1944–1947 között a szabadkai Tanítóképző Intézet hallgatója volt. 1947–1953 között az újvidéki Tanárképző Főiskola képzőművészet szakán tanult. 1951–1952 között a szabadkai 7. sz. Általános Iskola pedagógusa volt. 1952-től volt kiállító művész. 1953–1980 között a szabadkai Ivo Lola Ribar Általános Iskola képzőművészet szakos oktatója volt. 1964–1982 között több tanulmányúton vett részt: Párizs, Velence; Budapest.
Munkássága
A Híd Irodalmi Díj (B. Szabó Györggyel), a Forum Képzőművészeti Díj (Ács Józseffel), a Vajdasági Közművelődési Közösség Kultúra Szikrái díjának, a Belgrádi Rádió Siring Zeneművészeti díjának, a Magyar Nyelvművelő Egyesület Szarvas Gábor-díjának tervezője és kivitelezője. Hosszabb ideig bronz-, terrakotta- és vasszobrokat készített, kombinálta az anyagokat. Kezdettől fogva kísérletezett (pl. fémvázas konstrukciói, hegesztett, forrasztott fémszobrai, fát, kerámiát, alumíniumot ötvöző alkotásai; papírszobrai, sárgaréz madarai). Az 1980-as évek amerikai tanulmányútja hatására változtatott addigi kifejezésmódján: az indián kultúra, művészet hatására fából faragta szobrait, melyeket sokszor kékre, vagy más élénk színűre színezett. Elvont, asszociatív formái után a figuratív ábrázolásra tért át és megállapodott a madaraknál, rovaroknál. Ekkor készült el Szárnyak című ciklusa. A madár mint motívum végigvonul egész művészetén.
Családja
Szülei: Kalmár Ferenc és Kozma Jolán voltak. Felesége, Kalmár Magdolna/Magdaléna keramikus volt (1936-2013).[1][2]