Apja tősgyökeres vásárhelyi családból származó tisztviselő, anyja óvónő volt. Négy gyermekük közül ő volt a második. Janáky mindkét fia: Janáky István és Janáky György követte őt az építész pályán.
Életpályája
Alsóbb iskoláit szülővárosában járta ki, a gimnáziumot 1919-re végezte el. Érettségi után a Királyi József Műegyetem építész karára jelentkezett, de a következő évfolyam csak 1921-ben indult. Az egyetemet majd tíz évig látogatta, részben azért, mert szülei anyagilag kevéssé tudták támogatni, részben pedig más művészeti ambíciói voltak. Érdekelte az irodalom, a képzőművészet, rengeteget járt színházba, moziba, kávéházakba. Abszolválása után egy évig újságíró is volt. Törzshelyén, a Simplon kávéházban[3] építész, művész és irodalmár barátaival találkozott. Személyesen ismerte József Attilát, Vági Istvánt. Baráti köréhez tartozott többek között: a festő Pekáry István,[4] a szobrász Csorba Géza és Vilt Tibor.
Diplomázása évében, 1929-ben Árvé és Gestenberger irodájában vállalt munkát. Saját nevén ugyanebben az évben indult először tervpályázatokon (Győri színház, Hódmezővásárhelyi gümőkóros gyógyintézet).
1930-ban Pogány Móric irodájába került. 1932-től tervezőként, 1934–36 között irodavezetőként dolgozott. 1930–36 közt Pogány számos pályázatában és megvalósult munkájában működött közre. Életrajzai és a hagyatékában található fotók alapján önálló munkájának tekinthető Budapesten a Néphadsereg utcai bérház, a rózsadombi Áfonya utca 3. sz. alatti bérvilla, továbbá a balatonföldvári Sellő üdülőszálló. Első, saját nevén publikált épületei az 1934. évi BNV-n fölépült pavilonok voltak.
Az 1936-ban meghirdetett Margitszigeti Strandfürdő tervpályázaton Masirevich Györggyel közös terve I. díjat nyert. Az elnyert megbízás megteremtette számára a lehetőséget, hogy magánirodát nyisson. 1948-ig magántervezőként működött. Janáky pályázatai között minden évben volt legalább egy elsődíjas, és ezek rendszerint megbízást is hoztak. Így épült fel 1937-ben a Palatinus Strandfürdő, 1938-ban a Madách téri bérház – Wälder-féle homlokzattal –, 1939–40-ben a XI. kerületi és Újpesti Tűzőrség épülete, majd 1942-ben – dr. Szendrői Jenővel[5] közösen – a Magyar Királyi Ipari Anyaghivatal székháza Budapesten, a Fő utcában, rekordidő alatt: a vázlatterveket 1941. október 13-án fogadták el, a következő év nyarán – a tervezett időpontban – pedig már megkezdődött a beköltözés.
1945 után ő is helyreállítási munkákat végzett, miként akkoriban az építészek többsége. 1948–49-ben Jánossy Györggyel közösen tervezte a Hódmezővásárhelyi Kultúrotthont (ma: Bessenyei Ferenc Művelődési Központ), melyet már mint állami alkalmazott fejezett be. 1948 nyarán belépett az első állami tervezőintézetbe (ÉTI – Építéstudományi és Tervező Intézet), majd a sorozatos átszervezések nyomán a MATI-ba (Magasépítési Tervező Intézet), végül az 1949 októberében megalakult KÖZTI-be került, ahol haláláig dolgozott.
1949-ben, műtermében kezdődött a budapesti Műegyetem bővítése, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kiépítése, valamint a budai Várpalota helyreállítása. A nagy munkákra tehetséges fiatalokat gyűjtött maga köré: Farkasdy Zoltán, Jánossy György, Zalaváry Lajos és egy ideig Németh Pál[6] dolgozott mellette. 1950-re elkészült a Műegyetem bővítési terve, felépült a Stoczek utcai új épület (Farkasdy Zoltán közreműködésével). A miskolci egyetem első két telepítési variációja alapján megindult a kivitelezés. Vázlattervet készítettek a budai Várpalota helyreállítására és hasznosítására, azonban 1956 nyarán a tervezést leállították.
1956 elején a LAKÓTERV-en keresztül megbízást kapott egy isztambuli szálloda tervezésére (Körner József,[7] Zilahy István, Molnár Péter[8] és Vass Antal közreműködésével). Ez az épület nem valósult meg, de az 1957-ben érkező kecskeméti szállodamegbízás lehetővé tette a törökországi tervek tapasztalatainak itthoni hasznosítását.
1960-ban a miskolci egyetem munkája újraéledt, mely az új beépítési terv készítésével kezdődött, majd a konyha és étterem tervezésével folytatódott. Munkája során egyre kevésbé tudta tartani a kötött határidőket. „Az ő munkamódszere más volt: töprengve, kínlódva, többször nekilendülve készítette terveit, ha egy megoldással elégedetlen volt, elölről kezdte”.[9] „Egyébként Janákytól származik az [építészkörökben] azóta szállóigévé lett mondás, amivel erősen a határidő tájékán a töméntelen s egyenként is zseniális megoldási vázlat felett grafitos arccal töprengve az őt izgatottan sürgető miniszteriális főembert leszerelte: »Uram, nyugalom, én már járok az épületben!«”[10]
Sorozatos kudarcai – mesteriskolai tanárságának megszűnése, vállalati fegyelmi határidőkésései stb. – és a számára egyre idegenebbé váló környezettel való küszködés mindinkább kimerítették. 1966. január 13-án munkahelyén, tervezőasztala mellett halt meg. A Farkasréti temető 7/9-1-158 sírhelyén helyezték örök nyugalomra.
Janáky István emléktáblája a Miskolci Egyetemen (Varga Miklós alkotása)id. és ifj. Janáky István sírja a Farkasréti temetőben
Kitüntetései
Magyar Népköztársaság Érdemérem arany fokozata · 1950
Bp. VII., Madách tér 1. (ex Károly krt. 13–15.): lakóépület üzletekkel (munkatárs: Hübner Tibor; homlokzat: Wälder Gyula) · 1938
Bp. XI., Tas vezér út 9. (ex Diószegi út 36.): XI. kerületi Tűzőrség · 1939
Bp. IV., Papp József (ma: Szent László) tér 1.: Tűzoltóság · 1940
Szigetszentmiklós: Egészségház és óvoda · 1941
Bp. II., Fő utca 66–68. (ma: Nagy Imre tér 1–3.): Magyar Királyi Ipari Anyaghivatal székháza (később Anyaggazdálkodási Hivatal, majd Könnyűipari Minisztérium, a rendszerváltás után MTESZ-székház) (munkatárs: dr. Szendrői Jenő) · 1941–42
Bp. IV., Pamutgyár u.: Magyar Pamutipar gyárépítkezése, munkásotthona és rendelője · 1942–47
Bp.–magdolnavárosi OTI-kislakások · 1943
Hódmezővásárhely, Petőfi Kultúrház (ma Bessenyei Ferenc Művelődési Központ) (munkatárs: Jánossy György) · 1948–49 [2]
BME Stoczek utcai oktatási épülete (munkatárs: Farkasdy Zoltán) · 1949
↑Szerk. megjegyzése: Szekszárdon nem található felszabadulási emlékmű, csak Makrisz Agamemnonnak az »1919-es magyar forradalom emlékműve« [1]Archiválva2009. február 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
Magyar Építőművészet 1966/3, pp. 49–57 (Farkasdy Zoltán: Janáky István /1901–1966/ [nekrológ] – elhangzott 1966. I. 22-én a Farkasréti temetőben; Kisdi Pál: Janáky István élete és munkássága; Granasztói Pál: Emlékezés Janáky Istvánra, a nevelőre)
Janáky István – Janáky György: Id. Janáky István könyve (TERC, 2007)
