Középiskoláit Budapesten végezte, majd a bécsi és a budapesti tudományegyetemek jogi karának hallgatója volt, ahol jogi és államtudományi államvizsgát tett. A 4. számú ulánusezredben szolgálta önkéntesi évét és ennek az ezrednek volt tartalékos tisztje. Közszolgálati pályáját a földművelésügyi minisztériumban kezdte 1895-ben, mint segédfogalmazó. Másfélévi működés után átlépett a pénzügyminisztériumba, ahol 1897-ben miniszteri fogalmazónak nevezték ki. 1905-ben osztálytanácsosi, majd miniszteri tanácsosi ranggal a belügyminisztérium elnöki osztályát vezette és a koalíció bukása után kivándorlási kormánybiztosnak nevezték ki. A Tisza-kormány távozása után, 1917-ben, gróf Wickenburg István fiumei kormányzó utóda lett. Jekelfalussy volt a magyar Fiume utolsó kormányzója. A forradalmak után nyugdíjba vonult. Torontál vármegyei földbirtokát a román megszállás következtében elvesztette és ezután Budapesten élt.
1886. február 15-én Budapesten a belvárosi plébánián házasságot kötött a szabadkai születésű Ehrenheim Schytra Ilonával.[1][2] 1895-ben elváltak.
Több közgazdasági vállalatnak részben vezetője, részben igazgatósági tagja volt. Az alkotmányos élet helyreállítása után miniszteri eskütételeknél ismét betöltötte zászlósúri szerepét. Valóságos belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás.
