A kercsi kerámia a mai Kercs, az ókoriPantikapaion (Panticapaeum) településről, a Boszporoszi Királyság fővárosáról kapta a nevét. A kercsi kerámia eredetileg az athéni fazekasok termékeinek importálásával jutott Pantikapaionba, majd részben a helyi kézműves mesterek vették át a gyártását. A Pontosz Euxeinosz északi partvidékén elhelyezkedő görög gyarmatvárosok hosszú időn keresztül szorultak rá az anyaoszág iparcikkeire, még az i. e. 4. század második felében is jelentős volt az import aránya.
A kercsi stílus szorosabban véve az i. e. 375 és i. e. 320 közötti időszakra tehető. E kor elején egy eleusziszi származású athéni vázafestő, a Marszüasz-festő aláírásával ellátott darabjai ismertek. Ezek kitűnő termékek, nemcsak az anyagot, hanem a festett alakok kidolgozását tekintve is. Az athéni vörösalakos vázafestészet utolsó korszakában Athén már szinte kizárólag exportra termelt, ennek következtében a kercsi kerámia ritkán jó minőségű, a rajtuk lévő festett alakok elnagyoltabbak lettek. A vörös színű festékek helyett fekete és sárga is használatossá vált. Már a festmények tematikája is megmutatja, hogy az edények kifejezetten a Maiotisz vidékének trák és szkíta lakossága számára készültek. A görög kerámiaexport szinte teljes mértékben e területre koncentrálódott, mivel az egyre gyengébb minőségű termékek máshol már forgalomképtelenek voltak. Nagy mennyiségben kerültek elő ezek a tárgyak Pantikapaionból, és ma az Ermitázsban láthatók.
Források
Művészeti lexikon II. (F–K). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981. 600. o.
John D. Beazley: Attic red-figure vase-painters, Oxford, 1963.
John Boardman: Rotfigurige Vasen aus Athen. Die klassische Zeit, von Zabern, Mainz, 1991. (Kulturgeschichte der Antiken Welt, Vol 48), especially p. 198-203 ISBN 3-8053-1262-8
Stella Drougou: Kertscher Vasen, in DNP 6. (1999), col. 447f.