Paulovics József kántortanító, elemi iskolai igazgató és Kupera Anna fiaként született. Középiskolai tanulmányait a Pozsonyi Királyi Katolikus Főgimnáziumban végezte. 1910 és 1914 között egyiptológiát, régészetet, művelődéstörténetet, latinfilológiát tanult a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen, és emellett zenei tanulmányokat is folytatott. 1914-ben került a Magyar Nemzeti Múzeum szolgálatába; a múzeum Érem- és Régiségtárában előbb önkéntes gyakornok, később őr volt, majd 1936 és 1938 között a római gyűjteménynek volt az igazgatóőre. 1936-ban a Budapesti Tudományegyetemen magántanári képesítést szerzett. 1938-tól a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Ókortörténeti és Régészeti Tanszékén rendkívüli tanár, majd professzor lett. 1940-től haláláig a Debreceni Tudományegyetemen az egyetemes ókori történelem és a régészet nyilvános rendkívüli tanára. Tanulmányutat tett többek között Itáliában, Görögországban és a Balkánon. Régészeti kutatásai elsősorban a pannóniailimes kérdéseivel foglalkoztak. 1926-ban megrendezte a Magyar Nemzeti Múzeum nagy előcsarnokában a római kőemlékek kiállítását, amely 1998-ig fennállt és 1937-ben kialakította az állandó római kiállítást. 1939-ben felállította a mai szombathelyi lapidariumot, amely a római kor kőemlékeit mutatja be és amely – módosításokkal – ma is áll. Ásatásokat végzett Dunapentelén, Kisárpáson, Szőnyben (az ókori Brigetióban), Nógrádverőcén, Dunabogdányban, és megkezdte a nagytétényi római kori katonai tábor feltárását is. Szombathelyen végzett régészeti feltárásainak eredményeképpen nyílt meg 1943-ban a később róla elnevezett romkert. Géfin Gyulával együtt ő tárta fel az ókori Savaria késő császár-kori palotaegyüttesét a nevezetes mozaikkal, és a középkori várat (amelyet még Szt. Quirinusvértanúbazilikájának gondolt), valamint a római utak részleteit. Ásatást folytatott a szombathelyi domonkos templom mellett, hogy felkutassa Szent Márton szülőházát; ehhez kapcsolódóan összefoglalta a szentmártoni ókeresztény temető emlékeit. Munkái számtalan hazai és külföldi folyóiratban jelentek meg. Kimagasló utolsó műve a Vasvár környéki "római sáncok" és a vasvári Szent Mihály-templom romjainak feltárása volt. Publikációiban általában a keleti kultuszok emlékeivel, a pannoniai és daciai limes erődítményeivel, a Savaria-kutatással foglalkozott, ásatási leleteket közölt. Számos tanulmánya az Archaeologiai Értesítőben jelent meg (1916–1953). Tagja volt a Magyar Régészeti és Történeti Társulatnak és a Német Régészeti Intézetnek. Fia Járdányi Pál (1920–1966) népzenekutató, zeneszerző. Vasváron utcát neveztek el róla.
Művei
Hellenisztikus egyiptomi emlékek Magyarországon (Budapest, 1917)
A dunapentelei római telep (Archaeologica Hungarica, 2. Budapest, 1927)
Germanendarstellungen aus dem swebisch-markomannischen Kreis (Mannus, 26., 1934, 128-141.)
Római kisplasztikai műhely Pannoniában (Pannonia, 1., 1935, 21-27.)
Dionysosi menet (thiatos) magyarországi római emlékeken (Archaeologiai Értesítő, 48., 1935, 54-102.; 49., 1936, 248-253.)
A szőnyi törvénytábla (Archaeologica Hungarica, 20. Budapest, 1936)
Funde und Forschungen in Brigetio (Laurae Aquincenses II.= Dissertaciones Pannonicae. II. 11. Bp., 1938)
Il campidoglio di Savaria (Corvina, 3., 1940, 223-236.)
Prometheus alakja óbudai kőemléken (Budapest Régiségei, 15., 1950, 473-477.)
Nagytétényi kutatások (Régészeti Füzetek. 3., Budapest., 1957)
Szalacska, a kaposvölgyi római kori fémművességi központ (Archaeologiai Értesítő, 80., 1953, 115-129.)
Irodalom
Oroszlán Zoltán: Járdányi-P. I. (Archaeologiai Értesítő, 1954, 202-203.)
Géfin Gyula: Járdányi P. I. (Vasi Szemle, 1958, 141-142.)
MÉL II.: 375. – Bibl.: Nagy M.: Bibliography of the archaeological activity of István Járdányi-Paulovics (Acta Classica Universitatis Debreceniensis, 30., 1994.)
