PROFILPELAJAR.COM

	Képviselői irodaház
	eredetileg a Palatinus Építő Rt. bérháza
Település	Budapest V. kerülete
Cím	Budapest, Széchenyi rakpart 19.
	Építési adatok
Építés éve	1911 k.
Rekonstrukciók évei	1947–1949, 2020-as évek
Építési stílus	modern
Tervező	Messinger Hugó
	Hasznosítása
Felhasználási terület	épület
	Elhelyezkedése
	Képviselői irodaház Pozíció Budapest térképén
	é. sz. 47° 30′ 44″, k. h. 19° 02′ 49″47.512150°N 19.046999°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 44″, k. h. 19° 02′ 49″47.512150°N 19.046999°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Képviselői irodaház témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a budapesti épületről szól. Hasonló címmel lásd még: Fehér Ház (egyértelműsítő lap).

A Képviselői irodaház, egy ideig Belügyminisztérium, Országgyűlés hivatala a közbeszédben „Fehér Ház”, építési idején a Palatinus Építő Rt. bérháza egy Budapest V. kerületében fekvő nagyobb irodaház.

Története

A Margit híd pesti hídfőjénél fekvő épület 1911 körül épült a Palatinus Építő Rt. lakóházaként. (A Palatinus a környéken több lakóházat emelt.) Az épületet valószínűleg Messinger Hugó tervezte.^[1] Az épület luxus körülményeket biztosító bérháznak számított 4 személyfelvonója, hatalmas üvegablakokkal ellátott műteremlakásai, a központi fűtés és porszívó, a minden lakásra kiterjedő vonalas telefonszolgáltatás, és a lakásokból a szemét ürítésére alkalmas csőrendszer miatt.^[2]

A második világháború során bombáktól és belövésektől, majd fosztogatásoktól jelentős sérüléseket szenvedett az épület. Mivel a háború után ilyen formában is menthetőnek ítélték, nem bontották le, hanem új, egyszerűbb (fehér mészkő)^[3] burkolattal látták el, és a Belügyminisztérium költözött bele. A munkálatokat Kádár János (akkor belügyminiszter) irányította,^[2] amelyek 1947 és 1949 között zajlottak.^[3] Az épület átalakításának terveit Benkhard Ágost, Gábor László, Gádoros Lajos, Lévai Andor, Rudnai Gyula és Preisich Gábor készítette.^[3]

1950-től az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) használta az épületet. A Kádár-korban a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) székházaként szolgált. A rendszerváltás után tárták fel pincerendszerét, ahol az 1950-es években kényszervallatások folytak.^[2]

Az épületet a 2020-as évek elején felújították.^[4]

Az „emberdaráló” kérdése

Bővebben: Emberdaráló

Ugyan az ÁVH által használt pincerendszer kérdése nem vitatott, nem ez a helyzet az úgynevezett „emberdaráló” kérdésével. A sokak által csak városi legendának minősített^[5] történetek szerint az 1950-es években egy olyan gépezet is működött az épület pincéjében, amellyel az AVH vallatói a bántalmazások következtében elhunyt foglyok holttestét „összedarálva” temetés nélkül a Dunába engedték.^[6]^[7] Ilyet állított Dézsy Zoltán riporter Pincebörtön című, 1994-es dokumentumfilmjének egyik szereplője is.^[8]