PROFILPELAJAR.COM

Szt. Miklós rotunda, Nagytótlak, Szlovénia, 13. század

Szent Jakab-kápolna (Ják), 13. század (18. századi átépítés)

A körtemplom vagy kerektemplom a centrális alaprajzú templomépületek hagyományos fajtája; alaprajza többé-kevésbé kör vagy ahhoz közeli nalakú. Az épület gyakran kupolával fedett. Ez a rotunda leggyakoribb típusa, de a két fogalom nem feleltethető meg egymásnak:

számos világi célú épület vagy helyiség is rotunda,
a szabadtéri (fedetlen) körtemplomok nem rotundák.

A tiszta kör forma azonban meglehetősen ritka; a kör alaprajú hajóhoz többnyire patkó- vagy félköríves apszist toldottak, de gyakoriak a belsőfülkés vagy a későbbi templomokban a karéjokkal bővített példák is.^[1]

A körtemplom kialakulása

A két legősibbnek tekinthető körtemplom Göbekli tepe és Stonehenge oszlopkörökből álló, megalit építménye. Göbekli tepe Kisázsiában, a mai Törökország területén található az Eufrátesz felső folyásának vidékén. Göbekli tepe korát mintegy 12 000 évre becsülik a kutatók. Az angliai Stonehenge 5100 éves.

A közép-ázsiai Horezmben épült a Koy-Krylgan Kala (i. e. 4-3. század). Érdemlegesek a Málta és Szardínia szigetén található nurágh-épületek is.

A centrális tereket már a görög építészet is előszeretettel használta, az ókori körtemplomok közül azonban a római Pantheon a legismertebb. Rómában áll egy másik nevezetes körtemplom is, a Santo Stefano Rotondo.

A magyar körtemplomokat egyesek szélsőségesen tudománytalan módon a jurta kör alakjából eredeztetik.

A közép-európai körtemplomok jelentősége

Közép-Európában kiemelkedően sok körtemplomot építettek, ezek történelmi és építészeti értéke jelentős. Az ősi centrális elrendezés megidézi a természeti vallások formavilágát, de benne már a kereszténység funkciók kapnak helyet. Így a keleti és a nyugati kereszténység határterületén olyan, független épülettípus alakult ki, amely egyik oldalnak sem része, de mindkettő hatása felfedezhető benne.^[1] Feltehető, hogy ezzel az építészeti formával a kialakuló új államok szuverenitásukat is próbálták hangsúlyozni, mert a Bizánci és a Német-Római Birodalom is folyamatosan próbálta növelni befolyását a régióban. A Kárpát-medencében jelenleg közel kétszáz körtemplomról tudunk.^[1] Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban, Horvátországban, Ausztriában, a Német-római Birodalomban, az egykori Morvaországban, Dalmáciában és Bajorországban jellemzően a 9–11. században építettek sok körtemplomokat. Ezek átmérője többnyire 6–9 méter volt, keletelt apszissal. Néha négy apszist is illesztettek hozzá a négy égtáj felé. Az ilyen négykaréjos templomok is sokfelé, még a Kaukázusban is megtalálhatók.

A közép-európai körtemplomok típusai

A Frank Birodalom pfalzaiban a rotundákat rendszerint nem önállóan, hanem egy aulának nevezett reprezentatív fogadótérrel együtt, de különálló kápolnaként építették.

A Morva Fejedelemségben, a 9. század közepén (szent Metód térítő tevékenységének eredményeként) jelent meg a rotundák egy apszisos típusa.
Az I. Mieszko által megteremtett korai Lengyel Királyságban épült körtemplomok alaprajzai sokkal változatosabbak, mint cseh területen. Az egy apszisos rotundák mellett megjelentek a karéjos épületek. A rotunda legtöbbször közvetlenül csatlakozott egy kőből épült palotához, alapvetően magánkápolna jelleggel. A palotától elkülönülten rendszerint volt egy téglalap alaprajzú templom is, amely feltételezhetően a plébánia funkciót látta el.

Körtemplomok a Kárpát-medencében

A 10. század kezdetétől egészen a 14. század elejéig, a gótika térhódításáig sokféle körtemplomot építettek a Kárpát-medencében; néhányuk ma is épben áll.^[1]

Egyes helyeken, például Sárospatakon a régészeti föltárás csak az alapokat hozta felszínre.

A rotundák gyakran nagyobb összetett templomok építésének első állomásai.

A Kárpát-medence első körtemplomait alighanem a Morva Fejedelemségben építették szent Metód térítő tevékenysége idején (a 9. század közepén). Három ilyen templomot tártak fel Mikulčicében, egyet-egyet Staré Mesto és Pohensko falvakban.^[1] A grófságokra osztott Frank Birodalomban azokat a központokat, ahol az uralkodó rendszeresen megszállt, pfalzoknak nevezzük, és ez a név átszármazott a bennük épült szakrális építményekre is. Ezek rendszerint két részből álltak: egy aulának nevezett reprezentatív fogadótérből — aminek előképe a germán hosszúház — és egy attól független, csaknem mindig centrális elrendezésű, többnyire kör alaprajzú kápolnából. A pfalzok a Német-római Császárság idején is használatban maradtak, ezért nehéz megállapítani, hogy mely körtemplomok épültek a karoling korban és melyek az Ottók korában. Az azért kijelenthető, hogy a legtöbb palotakápolna nem centrális volt.^[1]

Dunakeszin az Alagi major romjai mutatják, hogyan bővítették a templomot az apszis irányába, kelet felé. Nagyobb szabású bővítésre látunk példát Isaszegen, ahol a központi helyen álló rotundát kelet és nyugat felé is bővítették, vagyis ráépítették a keletelt gótikus templomot. Más esetekben a körtemplom a nyugat felé hozzáépített kisebb (Szalonna), vagy tekintélyesebb hajó (Bagod-Vitenyédszentpál, Hidegség, Vágkeresztúr, Ipolykiskeszi, Herencsény, Gerény) keleti apszisa lett úgy, hogy a körtemplom nyugati falát elbontották.

Körtemplomok a Kaukázusban

Egyesek kapcsolat vélnek felfedezni a közép-európai és a Kaukázusban, a 9-11. századi Örményországban épített körtemplomok között. Ennek fő példásaként a hatkaréjos körtemplomokat hozzák föl. Karcsa, Gerény, Kiszombor templomaival rokonok a következő Kaukázus-vidéki örmény templomok: Aragatz, Bagaran (az egykori főváros), Bagnayr, Botshor és Kiagmis Alti. Megtalálhatók azonban a nyolckaréjos, nyolcosztású centrális épületek is az örmény művészetben: Aniban, Irindben, Varzhahanban, Ninozmindában. A közép-európai és a kaukázusi építészet kapcsolatára az elsők között Csemegi József építész mutatott rá.

Körtemplom és bazilika-együttesek

A körtemplom egy jellegzetes formája a bizánci stílusú bazilikák nyugati oldalán álló keresztelő kápolna. Ennek példáiként Magyarországon a jáki épületegyüttest, a Felvidéken pedig a bényi együttest említhetjük. A legismertebb ilyen épületek Itáliában, Firenze, Pisa, Parma városaiban találhatók.

Nevezetes körtemplomok

Kapcsolódó lista: Kategória:Magyarország körtemplomai

„Kerektemplomok”

Esztergom, Szent Anna-templom
Székesfehérvár, Prohászka Ottokár-emléktemplom
Ösküi kerektemplom
Szilvásvárad, református kerektemplom
Kallósd, Szent Anna-templom
Vésztő, Csolt-monostor
Kiszombor, római katolikus körtemplom
Balatonfüred, Kerektemplom
Kisbény (Bény része) bényi körtemplom (12. századi)
Kissikátor, körtemplom
Süvete, Szent Margit-templom
Karcsa, református templom
Szepesmindszent, Szent Kozma és Damján-kápolna
Kazincbarcika, Szent János apostol görögkatolikus templom
Kallósdi kerektemplom

Egyéb körtemplomok

Szakolca (Szlovákia) – Szent György körtemplom
Kisperlász, kegykápolna
Diósjenő, az egykori körtemplom alapfalának maradványai a Kápolna-hegyen
Bagod-Vitenyédszentpál, temetőkápolna
Gerény, rotunda
Guraszáda, Mihály arkangyal-templom
Haraszt, Szentháromság templom
Ják, Szent Jakab-kápolna
Kézdiszentlélek, Szent István-kápolna
Körmöcbánya
Herencsény,
Palkonya Árpád-házi Szent Erzsébet-templom (klasszicista, 1816)
Pápoc
Pétervására -kápolna
Székelyudvarhely
Szalonnai református templom

Körtemplomok alapfalai

Sárospatak
Boldva
Kisnána
Dunakeszi, Alagi major
Isaszeg, a temetőben álló régi római katolikus templom ráépült az alapfalaira
Nagykőrös
Abasár

Körtemplomok Nyugat-Európában

Santo Stefano Rotondo, Róma - a magyar zarándokok temploma
Tomar (Portugália) – a templomosok körtemploma
The Holy Sepulchre, Cambridge, Anglia
Thorsager, Jütland, Dánia
Horne, Fyn, Dánia
Nylars, Bornholm, Dánia
Olsker, Bornholm, Dánia
Østerlars, Bornholm, Dánia
Hagby, Svédország
Patronell, Alsó-Ausztria
Zadar, Szent Donát-templom
Aachen, Magyar kápolna

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f Máté–Varga

Források

↑ Máté–Varga: Máté Balázs – Varga Géza: KELET ÉS NYUGAT HATÁRÁN. Az Árpád-kori körtemplomok vizsgálata

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Körtemplom témájú médiaállományokat.

Nézd meg a körtemplom címszót a Wikiszótárban!

Gervers-Molnár Vera (1972): A középkori Magyarország rotundái. (Rotunda in the Medieval Hungary). Akadémiai, Budapest
Sena Sekulić-Gvozdanović (1994): Templom erődítések Horvátországban. Tankönyvkiadó, Zágráb. https://web.archive.org/web/20151210183603/http://jupiter.elte.hu/aahrtemplomvarak/hr%20templomvarak.htm
Bakay Kornél (1997, 1998, 2005): Őstörténetünk régészeti forrásai. I. II. III. Miskolci Bölcsész Egyesület, Miskolc
Gerő László (1984): Magyar műemléki ABC. Budapest,
Guzsik Tamás (2001): Beszélő kövek. https://web.archive.org/web/20080613222618/http://arch.eptort.bme.hu/epitesz3.html#1
Hidegség temploma, beépített rotunda. https://web.archive.org/web/20080511045347/http://www.hidegseg.hu/hs.php?muv=sztandras_templom&state=aHU6VmVuZOlnOjo03
Dékány Tibor: Négykaréjos kápolnák nyomában. https://web.archive.org/web/20060919214221/http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1998/9830/szent/szent.html
Valter Ilona (2005): Árpád-kori téglatemplomok Nyugat-Dunántúlon. Budapest
Varga Géza: A nagytótlaki kerek egyházról https://web.archive.org/web/20080405234649/http://nagytotlak.extra.hu/
Ludwig Emil: A süvétei körtemplom https://web.archive.org/web/20050214142255/http://flag.freeweb.hu/Rejtozkodo/56.htm
Szőnyi O. (É.n.): Régi magyar templomok. Alte Ungarische Kirchen. Anciennes églises Hongroises. Hungarian Churches of Yore. A Műemlékek Országos Bizottsága. Mirályi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest.
Horváth Z. Gy., Gondos B., Károlyi Gy. (2003): Ani, az ősi örmény főváros és magyar vonatkozásai. Romanika Kiadó, Budapest
Szilágyi A. (2008): A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái és centrális templomai. Semmelweis Kiadó, Budapest
Bérczi Sz. (2010): Körtemplomok a Kárpát-medencében és Nyugat-Eurázsiában. TKTE, Budapest (ISBN 978-963-87437-6-3)
Rotunda.lap.hu - linkgyűjtemény