PROFILPELAJAR.COM

	John Ford
Született	1586. április 17.; Devon
Elhunyt	1639 (52-53 évesen); London
Állampolgársága	angol
Foglalkozása	színműíró; költő; író; színész; színházi színész;
Iskolái	Exeter College
	IMDb;
	Sablon • Wikidata • Segítség

Bagtor és Nutwell címere: *agár és bagoly*

John Ford (Ilsington(wd), Devon megye, 1586 – London, 1639 k.) angol drámaíró és költő, a Jakab- és a Károly-korszakban, Angliában alkotott. Drámái elsősorban a szenvedély és a lelkiismeret konfliktusával foglalkoznak. Bár elsősorban drámaíróként ismert, számos verset is írt a szerelem és az erkölcs témájában.

Származása

John Fordot 1586. április 17-én keresztelték meg a devonbeli ilsingtoni templomban. Thomas Ford (1556–1610) az ilsingtoni plébániában élő bagtori és felesége, Elizabeth Popham (meghalt 1629-ben) második fia volt, a somerseti Huntworthi Popham családból. Síremléke az ilsingtoni templomban ma is látható. Thomas Ford nagyapja, John Ford (meghalt 1538-ban) Ashburtonból (a chagfordi William Ford fia és örököseként) származott, aki megvásárolta Bagtor birtokát az ilsingtoni plébánián, amelyen férfi örökösei sorra követték egymást. A Fordok Erzsébet-korabeli Bagtorban, egy későbbi ház kiszolgálószárnyaként maradt fenn, amelyet 1700 körül hozzáépítettek.

Élete és művészete

Ford elhagyta otthonát, hogy Londonban tanuljon, bár a részletek nem tisztázottak – a tizenhat éves, devoni John Fordot 1601. március 26-án vették fel az oxfordi Exeter College-ba, de ekkor a drámaíró még nem töltötte be a tizenhatodik életévét. Csatlakozott egy olyan intézményhez, amely tekintélyes jogi egyetem volt, de egyben az irodalmi és drámai tevékenység központja is – a Middle Temple-hez, amelynek 1601-ben a drámaíró John Marston volt a kiemelkedő ifjú tagja. (Nem ismert, hogy Ford valóban jogot tanult-e a Middle Temple lakójaként, vagy csupán egy úriemberként, a korabeli szokás szerint élt ott).

Ford csak 1606-ban írta meg első publikálásra szánt műveit. Ennek az évnek a tavaszán pénzügyi problémái miatt kizárták a Middle Temple-ből, és hamarosan a Fame's Memorial és a Honor Triumphant című darabjaival jelentkezett. Mindkét mű egyértelműen mecénás pályázat: a Fame's Memorial 1169 sorból álló elégia a nemrégiben elhunyt Charles Blountról, Devonshire 1. grófjáról, míg a Honor Triumphant egy prózai pamflet, verbális fantázia, amelyet a IV. Keresztély dán király 1606-os nyári látogatására szánt. Nem ismert, hogy ezek közül bármelyik hozott-e pénzügyi hasznot Fordnak; 1608 júniusára mégis volt elég pénze ahhoz, hogy visszafogadják a Midle Temple-be.

Drámaírói pályafutása előtt Ford más, nem drámai irodalmi műveket is írt – a Krisztus véres verejtéke című hosszú vallásos költeményt (1613), valamint két, röpirat formájában megjelent prózai esszét, Arany középút (1613) és Életvonal. (1620) címmel. 1620 után aktív drámaírásba kezdett, először tapasztaltabb drámaírók – elsősorban Thomas Dekker, de John Webster és William Rowley – munkatársaként, majd az 1620-as évek végén már önállóan.

Ford leginkább a „Tis Pity She's a Whore” (1633) című tragédiájáról ismert, amely egy családi dráma vérfertőzés cselekményvonalával. A darab címét gyakran változtatták az új produkciókban, néha egyszerűen Giovanninak és Annabellának nevezik – a darab vezető, vérfertőző testvéreinek neve alapján; egy tizenkilencedik századi műben sikamlósan The Brother and Sister néven ismerik. Bármennyire is megdöbbentő a darab, még ma is széles körben az angol dráma klasszikusaként tartják számon. Legalább kétszer filmre adaptálták: A nővérem, a szerelmem (Svédország, 1966) és a „Tis Pity She's a Whore” (Belgium, 1978).

I. Károly angol király uralkodasa alatt jelentős drámaírónak számított. Drámái az egyéni szenvedély és lelkiismeret, valamint a társadalom törvényei és erkölcsei közötti konfliktusokkal foglalkoznak; Ford erős érdeklődést mutatott az abnormális pszichológiai jelenségek iránt, ami drámáiban is kifejezésre jut. Darabjai gyakran mutatják Robert Burton A melankólia anatómiája című művének hatását. Noha Ford személyes életéről gyakorlatilag semmit sem tudni, egy utalás van arra, hogy a melankólia iránti érdeklődése több lehetett, mint pusztán intellektuális. A Choice Drollery (1656) című kötet azt állítja:

Egy szemétdomb mélyén egyedül John Ford látható,

Összefont karral, melankolikus kalappal.

Ford drámáinak kánonja

Ford drámai pályafutását a korszakban megszokott módon kezdte úgy, hogy közreműködött olyan darabokban, amelyeket ismertebb drámaírókkal közösen írt. Hat ilyen színdarab maradt fenn:

The Laws of Candy (1620; kinyomtatva: 1647), Philip Massingerrel
Az edmontoni boszorkány (1621; kinyomtatva 1658), Thomas Dekkerrel és William Rowley-val
A walesi nagykövet (1623; kinyomtatva: 1920), Dekkerrel
A spanyol cigány (engedély 1623. július 9-én; kinyomtatva: 1653), Dekkerrel, Thomas Middletonnal és Rowley-val
The Sun's Darling (engedélyezve 1624. március 3-án; átdolgozva: 1638–39; kinyomtatva: 1656-ban), Dekkerrel
The Fair Maid of the Inn (1626; kinyomtatva: 1647), Massingerrel, John Websterrel és John Fletcherrel.

E darabok közül többnek szerzősége gyakran vita tárgyát képezte, vagy bizonytalannak tartották. Az ilyen kérdések minden kétséget kizáróan felmerültek 2017-ben, amikor megjelent John Ford összegyűjtött munkáinak II. kötete, szerk. Brian Vickers, amely 300 oldalnyi bizonyítékot és vitát tartalmaz, amelyek egyértelműen azonosítják a fenti szerzők mindegyikének hozzájárulását a hat darabhoz. Darren Freebury-Jones azt javasolta, hogy John Fletcher 1625-ben bekövetkezett halála után Fordot tekintsék a Nemes úriember befejezőjének.^[2]

1626 után Ford önálló szerzővé vált, és további nyolc fennmaradt színművet írt:

A királynő (1627; kinyomtatva: 1653)
A szerető melankóliája (engedély 1628. november 24-én; kinyomtatva: 1629)
A megtört szív (1629; kinyomtatva: 1633)
Kár, hogy kurva (1631; kinyomtatva: 1633)
Szerelem áldozata (1632; kinyomtatva: 1633)
Perkin Warbeck (1633; kinyomtatva: 1634)
The Fancies Chaste and Noble (1636; kinyomtatva: 1638)
The Lady's Trial (engedélyezve 1638. május 3-án; kinyomtatva 1639-ben)

Ahogy az a restauráció előtti drámaírókra jellemző, Ford műveinek jelentős része nem maradt fenn. Elveszett darabjai közé tartozik a The Royal Combat és a Beauty in a Trance, valamint további együttműködései Dekkerrel: The London Merchant, The Bristol Merchant, The Fairy Knight, és Keep the Widow Waking, az utolsó szintén William Rowley-val és John Websterrel.

1940-ben Alfred Harbage kritikus azzal érvelt, hogy Sir Robert Howard A nagy kedvenc vagy Lerma hercege című darabja Ford elveszett színművének adaptációja. Harbage megjegyezte, hogy sok korábbi kritikus gyanúsan jónak ítélte a darabot, túl jónak ahhoz, hogy Howard műve legyen; és Harbage egy sor hasonlóságra mutatott rá a darab és Ford munkája között. Az ügy azonban kizárólag belső bizonyítékokon és szubjektív ítéleteken alapul.

Költészete

A már említett verseken kívül több más is fennmaradt.^[3] Az 1920-as években John Gough ausztrál származású zeneszerző megzenésítette Ford "Beauty's Beauty" című művét.^[4]

Jegyzetek

↑ Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
↑ Freebury-Jones (2021. március 8.). „John Fletcher’s Collaborator on The Noble Gentleman”. Studia Metrica et Poetica 7 (2), 43–60. o. (Hozzáférés: 2021. március 8.)
↑ John Ford. Poetry Nook. (Hozzáférés: 2016. május 18.)
↑ Penton. „Australia. Discovered by England. The Work of John Gough”, The Sydney Morning Herald, 1929. május 4., 13. oldal (Hozzáférés: 2016. május 18.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a John Ford (dramatist) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Halliday, FE A Shakespeare-társ 1564–1964. Baltimore, Penguin, 1964
Harbage, Alfred: Elizabethan: Palimpszeszt helyreállítása. Modern Language Review 35. kötet 3. szám (1940. július), 278–319. o.
Logan, Terence P. és Denzell, S. Smith, (szerk.): The Later Jacobean and Caroline Dramatists: A Survey and Bibliography of Recent Studies in English Renaissance Drama. Lincoln, Nebraska, University of Nebraska Press, 1978 (angolul)
Stavig, Mark: John Ford és a hagyományos erkölcsi rend. Madison, WI, University of Wisconsin Press, 1968 (angolul)