Szülei a gyakori turnézásuk miatt bentlakásos iskolában taníttatták[13] a Christ's College-ban, ahol zenét tanult. 14 éves korára már kórusvezető és orgonista volt a helyi templomban, és még abban az évben megvette első basszusgitárját, egy 1961-es Fender Jazz Basst, amelyet 1975-ig használt. Jones, elmondása szerint Phil UpchurchYou Can't Sit Down című LP-jén hallott basszusszóló hatására kezdett el játszani.[14]
Session-évek
Jones 15 évesen csatlakozott első zenekarához, a The Deltas-hoz. Ekkor basszusgitározott még egy londoni jazz-zenekarban, a Jett Blacks-ben, ahol játszott John McLaughlin gitáros is.[15] Jones nagy áttörése volt, amikor Jet Harris és Tony Meehan felvették a sikeres angol zenekarba a The Shadows-ba két évre, 1962-ben. Kicsivel korábban Jonesnak, Harrisnek és Meehannek volt egy listavezető száma, a "Diamonds" (amelyben Jones későbbi zenekartársa, Jimmy Page is játszott).
Ezen stúdiózások alatt vette fel John Paul Jones művésznevet. A név Andrew Loog Oldham nevű barátjától származik, aki látta a John Paul Jones című film plakátját Franciaországban.[18] Első szólófelvétele John Paul Jones néven a "Baja" (írója Lee Hazlewood volt, producere pedig Oldham) / "A Foggy Day in Vietnam" volt, amit a Pye Records adott ki 1964 áprilisában.[19]
Jonesnak naponta két-három munkája volt a hét minden napján.[20] Azonban 1968-ban úgy érezte, hogy kiégett: „Hónaponként 50 vagy 60 dolgot kellett megcsinálnom, majdnem megölt engem a sok munka”.[21]
A session munkák alatt Jones gyakran összefutott Jimmy Page-dzsel,[22] egy másik session zenésszel. 1966 júniusában, Page csatlakozott a The Yardbirds-höz, melynek 1967-es Little Games című albumán segédkezett Jones. A következő télen a DonovanThe Hurdy Gurdy Man című számának munkálatai alatt Jones elmondta Page-nek, hogy szeretné, ha egy gitáros is része lenne a projektjeinek.[23] Ugyanabban az évben a Yardbirds feloszlott, és Page, valamint a basszusgitáros Chris Dreja teljesíteni szerették volna a Skandináviában lekötött fellépéseket. Mielőtt az új zenekar megformálódott volna, Dreja kilépett, hogy fotósként dolgozzon. Jones, felesége javaslatára[20] megkérdezte Page-et a betöltendő pozícióról, amire Page azonnal igent mondott.
Az énekes Robert Plant lett, a dobos pedig John Bonham. Ez a kvartett teljesítette a fellépéseket "New Yardbirds" néven. A turné után viszont már Led Zeppelin néven váltak az egész világon ismertté.
Szerepe a zenekarban
Jones szimbóluma a Led Zeppelin IV albumon szerepelt először.
Jones szerepe a Led Zeppelinben kulcsfontosságú volt. Noha nem kapott akkora nyilvánosságot, mint Page vagy Plant és erről így nyilatkozott: „Nem érdekel, hogy a háttérben vagyok. Nem szeretnék előtérben játszani, mint Jimmy...hiszem, hogy azt kell csinálnod, ami a dolgod, és mivel basszusgitáros vagyok, ahelyett hogy vezető szerepet akarnék a basszussal, és előtérbe tolnám magamat, inkább egy jó, szilárd basszusfutamot építek fel.”John Bonham dobossal együtt minden bizonnyal a rock egyik legjobb és legprecízebb ritmusszekcióját alkották. Játékával behozta a groove-okat a hard rockba, ugyanakkor soulos vagy funky-s elemekkel is gazdagította az együttes zenei repertoárját.[24] Ugyanakkor billentyűjátéka is színesebbé tette a Led Zeppelin hangzást, nem beszélve a különleges hangszerekről, mint például a mandolin.
Miután 1975-ben lecserélte a Fender Jazz Bass basszusgitárját, Alembic márkájút használt a turnékon (mint ahogy itt is látható), azonban a stúdióban még mindig Jazzt használ.
Jones billentyűjátéka egy olyan eklektikus dimenziója volt a Led Zeppelinnek, ami megkülönböztette őket egy hétköznapi heavy metal együttestől.
Szimbóluma keresztény jel is, amelyet a gonosz szellemek kiűzésére is használtak. Az 1976-os A dal ugyanaz marad című Led Zeppelin filmben az ő jelenete egy falut fenyegető álarcos lovas banda vezéreként mutatta be őt, aki aztán hazatér családja kebelére, és leveszi maszkját, amint átlépi a küszöböt. Ez feltehetően kettős szerepének, a zenekari tagnak és a családfőnek analógiája volt. „A turnézás megváltoztatja az embert, úgy vélem. Erre akkor jön rá, miután hazatér. Általában hetekig tart, míg az ember rendbe jön, miután olyan sokáig úgy élt, mint egy állat.” Jones jelenetének alapötletét egy 1964-ben készült Walt Disney-produkció, a Dr. Syn kettős élete című történet adta. A turnés őrültségekben nem nagyon vett részt, ragaszkodott hozzá, hogy az ő szállodája külön legyen a többiekétől. Egyszer az egyik este majdnem végzetessé vált számára, mert elaludt joint szívás közben. Érdekesség, hogy míg az 1977-es turnén mindenkinek voltak gyengébb pillanatai (mellényúlások stb.), addig Jones mindig fitt volt, és vitte hátán az egész produkciót. Az utolsó Zeppelin albumra szintén ő került előtérbe, a számok nagy részét szinte csak ő írta, ezért lett annyira populáris és billentyűgazdag.
↑Tolinski, Brad. (January 1998). "Like a Rock". Guitar World, p. 122.
↑"...I set about recording 16 HIP HITS at Regent Sound with [...] John Paul Jones playing bass and arranging and [...] Jimmy Page on guitars...", said Andrew Loog Oldham in his book STONED (isbn 0-312-26653-7), page 323.
