Jacsó István

Jacsó István
Született1913. december 17.
Debrecen
Elhunyt1985. december 6. (71 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaedző, sportvezető, jogász
Tisztségebíró
KitüntetéseiKiváló Ügyvédi Munkáért ezüstérem 1977
SírhelyeÚj köztemető
Sablon • Wikidata • Segítség

Jacsó István (Debrecen, 1913. december 17. – Budapest, 1985. december 6.[1]) magyar edző,[2] sportvezető és jogász. Ő volt a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) egyetlen tagja 1984-ben, aki nem szavazta meg az 1984-es Los Angeles-i olimpia bojkottját.[1][m 1] 1985-től már nem került be a döntéshozásba.[5]

A Rákoskeresztúri új köztemetőben, a 32/1-5-25 parcellában nyugszik.[6]

Ellenállásának körülményei

A Los Angeles-i szovjet bojkott egyértelműen visszavágás volt az 1980-as moszkvai játékok amerikai bojkottjáért.[7] Hiába rendelkezett jó kapcsolatokkal a Szovjetunióban Juan Antonio Samaranch NOB-elnök és volt moszkvai nagykövet, ebben az esetben csődöt mondott a sportdiplomáciája.[8] A hivatalos indoklásban csak az szerepelt, hogy veszélyben volt a sportolók biztonsága, és erről győzködték Buda Istvánt, az Országos Testnevelési és Sport Hivatal (OTSH) és a MOB elnökét, amikor 1984 áprilisában kétszer is Moszkvába rendelték.[9] Május 8-án a Szovjetunió Kommunista Pártja (SzKP) közölte a szocialista országok vezetőivel, hogy a szovjet sportolók nem vesznek részt az olimpián, és május 14-én az MSZMP Politikai Bizottsága ajánlotta, hogy „a kialakult körülményeket figyelembe véve” a MOB is döntsön a magyar sportolók távolmaradása mellett.[10][m 2] Az akkori magyar sajtó csak a „kialakult körülmények” miatti döntést közölte.[11] A Népsport - mint szaklap - tárgyilagosan és szakszerűen tudósította végig az olimpia eseményeit. Távol tartotta magát az összehasonlításoktól, hogy pl. a magyar versenyző mit ért volna el Los Angelesben. A szerkesztőség két tagja (Varga József főszerkesztő és Gyárfás Tamás főmunkatárs) még annak a könyvnek az elkészítésében is részt vett, amely emléket állított az olimpiának, amiért mindketten pártbüntetésben részesültek.

Jacsó István ilyen körülmények között kockára tette edzői pályáját és egzisztenciáját,[2] de végül is retorzió nélkül megúszta[12] és haláláig, 1985. december 6-áig jogászként dolgozott.[1] Ellenállásának még örült is a pártvezetés, volt bizonyíték rá, hogy Magyarországon demokrácia van és ilyet is meg lehet tenni.[9]

Munkássága

Jacsó István már 1944-ben is kiállt az üldözöttek mellett,[2] 1956-ban pedig védőügyvédként dolgozott.[1] Jacsó István a Magyar Kézilabda Szövetség elnökségi tagjaként[9] tagja volt a MOB-nak és elnöke volt a szövetség fegyelmi bizottságának is.[1]

Család

Fia Jacsó Péter, a University of Hawaii professzora.[13] Unokái Jacsó Dániel és Jacsó Ádám.

Méltatás

Pista bácsi évtizedeken keresztül irányította a szövetség fegyelmi bizottságát. Egyszerűen jó ember volt, akire még mindig szeretettel és tisztelettel gondolunk...
– Sinka István a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke[1]
Dr. Jacsó István igen gazdag életutat tudhatott maga mögött, közmegbecsülésnek örvendő, nagy tisztelettel körülvett személy volt, aki már 1944-ben is az üldözöttek segítőjeként tette kockára egzisztenciáját. A civil kurázsi, a függetlenség és a becsület diadalaként az ő keze emelkedett egyedül magasba a szavazáson, a bojkottálás ellenzőjeként. Valóban megérdemli, hogy emlékezzünk rá..
– Bőhm András budapesti SZDSZ képviselő[2]

Kitüntetései

Megjegyzések

  1. ↑ További három MOB-tag tartózkodott a szavazástól. Közülük kettő (Bogár Pál és Békesi László) neve ismert, forrással alátámasztott[3][4]
  2. ↑ Magyarország az utolsók között döntött erről, amikor a szálláshelyek már le voltak foglalva és az utazás részleteit tervezték a sportolók.[8]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d e f Jacsó István - A bátor sportvezető. Zalai Sportmúzeumért Alapítvány, 2009. augusztus 2.[halott link]
  2. ↑ a b c d Bőhm András (2004. május 14.). „Visszhang I.: Tisztelt Főszerkesztő Úr!”. Élet és Irodalom XLVIII (20).  – idézi: Kovács Zoltán (2004. május 7.). „A tagság ugrani készül”. Élet és Irodalom XLVIII (19). 
  3. ↑ Pincési László: 25 éve nyitották meg a magyarok nélküli olimpiát. Origo, 2009. július 28.
  4. ↑ Somos Ákos (2004. május 14.). „Visszhang II.: Egy szem ellenszavazat”. Élet és Irodalom XLVIII (20). 
  5. ↑ Mindenszentek, Halottak napja és főhajtás. Újpesti Városvédő Egyesület, 2009. november 9.
  6. ↑ Egyedül szállt szembe a hatalmi gépezettel. SportFórum, 2009. július 27. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 27.)
  7. ↑ Tarján M. Tamás: 1984. május 8.: A Szovjetunió bejelenti a Los Angeles-i olimpia bojkottját. Rubiconline. (Hozzáférés: 2013. március 29.)
  8. ↑ a b Húsz éve kezdődött a csonka olimpia Los Angelesben. Múlt-kor történelmi portál, 2004. július 28.
  9. ↑ a b c Újvári Miklós. „Birodalmi visszavágó”, Magyar Hírlap, 2004. május 20.. [2005. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. március 14.) 
  10. ↑ Thury Gábor. „A szocialista országok zöme nem küldött képviselőt Los Angelesbe”, Nemzeti Sport, 2008. augusztus 5. 
  11. ↑ Takács Róbert (2005). „A Los Angeles-i olimpia a magyar sajtóban”. Múltunk (3), 255–297. o. 
  12. ↑ Nagy József (2005. május 31.). „Lágy támasz - Schmitt Pál bocskaiban”. Mozgó Világ, Budapest XXXI (5). ISSN 0324-4601. 
  13. ↑ Peter Jacso. University of Hawaii. [2010. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 2.) – Jacsó Péter egyetemi weblapja.
  14. ↑ Digni honore – A Magyar Ügyvédi Kamara által adományozott Kiváló Ügyvédi Munkáért ezüstéremmel kitüntetettek. Budapesti Ügyvédi Kamara. [2013. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 27.)