1.
Én, a pásztorok királya legeltetem nyájam.
Nem törÅ‘döm az idÅ‘vel a szÃvemben nyár van.
Szerelemnek forró tüze égeti a lelkem,
Amióta azt a kislányt egyszer megöleltem.
Be-be járok a faluba édes Iluskámhoz,
Az én nevem, az én nevem Kukorica, Kukorica János!
3. Hat ökör se vissz el tőle, össze nőttem véle,
Idd adhatná fél országát király ő felsége!
Kinálhatna püspökséggel a római pápa
csalogathat csalfa csókkal cifra uri dráma.
Oda nőttem Iluskámhoz mint levél a fához,
Az én nevem, az én nevem Kukoricza, Kukoricza János!
|
2.
Kukorica közt találtak, ott szedtek fel engem.
A nevem is - hej - parasztos, de én nem szégyellem.
A juhásznak épp elég ez, úri, cifrább nem kell!
Ragaszkodom a nevemhez igaz szeretettel!
Becsületes jó magyar név, nem hÃmez, nem hámoz,
Az én nevem, az én nevem Kukorica, Kukorica János!
|