Kim Honggje (김홍계; 金洪啓, Kim Hong-gye) néven született Szongdzsin(Seongjin) városában, ami napjainkban később felvett nevét viseli. 1927-ben csatlakozott a japánellenes mozgalomhoz, és gerillaként Kim Ir Szen oldalán harcolt Mandzsúriában. 1932-ben csatlakozott a Koreai Népi Forradalmi Hadsereghez. 1940-ben a Szovjetunióba menekült a Japán Birodalom csapatai elől. Habarovszkban élt, ahol találkozott Kim Ir Szennel, és megalapították a 88. különleges osztagot. A szovjetekkel együtt visszatért Koreába. Kinevezték a kettes számú alelnöknek a Koreai Munkapártban. 1948-ban Kim Cshek(Kim Chaek) ipari miniszter lett, és miniszterelnök-helyettes. A koreai háborúban ő volt a frontvonal parancsnoka.
Kim Csheket leváltották, miután bebizonyosodott hogy hibázott az incshoni csata(incheon-i csata) során. 1951 januárjának legvégén hunyt el. Néhányak szerint hatalmi harc áldozata lett, és gázzal ölték meg,[2] ugyanakkor hazájában nemzeti hősként tisztelik, aki a háborúban esett el.
Halála után
Halála után szülővárosát, Szongdzsin(Seongjin)t, és az azt körülölelő megyét is róla nevezték el.[3] A Kim Cshek(Chaek) Tudományegyetem, a Kim Cshek(Kim Chaek) Vas- és acélgyár, és a Kim Cshek(Kim Chaek) Népstadion[4] mind róla kapták nevüket.
Posztumusz kitüntetést is kapott 1998-ban, Nemzeti Újraegyesítésért-díjat.[5]
.svg){kind=small}
