Johnny Dorelli

Johnny Dorelli
Képe a Radiocorriere c. olasz műsorújságban (1958)
Képe a Radiocorriere c. olasz műsorújságban (1958)
SzületettGiorgio Domenico Guidi
1937. február 20. (87 éves)
Meda
MűvészneveJohnny Dorelli
ÁlneveJohnny Dorelli
Állampolgárságaolasz
Nemzetiségeolasz
HázastársaCatherine Spaak (1972–1979)
Gloria Guida (1981–)
ÉlettársaLauretta Masiero (1960-as évek)
GyermekeiGabriele, Guendalina
SzüleiNino D’Aurelio
Foglalkozása
  • énekes
  • színházi színész
  • filmszínész
  • zeneszerző
  • televízióműsor-vezető
  • televíziós színész
  • előadóművész
  • rádiós műsorvezető
  • színész
  • showman
IskoláiHigh School of Music & Art
Kitüntetései
Színészi pályafutása
Aktív évek1951 –
Műfajok
Tevékenységszínész, énekes, zenész
A Wikimédia Commons tartalmaz Johnny Dorelli témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Johnny Dorelli, teljes születési nevén Giorgio Domenico Guidi (Milánó, 1937. február 20.) olasz énekes, zongorista, rádiós és televíziós műsorvezető, showman, humorista és színész, több filmvígjáték főszereplője.

Élete

Származása, gyermekkora

Milánóban született 1937-ban. Apja Aurelio Guidi operaénekes volt, aki Nino D’Aurelio néven szerepelt. A háború után, 1946-ban családjával együtt New Yorkban kapott szerződést. Giorgio (később Johnny) a New York-i High School of Music & Art (M&A) zeneiskolában tanult nagybőgőzni és zongorázni. 1955-ben tért haza Olaszországba.

Színészi pályája

Az 1948-ban Teddy Reno által alapított milánói Compagnia Generale del Disco (CGD) hanglemezgyárnál helyezkedett el, Johnny Dorelli művésznéven, énekesként. 1958-ban Domenico Modugno-val párosban megnyerte a Sanremói Dalfesztivált a Nel blu dipinto di blu című dallal (amely „Volare” címen híresült el) és a Piove című dallal, amely „Ciao, ciao bambina” címen vált híressé. Az 1967-es Sanremói fesztiválon Dorelli és Don Backy a „L’immensità” című dallal a kilencedik helyezést érték el vele.[1]

Dorelli és Modugno az 1959-es Sanremói Dalfesztivál díjával

Legnagyobb sikerét a „Aggiungi un posto a tavola” című musical bemutatásakor érte el. A musicalt a Pietro Garinei, Sandro Giovannini és Iaia Fiastri írták, zenéjét Armando Trovajoli (Trovaioli) szerzette. Az ősbemutató fő szerepeit Dorelli (Don Silvestro), Paolo Panelli (polgármester) és Bice Valori (Consolazione, a prostutuált) játszották. Dorelli szerepelt a sikeres darab angol nyelvű változatában is, melyet „Beyond the Rainbow” címmel 1978-ban mutatták be a londoni West Enden, az Adelphi színházban.[2] További ismert dalai: Calypso Melody (1957), Julia (1958), Boccuccia Di Rosa (1958), Lettera a Pinocchio (1959), Montecarlo (1961), Speedy Gonzales (1962), Strangers in the Night (Solo Più Che Mai) (1966), E penso a te (1971). Visszafogott stílusú sanzonénekesként is kedvelték, az 1960-as, 1970-es években rendszeresen énekelt élő rádiós és televíziós show-műsorokban, olaszul és angolul is. Összetéveszthetetlen hangját és énekstílusát a kaberettisták és hangutánzó művészek gyakran imitálták.

Az 1950-es évek végétől kapott kisebb-nagyobb filmvígjátéki szerepeket. A kor nagy komikusaival, Totòval, Peppino De Filippóval, Ugo Tognazzival játszott együtt. 1967-ben címszerepet játszott a testére szabott Dorellik jön! című akció-vígjátékban, a Diabolik kalandfilm paródiájában. A Dorellik-film betétdalát: Arriva La Bomba ő írta és énekelte. Számos romantikus szerelmesfilmben, vígjátékban játszott, olyan partnerekkel, mint Barbara Bouchet, Agostina Belli, Andréa Ferréol, Sandra Milo, Ursula Andress és Monica Vitti. Emlékezetes alakítást nyújtott 1983-ban, Luigi Magnia rendező történelmi filmjében, a Legyetek jók, ha tudtok-ban, ahol a főszereplőt, Néri Szent Fülöpöt formálta meg, Philippe Leroy (a főinkvizítor) és Mario Adorf (a pápa) társaságában. 1984-ben szerepelt A szív című televíziós sorozatban (Maestro Perboni). Utolsónak ismert filmszerepét Pupi Avati rendező 2005-ben bemutatott filmjében, az Amikor jönnek a lányok-ban játszotta.

Négy évtized után 2007-ben ismét megjelent a Sanremói Dalfesztivál színpadán, Gianni Ferrio és Giorgio Calabrese Meglio così c. dalának egyik előadójaként. Énekét Stefano Bollani dzsessz-zongorista kísérte.

Magánélete

Első feleségével, Catherine Spaakkal (1971)

Hosszú időn át együtt élt a nála tíz évvel idősebb Lauretta Masiero színésznővel (1927–2010), majd 1972-ben feleségül vette Catherine Spaak olasz-francia énekes-színésznőt (*1945), akitől Gabriele nevű fia született. A házasfelek 1978-ban (vagy 1979-ben) elváltak.

1981-ben Dorelli feleségül vette Gloria Guida (*1955) egykori fotómodellt, színésznőt, az 1970-es évek olasz szexkomédiáinak népszerű sztárját. Egy közös leányuk született, Guendalina. 1988-ban Dorelli és Guida még egy közös tévéfilmben (Festa di capodanno) szerepeltek együtt, azután a feleség hosszabb időre visszavonult a filmezéstől, és csak 2010-ben tért vissza a show-bizniszbe.

Főbb filmszerepei

Jegyzetek

További információ