Janet Baker

Janet Baker
Életrajzi adatok
Született1933. augusztus 21. (91 éves)[1][2][3][4][5]
Hatfield
IskoláiYork College for Girls
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Hangszerénekhang
Hangmezzoszoprán
Díjak
  • a Brit Birodalom Érdemrendje
  • Léonie Sonnings musikpris (1979)
  • Gramophone-életműdíj (2011)
  • Royal Philharmonic Society Gold Medal (1990)
  • Fellow of the Royal Society of Arts
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka (1995. augusztus 1.)
Tevékenység
Kiadók
  • RCA Victor
  • EMI
  • Philips
A Wikimédia Commons tartalmaz Janet Baker témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dame Janet Abbott Baker (Hatfield, South Yorkshire, 1933. augusztus 21. – ) angol mezzoszoprán opera-énekesnő.

Élete, munkássága

Janet Abbott Baker Hatfieldben, West Ridingben született. Apja Robert Abbott mérnök, amatőr karnagy és énekes, anyja May Pollard volt. Apja már gyermekként bevonta a kóruséneklésbe. Előbb a yorki College for Girls, majd a Wintringham Girls gimnázium tanulója volt Grimsbyben. Tanulmányai után egy bankban kezdett el dolgozni, de 1953-ban Londonba költözött, és Helene Iseppnél, majd Meriel St Clairnél tanult éneket, emellett részt vett Lotte Lehmann mesterkurzusain is. Tanulmányai alatt esküvőkön és temetéseken énekelt, részmunkaidőben recepciósként dolgozott, és a családja is támogatta anyagilag. 1955-ben sikeres meghallgatáson vett részt a BBC-nél, ezután énekelt is a rádióban, és főleg Johann Sebastian Bach műveinek tolmácsolásával vált híressé. A hallgatók a rádiónak írt leveleikben Kathleen Ferrierhez hasonlították.

Színpadon először 1956-ban lépett fel az Oxfordi Egyetem Operaklubjában, ahol Smetana A csók című operájában szerepelt, és több neves zenekritikus is dicsérte. 1956-ban részt vett a Kathleen Ferrier énekversenyen, ahol a második helyezést érte el, és a díjjal járó pénzösszegnek köszönhetően Salzburgban, a Mozarteumban is tanulhatott. Lord Harewood, az egyik zsűritag, később megbánta, hogy nem ítélték oda neki az első díjat, és pályafutása során odaadó csodálójává vált. 1956 és 1957 nyarán a Glyndebourne-i Fesztivál operakórusának tagja és ösztöndíjasa volt. 1958-ban a Morley College-ben Gluck Orfeuszát, majd a következő évben Purcell Dido és Aeneas című operájában a varázslónő szerepét és Händel Rodelindájának főszerepét énekelte.

1962-ben először lépett fel az Angol Operatársulattal az Aldeburgh-i Fesztiválon, többek között Purcell Dido és Aeneasában szerepelt, elénekelte a fesztiválalapító Benjamin Britten Koldusoperájában Pollyt, az Albert Herringben Nancyt és a Lucretia meggyalázásában Lucretiát. Innen indult hosszú és gyümölcsöző kapcsolata Brittennel, aki az ő számára írta meg az Owen Wingrave című operában Kate Julian szerepét.

1966-ban debütált az Egyesült Államokban, mindkét parton fellépett, a New York-i kritikusok különösen a Carnegie Hallban tartott Boleyn Anna előadásbeli Smeton alakítását dicsérték. Ettől függetlenül operafellépései súlypontját a hazai fellépések adták, főleg az Angol Operatársulatban, a Skót Operában és a Covent Gardenben. A Királyi Operaházban 1966-ban debütált Hermia szerepével Britten Szentivánéji álom című művében, majd Vitellia volt Mozart Titus kegyelmében és Idamantes az Idomeneóban, de a kortárs William Walton Troilus és Cressida című operájában is elénekelte a női főszereplőt (a zeneszerző az ő hangjához igazította a szólamát). A Skót Operában énekelt Richard Strauss Ariadné Naxos szigeténjében (zeneszerző) és Rózsalovagjában (Octavian), Hector Berlioz Trójaiakjában (Didó), Mozart Così fan tutte operájában (Dorabella). Az Angol Nemzeti Operában Monteverdi Poppea megkoronázása, Donizetti Stuart Mária és Händel Julius Caesar Egyiptomban című művének címszerepét énekelte. Többször fellépett a Glyndebourne-i Fesztiválon, ahol többek között Didót (Dido és Aeneas), Diana/Jupitert Francesco Cavalli La Calistójában, Pénelopét Monteverdi Odüsszeusz hazatérésében és Orfeuszt énekelte Gluck Orfeusz és Euridiké című operájában.

Operarepertoárja mellett koncerténekesként is aktív volt, és egyformán meggyőző volt Bach, Schubert, Schumann, Brahms, Mahler, Elgar, Purcell és Fauré műveinek tolmácsolásában, és szívesen énekelt tradicionális angol dalokat is. Pályafutása során olyan vezető karmesterekkel dolgozott együtt, mint például Leonard Bernstein, Colin Davis, Carlo Maria Giulini, Rudolf Kempe, Otto Klemperer, Rafael Kubelík, Charles Mackerras, André Previn és Solti György, a legszorosabb kapcsolata John Barbirollival és Raymond Lepparddal volt.

1968-ban a Birminghami Egyetem tiszteletbeli doktorává választotta, 1970-ben a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka (CBE), 1976-ban pedig lovagparancsnoka (Dame Commander, DBE) lett. 1991 és 2004 között a Yorki Egyetem kancellárja volt. 1993-ban megkapta az Order of the Companions of Honour (CH) kitüntetést. 2019-ben dokumentumfilmet forgattak az életéről Janet Baker: In Her Own Words (Janet Baker: Saját szavaival) címmel. A filmben maga emlékezik vissza élete főbb eseményeire, ezen kívül fontos emberek (többek között Joyce DiDonato, André Previn, Jane Glover, Raymond Leppard és mások) méltatják, a rendező John Bridcut volt.

1956 decemberében férjhez ment James Keith Shelley-hez, aki a menedzsere lett. Ebben az időben vette fel a Baker művésznevet. Az énekesi karrier érdekében úgy döntöttek, hogy nem vállalnak gyermeket. 1982-ben visszavonult az operaszínpadtól az Orfeusz és Euridiké előadásával Londonban és Glyndebourne-ben. Ekkor adta ki Teljes kör (Full Circle) című könyvét, amely főleg utolsó színpadi éveiről szól. Egyéb énekesi fellépéseit fokozatosan csökkentette, majd 1989-ben teljesen felhagyott az énekléssel.

Felvételei

Válogatás az AllMusic és a Discogs nyilvántartása alapján.

Megjelenés Tartalom Közreműködők Kiadó
1961 Mendelssohn: A Midsummer Night's Dream Philharmonia Orchestra and Chorus, Otto Klemperer Columbia
1963 An Anthology of English Song Martin Isepp Saga
1967 Bach: Cantatas No.82 & No.169 Bath Festival Orchestra, The Ambrosian Singers, Yehudi Menuhin EMI
1969 Mahler: Symphony No. 5; Five Rückert Songs New Philharmonia Orchestra, John Barbirolli Warner
1971 Franz Schubert: Ausgewählte Lieder Gerald Moore EMI
1974 Schönberg: Gurrelieder Martina Arroyo, Alexander Young, Odd Wolstad, Niels Møller, Julius Patzak, Danish State Radio Symphony & Concert Orchestra, Ferencsik János EMI
1977 Walton: Troilus & Cressida Richard Cassilly, Chorus and Orchestra of the Royal Opera House, Covent Garden, Lawrence Foster EMI
1979 Händel: Ariodante Edith Mathis, Norma Burrowes, James Bowman, David Rendall, Samuel Ramey, London Voices, English Chamber Orchestra, Raymond Leppard Philips
1983 Mahler: Lieder Eines Fahrenden Gesellen, Kindertotenlieder, Five Rückert Songs Hallé Orchestra, New Philharmonia Orchestra, John Barbirolli EMI
1987 Janet Baker sings popular Schubert Songs Geoffrey Parsons EMI
1990 Britten: The Rape of Lucretia, Phaedra Peter Pears, Heather Harper, John Shirley-Quirk, English Chamber Orchestra, Stuart Bedford London
1994 Grandi Voci: Janet Baker Decca
1998 Dame Janet Baker sings Berlioz, Mendelssohn, Brahms, Respighi Virgin
1999 Händel: Rodelinda (1959-es felvétel) Joan Sutherland, Raymond Herincx, Margreta Elkins, Philomusica Orchestra & Chandos Choir, Charles Farncombe Opera D′Oro
2000 Mendelssohn, Schumann, Liszt: Lieder Geoffrey Parsons, Daniel Barenboim Angel Records
2007 Fauré Requiem, Verdi: Four Sacred Pieces (1962-es felvétel) Gérard Souzay, Philharmonia Orchestra & Chorus, Carlo Maria Giulini NNC
2020 Janet Baker sings Mahler: Kindertotenlieder; Lieder eines fahrenden Gsellen Hallé Orchestra, John Barbirolli Warner Classics

Jegyzetek

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források

  • BAKER, Dame Janet Abbott. In The International Who's Who of Women 2002. Elizabeth Sleeman (szerk.). 3. kiadás. Woking: Psychology Press. 2002. 38. o. ISBN 1857431227 Hozzáférés: 2023. március 5.  
  • David Patmore: Janet Baker. naxos.com. (angolul) Naxos (Hozzáférés: 2023. március 5.)
  • Janet Baker. operascotland.org. (angolul) Opera Scotland (Hozzáférés: 2023. március 5.)
  • Janet Baker. britannica.com. (angolul) Encyclopaedia Britannica (Hozzáférés: 2023. március 6.)
  • Joseph M. Reiner: Janet Baker Biography. musicianguide.com (angolul) (Hozzáférés: 2023. március 6.)
  • Anne Feeney: Janet Baker: Biography. allmusic.com. (angolul) AllMusic (Hozzáférés: 2023. március 6.)
  • Janet Baker: Discography. discogs.com. (angolul) Discogs (Hozzáférés: 2023. március 6.)
  • Janet Baker: Album Discography. allmusic.com. (angolul) AllMusic (Hozzáférés: 2023. március 6.)

További információk