PROFILPELAJAR.COM

	Jordán Károly
	Korabeli képeslap a Pál-völgyi-barlang Jordán-faláról. A képen szereplő személy valószínűleg maga a névadó. Bekey Imre Gábor felvétele
Született	Jordán Károly József; 1871. december 16.; Pest
Elhunyt	1959. december 24. (88 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Lavallée Márta; (h. 1900–1959);
Foglalkozása	matematikus
Tisztsége	egyetemi tanár
Iskolái	Genfi Egyetem
Kitüntetései	Kőnig Gyula-díj (1928); Matematikai Statisztikai Intézet ösztöndíjasa (1946); Kossuth-díj (1957);
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (Bal oldali fasírboltok (B-24))
	A Wikimédia Commons tartalmaz Jordán Károly témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a matematikusról és barlangkutatóról szól. Hasonló címmel lásd még: Jordán Károly (egyértelműsítő lap).

Jordán Károly (Pest, 1871. december 16.^[4] – Budapest, 1959. december 24.)^[5] magyar matematikus, egyetemi tanár, az MTA tagja, hegymászó, barlangkutató.

Pályája

Jordán Károly Ferenc bőrgyártulajdonos és Wesztermayer Leopoldina gyermekeként született tekintélyes polgári családban. Középiskolai tanulmányait Budapesten, egyetemi tanulmányait Párizsban, Zürichben, Manchesterben és Genfben végezte. Zürichben 1893-ban vegyészmérnöki oklevelet szerzett. A genfi egyetemen tanársegédként kezdett dolgozni. Ott lett magántanár és kémiai doktor 1896-ban. 1898-as hazajövetele után a Budapesti Tudományegyetemen tanult matematikát, csillagászatot és földrengéstant. 1906-ban a Földrengés Számláló Intézet igazgatója lett, amely tisztséget 1913-ig töltötte be. Ezután mint meteorológus dolgozott. 1920-tól a közgazdasági egyetemen tanított 1950-ig, amikor a műszaki egyetem tanára lett. Rendes tanár 1940-ben lett. 1947-ben lett akadémiai levelező tag. 1957-ben Kossuth-díjat kapott. 1959. július 7-én elhunyt felesége, Lavallée Márta, s néhány hónappal később Jordán Károly is követte; csaknem kilencven évet élt.

Tudományos eredményei

Ő volt az első hazai kutató, aki önálló eredményeket ért el a valószínűségszámításban és a matematikai statisztikában. Ezt 80 kiemelkedő munkája dokumentálja.

A hegymászó

A hegymászással genfi évei alatt kezdett el foglalkozni, majd hazatérése után jelentős eredményeket ért el a Magas-Tátra csúcsainak meghódításában. 1899. június 29-én a francia Lavallée Mártával, későbbi feleségével elsőként mászta meg az Omladék-völgy egyik legszebb csúcsát, amelyet azóta neveznek Márta-csúcsnak (Zlobova, 2433 méter).

1900. július 6-án a szepesi Öt-tótól indulva többszöri próbálkozás eredményeként utat nyitott a Lomnici-csúcsra. A bejárt útvonalat azóta Jordán-útnak nevezik. Ugyancsak nevét viseli a Fecske-toronytól a Lomnici-csúcsig húzódó gerinc középső hegyes tornya (Jordán-csúcs, Posladná veža), a mellette levő gerincnyiladék (Jordán-rés) és egy kis sziklaorom, a Jordán-torony. 1905-ben a Nagy-Békás-csúcsot hódította meg. Elsőként mászta meg télen a Tátra-csúcsot 1903-ban, a Közép-ormot 1904-ben és a Gerlachfalvi-csúcsot 1905-ben.

Szerteágazó érdeklődésére jellemző, hogy foglalkozott azzal a kérdéssel is, látható-e Dobogó-kőről a Magas-Tátra. Kimutatta, hogy Dobogókőről nézve a Tátra a mértani látóhatár alá esik, így csak látóhatár-tágulás esetén (különleges meteorológiai állapot idején) válhat láthatóvá. A kerékpáros túrázást is kedvelte. Egyetemi évei alatt bejárta Nyugat-Európát. Spanyolországtól Skandináviáig 32 000 km-t kerékpározott. Turistasággal és hegymászással kapcsolatos írásai elsősorban a Turisták Lapjában jelentek meg.

A barlangkutató

1902-ben vezetésével indult a pál-völgyi kőfejtő akkor ismert három barlangjának a kutatása. Jelentős része volt az 1904-ben megtalált Pál-völgyi-barlang bejárásában, éveken át ő irányította a feltáró munkákat. Nevét viseli a barlang egy nehéz szakasza, a Jordán-fal. Ő ereszkedett le először a Bekey-barlangba, amelynek egyik neve Jordán-barlang. 1904-ben bejárta és feltérképezte az alig két éve feltárt Tapolcai-tavasbarlangot. 1904-ben maga készítette összecsukható csónak segítségével a Zichy-barlang taván hatolt át. 1907-ben felmérte a Hévízi-tavat, és elsőként ismerte fel, hogy a forráskráterben egy barlang található. 1911-ben expedíciót szervezett az Alsó-hegy zsombolyainak bejárására, melynek során 12 függőleges aknát mértek fel és írtak le. A három legmélyebb üregbe, közöttük a Vecsembükki-zsomboly aljára, a felszerelés hiányosságai miatt nem jutottak le, ezek mélységét mérőszalaggal határozták meg. Az említetteken kívül számos, főként technikai nehézségek miatt feltáratlan barlang első bejárását végezte el.

Részt vett a magyar barlangkutatás első tudományos szervezetének, a Barlangkutató Bizottságnak megszervezésében, melynek kezdetben alelnöke volt.

Társulati tisztségei, tagságai

A Bolyai János Matematikai Társulat díszelnöke
A Magyar Geofizikusok Egyesülete tiszteletbeli tagja
A Magyar Meteorológiai Társaság tiszteletbeli tagja
Magyar Turista Egyesület választmányának tagja
A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület alapító tagja
A Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának alelnöke
A Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Szakosztály örökítő tagja
Számos külföldi tudományos társaság tiszteleti, vezetőségi és rendes tagja

Díjai, elismerései

Kőnig Gyula-díj (1928, Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat)
Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata (1951. április 4.)
Kossuth-díj (1956)

Főbb művei

A valószinűség a tudományban és az életben (1921)
On probability (Physico-Mathematical Society of Japan, 1925)
Matematikai statisztika (Budapest és Párizs, 1927)
Sur un cas généralisé de la probabilité des épreuves répétées (Acta Sci. Mathem. Szeged, 1927)
A valószínűségszámítás alapfogalmai (Mathematikai és Fizikai Lapok, Budapest, 1928)
Véletlen valószínűség és természeti törvény (Budapest, 1929)
Kapitalizmus, szocializmus, kommunizmus és a világválság a tudomány megvilágításában (1932)
Le théorème de probabilité de Poincaré généralisé au cas de plusierus variables indépendantes (Acta Sci. Mathem. Szeged, 1934)
Complétement au théorème de Simmons sur la probabilité (Acta Sci. Mathem. Szeged, 1946)
Elliptikus függvények és alkalmazásuk (1950)
Fejezetek a klasszikus valószínűségszámításból (Budapest, 1956)
Hétjegyű logaritmustábla (Budapest, 1961)

Jegyzetek

↑ ^a ^b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
↑ ^a ^b ^c Scientific Legacy Database (angol nyelven). Institute of Mathematical Statistics. (Hozzáférés: 2022. december 16.)
↑ PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. június 7.)
↑ Születési bejegyzése a Pest-Ferencváros római katolikus keresztelési akv. 871/1871. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 7.)
↑ Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi állami halotti akv. 1781/1959. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 7.)

Források

Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Budapest: Panoráma. 1993. ISBN 963-243-344-0
Gyires Béla: Jordán Károly élete és munkássága. Alkalmazott Matematikai Lapok, 1975.
Gulyás Ottó: Matematikus a meteorológiában. Légkör, 1985.
Kristóf Sándor: Híres magyar hegymászók. Turisták Lapja, 1943. május. (55. évf. 5. sz.) 84–87. old.
Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Bp. Kornétás Kiadó, 2005. 222. old. ISBN 963-9353-39-6
Rényi Alfréd: Jordán Károly matematikai munkásságáról. Matematikai Lapok, 1952. III. évf. 2. sz.
Rényi Alfréd: Jordán Károly. Magyar Tudomány, 1960. 4. sz.
Székely Kinga: Megkésett emlékezés Jordán Károlyra. Karszt és Barlang, 1984. II. félév. 93–98. old.