PROFILPELAJAR.COM

Kamalasíla (legaktívabb évek: 740–795) indiai buddhista tudós, a Nálanda egyetem tanítója, aki Triszong Decen tibeti király felkérését követően elkísérte Tibetbe Sántaraksitát (725–788).^[1]

Hagyományvonal

Dargyay, et al. (1977, 1998: p. 7) beszámol egy hagyományátadási vonalról, amelyen keresztül Indiából áthagyományozódott Tibetbe a Síla, a Szútrajána Buddha-vacsana és a hat Páramitá (főleg Nágárdzsuna mahájána tanításain keresztül) fordításait (a pandita ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy szanszkrit tudós):

„Ismeretes a Sántaraksita, Kamalasíla és tanítványa, Je-sesz-dbang-po, által fémjelzett indiai panditák egy csoportja. Ezek a tudósok mind a madhjamaka iskola védelmezői voltak, amely Nágárdzsuna tanításaira épült. Elsősorban azonban a buddhista etika (síla) tíz alapelvét tanították, illetve a mahájána kanonikus szútrák alapján készült tanítások összefoglalóját, valamint a hat páramitá erényes működését. Elméletileg ezek a gyakorlatok, egy látszólag végtelen folyamat eredményeképpen, magasabb intellektuális képességekhez vezetnek, amelyek végén elérhető a buddhaság. Ez a trend tovább fokozódott a szamjei vita után, amely 792 és 794 között zajlott. A vita pontos kimeneteléről a mai napig megoszlanak a vélemények.^[2]”

Vitaverseny a Szamje kolostorban

793-ban Triszong Decen tibeti király azon a véleményen volt, hogy Mohejan, csan szerzetes, nem helyesen ismeri a dharmát (buddhista tanítások, ahogy a valóság van). Miután Mohejan támogatói hevesen tiltakoztak ez ellen, az uralkodó úgy döntött, hogy tartsanak egy nagyszabású vitaversenyt. Annak ellenére, hogy az eseményt a fővárostól távol található Szamje kolostorban tartották, úgy maradt fent az utókor számára, hogy „a lhászai tanácskozás”. Kamalasíla képviselte a vadzsrajána tanokat, Mohejan pedig a csan buddhizmus keleti-hegy tanait. A legtöbb tibeti forrás szerint Kamalasíla győzelmével végződött a verseny (sok kínai forrás szerint viszont Mohejan győzött),^[3] Mohejannak el kellett hagynia az ország területét, és királyi rendelet után a hirtelen megvilágosodásról szóló összes szöveget összegyűjtötték és elégették. A tibeti buddhizmus történetének sarkalatos pontja volt ez, hiszen ezután a késő indiai modellt követték és csak kevés kínai hatás szivárgott be az irányzatba.^[4]

A csam tánc

Létezik egy csam tánc, amely a csöd tanításokkal kapcsolatosan elmeséli a lhászai tanácskozás történéseit. Mohejant általában sok gyermek gyűrűjében ábrázolják.^[5] A csöd a buddhizmus indiai és a kínai formája, ahogy a Himalájába érkezve felvette sajátos jegyeit.^[6]

Leegyszerűsítve a vadzsrajána a „fokozatossággal” (tibeti: rim gyisz 'dzsug pa, kínai: tun-vu), míg a csan a „közvetlennel” jellemezhető (tibeti: csig csar gyi 'dzsug pa; kínai: csian-vu).^[7] Ez természetesen csak abban a történelmi szövegkörnyezetben értelmezhető, amely Kamalasíla és Mohejan vitájára vonatkozik.

A tibeti kulturális hagyományok szerint Kamalasíla a megvilágosodáshoz vezető fokozatos utat hirdette, míg Mohejan úgy vélte, hogy a tudat azonnali módon is elérheti a megvilágosodást. A vita történelmi tényét kétségbe vonta Tucci & Heissig (1970),^[8] Gomez (1983)^[9] és Ruegg (1992).^[10] Ez azonban nem csökkenti a jelentőségét a tibeti vallás és kultúra meghatározásában.^[7]

Művei

A meditáció szakaszai (bhávanákrama) trilógia

Kamalasíla három szövegének is az a címe, hogy Bhávanákrama (A meditáció szakaszai), amely Aszanga jógácsára hagyományát foglalja össze, illetve arra építkezik, főleg a meditációs gyakorlat és a mentális kultiváció (bhávaná) aspektusaira vonatkozóan.^[11] Az első kötetet lefordították klasszikus kínai nyelvre.^[12]

Szövegmagyarázat a Madhjamálamkárához

(szanszkrit: Madhjamálamkára-pandzsika, wylie: dbu ma rgyan gyi dka' 'grel)
Szövegmagyarázat a nehéz pontokhoz (szanszkrit: Madhjamálamkára-pandzsika, Wylie: dbu ma rgyan gyi dka' 'grel)

A közép megvilágítása

A közép megvilágítása (szanszkrit: Madhjamálamkára, wylie: dbu ma snang ba)

Kapcsolódó szócikkek

Bibliográfia

The Tibetan Text of the Second Bhāvanākrama. Goshima Kiyotaka (1983)
Kamalaśīla. Bhāvanākramaḥ: Tibetan version, Sanskrit restoration and Hindi translation. Central Inst. of Higher Tibetan studies (1997)
Kamalaśīla. Bhāvanākrama of Kamalaśila: Transl. Into English by Parmananda Sharma. Aditya Prakashan (1997). ISBN 978-81-86471-15-9
Kamalaśīla. The Stages of Meditation: Bhāvanākrama II. Middle volume. Deer Park Books (1998)
Shūki Yoshimura. Tibetan Buddhistology: Introductory notes: Bhāvanākrama. Research Society for the Eastern Sacred Books, Ryukoku University (1953)
Kamalaśīla. Kamalashila: The Stages of Meditation, Bhavanakrama II (online text). Dharma Teachings Project (2007)

Jegyzetek

↑ Blumenthal, James (2008). "Śāntarakṣita", The Stanford Encyclopedia of Philosophy (Winter 2008 Edition), Edward N. Zalta (ed.). forrás: [1] (hozzáférés: 2015-08-01).
↑ Dargyay, Eva M. (szerző) & Wayman, Alex (szerk.) (1977, 1998). The Rise of Esoteric Buddhism in Tibet. Second revised edition, reprint. Delhi, India: Motilal Banarsidass Publishers Pvt Ltd. Buddhist Tradition Series Vol. 32. ISBN 81-208-1579-3 (papír), 7. o.
↑ Powers 2004, 38–44. o.
↑ Yamaguchi 1997.
↑ Mohejan ikonografikus thangka ábrázolása megtalálható a SAMA gyűjteményben és az alábbi címen látható [2] Archiválva 2008. július 20-i dátummal a Wayback Machine-ben (hozzáférés: 2015-08-01)
↑ van Schaik, Sam és Dalton, Jacob (2004). "Where Chan and Tantra Meet: Buddhist Syncretism in Dunhuang" in Whitfield, Susan (szerk.) (2004). The Silk Road: Trade, Travel, War and Faith. London: British Library Press. 61–71. o.
↑ ^a ^b van Schaik, Sam (2007). The Great Perfection and the Chinese Monk: rNyingmapa defences of Hwashang Mahāyāna in the Eighteenth Century. forrás: [3] Archiválva 2007. augusztus 29-i dátummal a Wayback Machine-ben (hozzáférés: 2015-08-01)
↑ Dargyay, Eva M. (szerző) & Wayman, Alex (szerk.) (1977, 1998). The Rise of Esoteric Buddhism in Tibet. Second revised edition, reprint. Delhi, India: Motilal Banarsidass Publishers Pvt Ltd. Buddhist Tradition Series Vol. 32. ISBN 81-208-1579-3, 74. o., note 21.
↑ Gomez, Luis O. (1983). "The Direct and Gradual Approaches of Zen Master Mahāyāna: Fragments of the Teachings of Moheyan" in: Gimello, Robert M. and Peter N. Gregory (szerk.), Studies in Chan and Hua-yen. Honolulu: University of Hawaii Press: 393–434. o.
↑ Ruegg, D. Seyfort (1992). Buddha-nature, Mind and the Problem of Gradualism in a Comparative Perspective: On the Transmission and Reception of Buddhism in India and Tibet. London: School of Oriental and African Studies.
↑ Adam, Martin T. (2003). Meditation and the concept of insight in Kamalaśīla's Bhāvanākramas, Montreal: McGill Univ., disszertáció (angol fordítással)
↑ A bodhicsitta tágabb értelmezése (kínai: 廣釋菩提心論) - kínai nyelven. [2012. szeptember 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 11.)

Források

Hanson-Barber, A. W.. 'No-Thought' in Pao-T'ang Ch'an and Early Ati-Yoga, 61–73. o. (1985)
Tucci, G. and Heissig, W. (1970). Die Religionen Tibets und der Mongolei. Stuttgart
Yamaguchi, Zuihō. The Core Elements of Indian Buddhism Introduced into Tibet'. In: Jamie Hubbard and Paul L. Swanson (szerk.), Pruning the Bodhi Tree: The Storm over Critical Buddhism. University of Hawai'i Press (197). ISBN 978-0-8248-1949-1