Kálium-tiocianát
|
|
|
Más nevek |
kálium-rodanid
|
Kémiai azonosítók
|
CAS-szám |
333-20-0
|
RTECS szám |
XL1925000
|
Kémiai és fizikai tulajdonságok
|
Kémiai képlet |
KSCN
|
Moláris tömeg |
97,18 g/mol
|
Megjelenés |
színtelen, higroszkópos kristályok
|
Sűrűség |
1,89 g/cm³, 20 °C[1]
|
Olvadáspont |
175 °C[1]
|
Forráspont |
bomlik (500 °C)[1]
|
Oldhatóság (vízben) |
jól oldódik: 2170 g/l, 20 °C[1]
|
Oldhatóság (más oldószerek) |
oldódik etanolban és acetonban
|
Veszélyek
|
Főbb veszélyek |
Ártalmas (Xn)[1]
|
R mondatok |
R20/21/22, R32, R52/53[1]
|
S mondatok |
(S2), S13, S36/37, S46, S61[1]
|
LD50 |
854 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
|
Rokon vegyületek
|
Azonos anion |
Nátrium-tiocianát Ammónium-tiocianát
|
Rokon vegyületek |
Kálium-cianid Kálium-cianát
|
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.
|
A kálium-tiocianát vagy kálium-rodanid egy szervetlen vegyület, a tiociánsav káliumsója. A képlete KSCN. Színtelen kristályokat alkot. Erősen higroszkópos. Vízben kitűnően oldódik. Metanol, etanol és aceton is oldja. Az oldata sós ízű. Mérgező hatású.
Kémiai tulajdonságai
Ha fém-oxidok jelenlétében hevítik, fém-szulfidok keletkeznek. A vas(III)-ionokkal jellegzetes vörös színreakciót ad, emiatt ezeknek az ionoknak a kimutatására használják.
Ha higany(II)-nitráttal reagál, a keletkező higany(II)-tiocianát csapadékként kiválik. A reakció:
2KCNS(aq)+Hg(NO3)2(aq)=Hg(CNS)2(s)+2KNO3(aq)
Előállítása
A kálium-tiocianátot kálium-cianidból állítják elő. Ezt kénnel összeolvasztják, az olvadékból kihűlés után a kálium-tiocianátot alkohollal kivonják és az oldatot bepárolják.
Felhasználása
A szerves kémiai szintézisekben tiocianátok és izotiocianátok előállítására használják. Rovarirtószerek készítéséhez is alkalmazzák. Felhasználják a textilnyomásban és a textilfestésben is. A fényképészetben erősítőként szolgál. Hűtőkeverékek készítésére is alkalmazzák. Az analitikai kémiában a vas(III)-ionok kimutatására szolgál.
Források
- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Nyilasi János: Szervetlen kémia
Hivatkozások