csatlakozott a történelmi Hanza-városok szövetségéhez.
Gazdaság
King's Lynn Anglia egy viszonylag ritkán lakott részének regionális központja. Történeti hagyományait megtartva még mindig nagy jelentőségű a tengeri kereskedelem (2008-ban Nagy-Britannia leggyorsabban növekvő kikötője volt),[10] a halászat (beleértve a halat, a rákot és kagylót) és az élelmiszerfeldolgozás. Több vegyipari üzeme van és 2008-ban a német Palm Group megkezdte építeni a világ egyik legnagyobb papírgyárát, amely 100%-ban újrahasznosított papírból dolgozik.[11]
A turizmus kisebb jelentőségű iparág, elsősorban a történelmi városközpont vonz látogatókat, de innen indulnak a turisták tovább a királyi család közeli kastélyába, a Sandringham House-ba is.
Látnivalók
A városházaA Déli-kapuA Vámház és George Vancouver szobra
a St George's Guildhall 1428-ban épült a Szt. György céh számára gyűlésteremként. 1445 óta misztériumjátékok, betlehemek, majd színdarabok előadására is használták, így ezt az épületet tartják a legrégebbi, máig fennálló színháznak Angliában. 1593-ban valószínűleg fellépett itt Shakespeare is; ez az egyetlen ma is létező épület, amelyről ez elmondható. Ma művészeti központként funkcionál.
a városháza és a Trinity Guildhall
a Szt. Margit-templomot 1101-ben alapították
a Szt. Miklós-kápolna
a Vámház 1683-ban épült
a Szürkebarátok tornya a valamikori ferences kolostor templomának romja
Ez a szócikk részben vagy egészben a King's Lynn című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.jpg)
