Szerkezetileg főleg szilur homok- és mészkövekből áll. Két, a tengerparttal párhuzamos vonulata közül a keleti, meredek homokkőfalakkal határolt az igazi Kék-hegység (Blue Mountains, 1362 m). Sydney és Canberra közelsége forgalmas kirándulóhellyé teszi. Belső vonulata mészköves, legnagyobb természeti látványosságai a barlangok (a kontinensen legismertebb a Jenolan Cave), a vízesések és a 600 m mélységet elérő karsztos völgyek.[1]
A hegység déli határát alkotó tektonikus árokban alakult ki a George-tó(wd) foglal helyet. A lefolyástalan állóvíz medencéjében a tavi üledékek a miocén óta folyamatos sort alkotnak, így bennük kiválóan tanulmányozhatók a klimatikus-vegetációs változások. A George-tó árka 600 méter magas hágón vezeti át a közlekedést.[1]
Neve
Nevének eredetére számos magyarázat létezik, bár a távoli hegyeket a világ számos más részén is kékesnek látják. (Például a magyar Kékes.) Az egyik magyarázat arról szól, hogy ha megfelelőek az időjárási körülmények, a hegység kékes ködbe borul, ami a nagyon finom olajos kipárolgásnak köszönhető, amelyet az eukaliptuszok bocsátanak ki. Egy másik szerint neve a felfedezések korából származik: a tengerről nézve a hegység az eukaliptuszerdők miatt kékes színűnek látszott.[1] Egy harmadik szerint a kék színt a Mie scattering(wd) nevű fizikai jelenség okozza.
Éghajlat
A hegylánc magasabb részein a nyári átlaghőmérséklet 20°C körül van. Az alacsonyabban fekvő területeken jóval melegebb van. Télen nagyon ritka a 3°C alatti hőmérséklet. Sok a ködös, párás nap. Évi 2-3 alkalommal szokott havazni, de csak a magasabban fekvő területeken. Az évi átlagos csapadékmennyiség 1050 ml.
Fauna
Kacsacsőrű emlős az egyik tavacskában
400 különböző állatfaj él az erdőkben. Gyakoriak a koalák, amelyek előnyben részesítik a sok eukaliptuszfát, a dingók, a tavakban a kacsacsőrű emlősök.
Története
Átkelés a Kék-hegységen
Amikor az európaiak megérkeztek, a hegység már több ezer éve lakott volt. A bennszülött Gundungurra törzs tagjai lakták a hegyvidéket. Az őslakosok lakhelyei még ma is megtekinthetők, leghíresebb közülük az úgynevezett „sziklamenedék”, egy barlang, melyben kézlenyomatok találhatók. A Gundungurrák teremtéstörténete szerint a két mesebeli, félig hal, félig hüllő élőlény, Mirigan és Garangatch epikus csatát vívtak a hegységben, pontosabban a Jamison-völgyben.
Először John Hunter kapitány említi ezen a néven a hegységet 1789-ben, aki egy expedíciót vezetett ide, és úgy gondolta, a hegyek mögött termékeny földek lapulnak.
Látnivalók
A turisták kedvenc kirándulóhelye a „Három Nővér” szikla, amely a világ legmeredekebb vasútjával és számos vízeséssel is elkápráztatja a látogatót.
↑Gábris:Gábris Gyula: Ausztrália természeti viszonyai. In Probáld Ferenc, Horváth Gergely, (szerk): Ázsia, Ausztrália és Óceánia földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 1998. ISBN 963 463 161 4
