PROFILPELAJAR.COM

A Közép-Ázsia–Központ (oroszul: газопровод "Средняя Азия – Центр") az orosz Gazprom vállalat által ellenőrzött gázvezetékrendszer, amely Türkmenisztánból Üzbegisztánon és Kazahsztánon keresztül Oroszországba tart.

Keleti ága az 1-es, 2-es, 4-es és 5-ös vezetékből áll, amelyek Türkmenisztán délkeleti gázmezőiről indul. A nyugati ág a 3-as vezeték, amely Türkmenisztán kaszpi-tengeri régióiból tart észak felé.^[1] A két ág nyugat-Kazahsztánban találkozik. Innen észak felé futnak és csatlakoznak az orosz gázvezetékrendszerhez.

Technikai sajátosságai

Éves szállítási kapacitása 44 milliárd m³, ezt a tervek szerint 2010-re 55 milliárd m³-re emelik és további fejlesztésekkel a kapacitás 90 milliárd m³-re növelhető.

A kitermelt türkmén és üzbég földgáz zömét a Közép-Ázsia–Központ gázvezetékrendszer szállítja, főként a keleti ág, mivel a nyugati ág mellett a kitermelés körülményei sokkal rosszabbak. Az 1-, 2-, 4- és 5-ös vezetékekbe kerül a délkelet-türkmén mezőkről, főként a dauletabadi gázmezőről kitermelt földgáz. A keleti ág a dauletabadi mezőtől indul és a Tejen várostól keletre lévő Shatlyk mezőn keresztül tart az üzbég Xivába. Innen a rendszer északnyugati irányban szállítja tovább a gázt az Amu-darja folyó mentén a kungradi kompresszorállomásig, ahonnan a gáz legnagyobb része Kazahsztánon keresztül az oroszországi Alekszandrav Gáj faluban épült mérőállomásra kerül. A rendszer itt találkozik a Szojuz és az Orenburg-Novopszkov vezetékekkel. A mérőállomástól két vezeték északnyugatra, Moszkvába tart, két másik pedig a Volgán keresztül az Észak-Kaukázus-Moszkva átviteli rendszer felé.

A legtöbb vezeték átmérője 1020 és 1420 milliméter közt van.

A nyugati ágEkaremnél indul, a türkmén-iráni határnál és innen észak felé tart. Az Okarem és Nebit Dag közt a Kaszpi-tenger parti régiójában elszórtan elhelyezkedő mezők táplálják. A kazah Uzenen keresztül a Beyneu kompresszorállomásig fut, és itt csatlakozik a vezetékrendszer keleti ágához. Chelekentől délre a nyugati vezeték 710 milliméteres, Cheleken és Beyneu közt 1220 milliméteres.

Története

A rendszert 1960 és 1988 között építették. Az építkezés az üzbég Dzharkak gázmező felfedezése után kezdődött és az első szakasz 1960-ra készen állt.^[2] Az 1-es és a 2-es vezetéket 1969-ben, a 4-est 1973-ban helyezték üzembe.^[3] 1976-ban Shatlyk és Khiva között két párhuzamos vezetéket fektettek le. 1985-ben üzembe állt az 5-ös vezeték és 1968 és 1988 között a Dauletabad-Khiva vonalhoz hozzáadtak egy 1420 milliméteres átmérőjű vezetéket.^[4]

A nyugati ág 1972 és 1975 között épült.^[5]

2003-ban Saparmyrat Nyýazow akkori türkmén elnök javasolta a meglévő rendszer felújítását és egy új vezeték lefektetését a nyugati ággal párhuzamosan. 2007.május 17-én Vlagyimir Putyin akkori orosz elnök, Nurszultan Nazarbajev kazah és Gurbanguly Berdimuhammedow türkmén elnök memorandumot írt alá a projektről. 2007. december 20-án a három ország véglegesítette a megállapodást a Közép-Ázsia–Központ 3-as vezetékével párhuzamos új kaszpi vezeték megépítéséről.

A Kaszpi vezeték

Az új Kaszpi vezetéket a türkmén Belek kompresszorállomás és az orosz Alekszandrov Gáj állomás közt tervezik megépíteni, a Kaszpi-tenger keleti partja mentén.^[6] Türkmén és kazah földgázt fog szállítani, kapacitása évi 20 milliárd köbméter lesz és 2010 végére épül meg. Oroszországnak azért van szüksége a közép-ázsiai gázra, mert saját szibériai gázmezőinek kitermelése csökken és az oroszok nem kijvánják feladni az ellenőrzést az európai gázpiacon elért részesedésük felett, miközben a közép-ázsiai gázért nagy a verseny, többek közt a régióból szállítana földgázt az Európai Unió által támogatott tervezett Nabucco gázvezeték.^[7]

Jegyzetek

↑ Michael Fredholm (September 2005): The Russian Energy Strategy & Energy Policy: Pipeline Diplomacy or Mutual Dependence?, Conflict Studies Research Centre, elérés: 2008-09-03
↑ Martha Brill Olcott (2005 május): International Gas Trade in Central Asia: Turkmenistan, Iran, Russia and Afghanistan. Working Paper #28 Archiválva 2008. szeptember 4-i dátummal a Wayback Machine-ben Stanford Institute for International Studies, elérés: 2008-09-03
↑ Privatization of the Power and Natural Gas Industries in Hungary and Kazakhstan World Bank Technical Paper No. 451, elérés: 2008-09-03
↑ Caspian Oil and Gas Archiválva 2008. április 10-i dátummal a Wayback Machine-ben International Energy Agency, elérés: 2008-09-03
↑ World Bank id. dok.
↑ John C. K. Daly: Turkmenistan, Natural Gas, and the West^{[halott link]} Eurasia Daily Monitor, 2007. dec. 14.
↑ Russia seals Caspian gas pipeline deal: Russia seals Caspian gas pipeline deal Financial Times, 2007. dec. 20.

Külső hivatkozások

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Central Asia-Center gas pipeline system című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.