Ez a szócikk az újságíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Kemény György (egyértelműsítő lap).

Kemény György (Pannonicus) (Kaposvár, 1888. szeptember 24. – London, 1976. február 11.^[4]) magyar újságíró, közgazdász, államtitkár, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő.

Középiskolai érettségi után a Lipcsei Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1910-ben közgazdaságtudományból doktorált. 1914-ben hazatért; 1914–1918 között az orosz fronton lovas tüzér tiszt volt. 1918–1919 között a Károlyi Mihály-kormány propagandabizottságának lett a főtitkára. 1919-ben a budapesti Keleti Kereskedelmi Akadémia főiskolai tagozatának tanára, de a kommün bukása után eltávolították. Ekkor Münsterben, a Münsteri Államtudományi Intézetben, majd az egyetemen volt oktató. 1922-től a Wirtschaftdienst folyóirat munkatársaként dolgozott. 1924-ben hazatért, a német megszállásig a Pester Lloyd közgazdasági rovatvezetője volt. Kapcsolatba került a szabadkőműves eszmékkel, tagja lett a Martinovics Páholynak. 1939–1945 között bekapcsolódott az antifasiszta polgári ellenállásba. 1944. márciusától az ország felszabadításáig családjával együtt illegalitásban élt. 1945-ben csatlakozott a Magyarországi Szociáldemokrata Párthoz. 1945-ben az Országos Újjáépítési Kormánybiztosság, majd az Országos Építésügyi Kormánybiztosság osztályvezetője és pénzügyi tanácsadója, ezután az Újjáépítési Minisztérium pénz- és hitelpolitikai osztály vezetője volt. 1945. november 26-án kinevezték a Pénzügyminisztérium politikai államtitkárává, részt vett a stabilizációs program elkészítésében. Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon az SZDP országos listájáról került be a törvényhozásba. A megalakuló kormány, mint szakértő közgazdászt ismét a Pénzügyminisztérium politikai államtitkárának nevezte ki. 1948. augusztusában családjával együtt Angliába emigrált. A törvényhozásban 1948. november 16-án jelentették be lemondását mandátumáról. Államtitkári megbízatását 1948. szeptember 27-én szüntették meg. 1951-ben Münchenbe költözött. 1951–1958 között a Szabad Európa Rádió magyar adásának lett alapító munkatársa, a közgazdasági rovat főszerkesztői beosztású vezetője volt. 1956–1957 között a magyar adás politikai felelőse, majd rövid ideig a magyar osztály vezető-helyettese volt. 1957-ben visszaköltözött Londonba, ahol két éven át a Szabad Európa Rádió gazdasági tudósítója volt. 1959-től a Népszava társszerkesztője volt.

Több folyóiratnak dolgozott, lefordította Engels Anti-Dühring című munkáját. Ellenezte a munkáspártok fúzióját, a Szociáldemokrata Párt beolvadását, bár részt vett az MDP alakuló kongresszusán. Londonban bekapcsolódott a szociáldemokrata emigráció tevékenységébe. Tagja lett az emigráns Magyar Szociáldemokrata Pártnak. Külpolitikai cikkeket írt a Szociáldemokrata Értesítő, a Szociáldemokrata Szemle és a Szociáldemokrata Népszava számaiba valamint az Új Látóhatárba.

Szülei: Kemény Albert és Bettelheim Róza voltak. Négy lánytestvére (Zsófia, Irma, Jolán és Aranka) volt. Egy bátyja volt; Ernő. 1926. február 6-án, Budapesten házasságot kötött Vermes Klárával.^[5] Két lányuk született: Ágnes és Éva.

• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1947)^[6]

• Történelmi Tár
• Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia
• Országgyűlési almanach 1.o.
• Országgyűlési almanach 2.o.

• Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolgozta és sajtó alá rendezte: Hubai László. 4. bővített, javított kiadás; Budapest, Akadémiai Kiadó, 1992; 5. bővített javított kiadás; Budapest, Akadémiai Kiadó, 2004.
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. [Részben 2. javított és bővített kiadás+Álnévlexikon] Budapest, Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
• Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetének … évi jelentése. Budapest, 1940-1943.