IX. Lajos hessen–darmstadti tartománygróf elsőszülött gyermeke. Művelt, elsősorban irodalmi érdeklődésű asszony volt. Férjével együtt támogatták a kultúrát; nevükhöz kötődik a homburgi tartománygrófi kertek kialakítása és fejlesztése. Hat életben maradt fiuk közül később ötből is hessen–homburgi tartománygróf lett.
Élete
Származása és ifjúkora
1746. március 2-án született Lajos hessen–darmstadti trónörökös (1719–1790) és Henrietta Karolina pfalz–zweibrückeni hercegnő (1721–1774) elsőszülött gyermekeként Buchsweilerben, mely apai nagyanyja hanau–lichtenbergi hagyatékaként került hesseni uralom alá. A hadászatért és a katonák életmódjáért rajongó, később IX. Lajos néven uralkodó apja sok időt töltött a pirmasensi laktanyában, távol feleségétől és gyermekeitől. Anyja, a Johann Wolfgang von Goethe által „a nagy tartománygrófnénak” (die große Landgräfin) nevezett Henrietta Karolina korának egyik legműveltebb asszonya volt. Házasságukból Karolina után még hét további gyermek – három leány és négy fiú – származott.
Henrietta Karolina trónörökösné az udvartartásával és az újszülött Karolina hercegnővel eleinte Buchsweilerben élt, de 1750-ben a trónörökösné a férjéhez költözött Prenzlauba. A kis Karolina hercegnő anyai nagyanyjánál, Karolina nassau–saarbrückeni grófnőnél maradt annak bergzaberni birtokán, egy Margarethe Ravanel nevű, francia származású, művelt nevelőnő felügyelete alatt.[3] Anyját és időközben született testvéreit legközelebb hat évvel később, 1756-ban látta egy családi összejövetelen anyai nagynénjénél.[2]Konfirmációja 1760. december 23-án volt a darmstadti kastély fehér csarnokában.[3]
Karolina hercegnő mélyen vallásos, érdeklődő személyiség volt. Írásban és szóban is inkább a franciát használta, nem a németet.[3] Noha jórészt francia könyveket olvasott, Johann Heinrich Merck(wd) darmstadti író, költő tanúsága szerint a hercegnő kedvelte Goethét, és bár maga a fiziognómia(wd) érdekelte a őt, de a modern kori fiziognómia atyjának tekinthető Johann Kaspar Lavater iránt ellenszenvvel viseltetett.[4]Johann Kaspar Riesbeck(wd) regényíró és filozófus úgy emlékezett meg róla, mint „az általam ismert hölgyek egyik legműveltebbike.”[4] Megjelenését komolynak és méltóságteljesnek, arcvonásait bájosnak és megnyerőnek tartották.[3]
Házassága és családja
A hessen–darmstadti hercegi gyermekek kiházasításáról édesanyjuk gondoskodott, apjuk nem foglalkozott a házasodási politikával, csaknem teljesen feleségére bízta azt.[5] Henrietta Karolina 1767-ben Darmstadtba költözött udvarával, ezután kezdett párkeresésbe legidősebb leánya számára: választása V. Frigyes hessen–homburgi tartománygrófra (1748–1820) esett, aki két évvel volt fiatalabb menyasszonyánál. A frigy politikai okból köttetett: Hessen–Darmstadt igényt tartott Hessen–Homburgra, és 1747-ben meg is szállta a homburgi területeket. A fiatal, időnek előtte nagykorúsíttatott V. Frigyes homburgi hercegnek sikerült békét kötnie Darmstadttal és kieszközölnie Homburg visszakapását; ezt a békekötést hivatott megpecsételni a házasság a hessen–darmstadti hercegnővel.[6] A darmstadti–homburgi béke-, valamint a házassági szerződés megszövegezése Friedrich von Creutz(wd) homburgi államférfi nevéhez kötődik.[7]
V. Frigyes 1768. március 12-én érkezett Darmstadtba, s a leánykérésre néhány napon belül sor került.[8] Az eljegyzést hivatalosan az udvarlást követően volt szokás bejelenteni, ám egy anekdota szerint a menyasszony nagyapja, VIII. Lajos egy vadászat alkalmával magához hívta az ifjú párt, és a vadásztársaság színe előtt megkérte a vőlegényt, hogy ölelje meg a megilletődött menyasszonyt, így adva mindenki tudtára elígérkezésüket.[8] A darmstadti Narancsházban(wd)(Orangerie) adott eljegyzési bankettet 1768. szeptember 27-én, a darmstadti palotakápolnában tartott esküvő követte. A díszvacsora után a vendégeket színielőadás szórakoztatta, a braunshardti kastélyban játszottak egy német komédiát;[9] szeptember 29-én pedig álarcosbált rendeztek az ifjú pár tiszteletére.[8] Október 12-én a friss házasok az anyóssal együtt elutaztak Homburgba. A menyasszony apja végig távol maradt, még azután is, hogy október 17-én megörökölte a trónt és megkezdte uralkodását hessen–darmstadti tartománygrófként.[2]
V. Frigyes és Karolina házasságából tizenöt gyermek született, közülük hat fiú és öt lány érte meg a felnőttkort.[10] A hat fiú mindegyike harcolt a napóleoni háborúkban,[11] s a legfiatalabbikat, Lipótot leszámítva mind hessen–homburgi tartománygróf lett élete során: a hercegeknek nem születtek gyermekei, illetve Gusztáv Adolf egyetlen fia ifjúkorában elhalálozott, ezért a trónt mindig a soron következő öccsük örökölte. Az utolsó fivér, Ferdinánd Henrik halálával a homburgi területek néhány hónapra a darmstadti ághoz kerültek, majd 1866-ban a porosz–osztrák háború eredményeként Poroszország annektálta az egykori tartománygrófságot.
A hitvesek kapcsolata a sok gyermek dacára valószínűleg nem volt felhőtlen – Karolina a naplójában többször csodálattal emlékezett meg férje jámborságáról,[12] de V. Frigyes azt írta visszaemlékezéseiben, soha nem ismerte meg a szerelmet.[2] A házastársaknak ugyanekkor sok közös érdeklődése volt: osztoztak a zene, elsősorban a zongorajáték, a kertek és az irodalom iránti lelkesedésen.[2]
Fülöp Ágost (1779–1846), osztrák császári tábornagy, gyermektelen Lajos bátyja halála után Hessen–Homburg tartománygrófja, morganatikus felesége Antonie Potoschnigg,
Az V. Frigyes és Karolina alapította Goßer Tannenwald térképe 1782/83-ból
A határozott, de figyelmes, a reprezentatív feladatokban és az udvari életben otthonosan mozgó Karolina tartománygrófnét kortársai rátermettnek tartották pozíciójára.[12] V. Frigyes és Karolina uralkodását nagyban meghatározta személyes érdeklődésük. A tartománygrófné fiatalkorának könyvkartonjain német és többségében francia könyvek szerepelnek, köztük például a tartománygrófné saját kézzel, francia nyelven írt erkölcstani gondolatai; jó néhány, a korban divatos fiziognómiai tanulmány; valamint egy darmstadti kiadású, a tartománygrófnénak dedikált Friedrich Gottlieb Klopstock-kötet.[4] Az évek során kialakított könyvtára nem maradt fent, de tartalma, mely egyben tulajdonosa műveltségéről is árulkodik, a megőrzött katalógusokból ismert.[2][14] Az uralkodópár tárt karokkal fogadta udvarában a tudósokat, költőket és zenészeket; 1804–1806 között a homburgi udvari könyvtáros maga Friedrich Hölderlin volt.[15] A tartománygrófné egyik udvarhölgye, Luise „Lila” von Ziegler tagja volt annak a darmstadti irodalmi körnek(wd)(Darmstädter Kreis), melyhez többek között Johann Wolfgang von Goethe, Johann Gottfried Herder és Franz Michael Leuchsenring is tartozott.[16] A kör működését Karolina édesanyja, Henrietta Karolina hessen–darmstadti tartománygrófné pártfogolta.
A hessen–homburgi uralkodópár közösen fejlesztette homburgi rezidenciája kastélyparkját, illetve a kastélyból az 1770–72 között kialakított Tannenwaldallee nevű sétányon át elérhető tartománygrófi tájkerteket és ligeteket, a Kleiner és a Großer Tannenwaldot. Utóbbiakat 1770-ben hozták létre az angolkertek mintájára azzal a szándékkal, hogy a leginkább emlékeztessenek az érintetlen természetre.[17] A homburgi kastélypark nyugati felében található „Fantasie” rész Karolina tartománygrófné óhajának megfelelően készült, több kunyhóval és pavilonnal, melyek egyike, a Teaház az akkor divatos chinoiserie(wd) stílust követte a kínai épületeket imitáló vonalvezetésével, keleties motívumaival.[18] A Tannenwaldalleen átívelő fehér hidat a tartománygrófi kerteket tovább bővítő VI. Frigyes még édesanyja életében a „Carolinebrücke” névre keresztelte az akkor már özvegy tartománygrófné tiszteletére.[19]
Karolina tartománygrófné kezdetben lelkesedett Bonaparte Napóleonért, ami eltávolította őt Napóleon-ellenes férjétől és darmstadti sógornéjától, egyben unokatestvérétől, Lujza hessen–darmstadti hercegnőtől.[2] V. Frigyes tartománygróf ellenezte a francia forradalmat és annak eszméit, de toleráns volt udvarának a forradalmat támogató tagjaival. 1795-ben azonban Jean-Baptiste Jourdan francia tábornok seregei elfoglalták a Rajna–Majna vidékét, és megszállták Homburgot. A tartománygrófságnak adót kellett fizetnie Franciaországnak, a fejedelmi család pedig Poroszországba menekült. Innen Karolina tartománygrófné és férje egykori nevelője, Isaak von Sinclair(wd) – mindketten a franciák szimpatizánsai – merész tárgyalásokba bocsátkoztak a francia tábornokkal, míg V. Frigyes visszavonult a politikától.[15] 1806-ban, a Német-római Birodalom feloszlásakor nemcsak II. Ferenc német-római császár veszítette el a koronáját, hanem – mivel megtagadta a csatlakozást a francia csatlósállam Rajnai Szövetséghez – V. Frigyes tartománygróf is. Hessen–Homburgot beolvasztották Hessen–Darmstadtba, a tartománygrófi családot pedig mediatizálták (uradalmukat egy másik fejedelem alá vetették, de rangban továbbra is uralkodói státusúnak ismerték el őket). A bécsi kongresszus eredményeként 1815-ben Hessen–Homburg, egyedüliként a mediatizált német fejedelemségek közül, visszanyerte függetlenségét, így V. Frigyes és Karolina szuverén uralkodókká lettek.[15]
A házaspár 1818-ban még megünnepelhette aranylakodalmát – ez alkalomból gyermekeik emlékobeliszket állíttattak a Großer Tannenwaldban –,[2][20] mielőtt V. Frigyes 1820-ban elhunyt volna. Karolina egy évvel élte túl: 1821. szeptember 18-án, reggel 8 és 9 óra között hunyt el Homburgban, közel fél éves betegeskedés után.[1] Szeptember 25-én, kora reggel temették el a családi kriptába; a temetési szertartás szűk körben zajlott, három gyermeke és néhány udvari előkelő részvételével, a tartománygrófné akaratának megfelelően mellőzve minden pompát.[1]
↑ Walther, Philipp Alexander Ferdinand: Karoline, Landgräfin von Hessen-Darmstadt. In Allgemeine Deutsche Biographie, 15. kötet. (németül) Lipcse: Duncker & Humblot. 1882. 415. o. Hozzáférés: 2023. december 18.
↑ Dölemeyer, Barbara: Von der Landgrafschaft Hessen-Homburg zur Nebenresidenz der Hohenzollern. In Kronen, Kriege, Künste: Das Haus Hessen im 19. und 20. Jahrhundert. Bernd Heidenreich, Eckhard G. Franz (szerk.). Frankfurt: Societaetsverlag. 2009. 57f. o. ISBN 978-3-7973-1142-9
↑ Schwartz, Karl von: Landgraf Friedrich V. von Hessen-Homburg und seine Familie: Aus Archivalien und Familienpapieren. Historische Zeitschrift, XLVII. évf. 1. sz. (1882) 143–45., különösen 144. o.
↑ Dölemeyer, Barbara: „Je trouve partout un Hombourg“: Prinz Leopold und seine Brüder in den Befreiungskriegen. Aus dem Stadtarchiv – Vorträge zur Bad Homburger Geschichte, XI. évf. 1. sz. (2000) 9–28. o.
↑ A katalógusok alapján ugyanakkor nehéz pontos képet adni a tartománygrófné irodalmi érdeklődéséről, ld. Seidel 2003 400. oldal
↑ abc Kirchner, Werner: Friedrich Ludwig. In Neue Deutsche Biographie, 5. kötet. (németül) Berlin: Duncker & Humblot. 1961. 506–507. o. ISBN 3-428-00196-6 Hozzáférés: 2023. december 22.
↑Die Landgräfliche Gartenlandschaft. www.bad-homburg.de. (németül) Bad Homburg: Magistrat der Stadt Bad Homburg v. d. Höhe (2022) 15. o. (Hozzáférés: 2024. január 1.)
Források
↑Franz 2012: Franz, Eckhart G: Hessen-Homburg, Karoline Landgräfin von. In Haus Hessen: Biografisches Lexikon. (németül) Franz, Eckhart G. (szerk.). Darmstadt: Hessische Historische Kommission. 2012. 320. o. = Arbeiten der Hessischen Historischen Kommission, 32. ISBN 978-3-88443-411-6 Hozzáférés: 2023. december 18.
↑Seidel 2003: Seidel, Robert: Literarische Kommunikation im Territorialstaat: Funktionszusammenhänge des Literaturbetriebs in Hessen-Darmstadt zur Zeit der Spätaufklärung. Berlin, Boston: Max Niemeyer Verlag. 2003. ISBN 9783484365834
További információk
Ein Heiratsnetzwerk der Aufklärung: Briefwechsel der Großen Landgräfin Caroline von Hessen-Darmstadt mit Friedrich II. und Amalie von Preußen. Günter Berger (szerk. és ford.). Berlin: Duncker & Humblot. 2015. ISBN 9783428146758
.svg)
.svg)
