Švankmajer évtizedek óta használja egyedi módon a stop-motion technikát, filmjei szürreálisak, rémálomszerűek mégis humorosak. Jelenleg Prágában él. A Rovarokat 2018-ban közösségi finanszírozás segítségével készítette el, ami saját bevallása szerint az utolsó nagyjátékfilmje. [2]
Švankmajer műveire jellemző a hanghatások előtérbe helyezése ás eltúlzása. Animációs filmjeinek tárgyi világa rendkívül gazdag, a tárgyak gyakran életre kelnek, általuk erőteljesen épít a taktilis érzékelésre.[3] Visszatérő motívumai közé tartozik az étel, a gyerekkor, a színpad, filmjeinek gyakori témája az erotika és a halál. A stop-motion technika legtöbb művében jelen van, amit nagyjátékfilmjeiben élőszereplős részekkel ötvöz. Több filmjében, mint például a Le a pincébe! (1982) című rövidfilmben a gyerek-perspektíva érvényesül, ám gyakran ugyanezek a filmek nagyon felkavaró, sőt agresszív természetűek.
Munkássága
Állókép az Ottóka (2000) című filmből.
Napjainkban Švankmajer a világ legjobban ünnepelt animátorai közé tartozik. Legismertebb művei valószínűleg nagyjátékfilmjei, az Alice (1988), a Faust (1994), a Gyönyör összeesküvői (1996), az Ottóka (2000), a Holdkór (2005),[4]Túlélni az életet (2010) és a Hymz (2018). Közülük több is szabadon értelmezett adaptáció, mint például a Holdkór, ami egy olyan horror-vígjáték, amely Edgar Allan Poe és De Sade márki művein alapszik. Szürrealista lévén a rendező gyakran hivatkozik pszichoanalízissel kapcsolatos elméletekre. Túlélni az életet című filmjében a pszichoanalízis történetszervező elemmé nemesül.[5] Szintén jól ismert (és utánzott), A párbeszéd dimenziói (1982) című animációs rövidfilmje,[6] melynek egyik epizódjában Giuseppe Arcimboldo-tól kölcsönzött fejek addig csépelik egymást, amíg fokozatosan egymás pépesített másolataivá nem válnak. Filmjeiről azt állítják, hogy „érzelmileg ugyanannyira kimerítők, mint Kafka történetei”.[7]
Miloš Forman a következő idézettel csinált hatásos reklámot a rendezőnek „Disney + Buñuel = Svankmajer”[8]
Magánélete
Felesége, Eva Švankmajerová nemzetközileg ismert szürrealista festő, keramikus és író 2005 októberében halt meg. Eva férjének több filmjében közreműködött, például a Faustban, az Ottókában és az Alice-ben.
