Édesapja jómódú vendéglős volt. A Jambrits családban mindenki tanult zenét, nagy tehetséget árult el e téren, ő mégis katonai pályára készült. Tízévesen Kőszegen hadapródiskolába iratkozott be. 1929-től a székesfehérvári repülős században szolgált, repülőgép-szerelést és -vezetést tanult.
Ifjúkorától atletizált, tízpróbában második helyen végzett az 1933-as országos bajnokságon. Ezen kívül is számtalan érmet szerzett a sportban, egy interjúban tett kijelentése szerint részt vett az 1936-os berlini olimpián is.
1934-ben a szülőfalujához közeli Szombathelyre helyeztette magát, és a sok korábbi amatőr fellépés után rendszeres énektanulmányokat kezdett a városi zeneiskolában. 1936-ban egy újabb áthelyezéssel Budapestre került, még katonatisztként sikeresen felvételizett a Zeneakadémiára. Tanára dr. Székelyhidy Ferenc volt. 1939-től már csak az énekléssel foglalkozott, leszerelt a katonaságtól, és a sporttal is felhagyott.
A nagy sikerű akadémiai vizsga után az 1941–42-es évadban ösztöndíjasként szerződtette az Operaház. Szeptember 27-én Heinrich szerepében debütált WagnerTannhäuserében. Első évadja után Itáliába utazott hangját továbbképezni. 1942 őszétől már mint rendes tag kapott egyre nagyobb feladatokat a hangjának leginkább megfelelő olasz repertoárban.
Az 1944-es német megszállás után élelemmel segítette egy, az Operából ismert, internált rajongóját és családját. Az októberi nyilas hatalomátvétel után a lakásában rejtette el három üldözött ismerősét.[6] Ő az Operaház óvóhellyé alakult pincerendszerében vészelte át Budapest ostromát. (1998-ban a „Világ Igaza” kitüntetést vehetett át özvegye.)
A felszabadulás után szórványos budapesti fellépések mellett hosszabb olaszországi szerződést kapott. 1947 decemberétől másfél évadot újra a Magyar Állami Operaházban énekelt, aztán 1949 nyarán hat évre külföldre távozott. Négy évig járta a német és francia nyelvterület színházait, koncerttermeit. 1953 végétől Dél-Amerikában próbált szerencsét, de ez valószínűleg nem hozta meg a remélt anyagi sikert, ezért 1955-ben – amnesztiarendeletnek köszönhetően bántatlanul – visszatért Magyarországra.
Az év végén már ismét az Operaház színpadán volt. Újabb sikeres évek következtek egészen 1964-ig, amikor júniusban személyautók illegális magánimportjáért letartóztatták. Politikai felhangoktól sem mentes perben négy év, hat hónap börtönbüntetésre ítélték, vagyonelkobzással kiegészítve.[7] Nem kellett letöltenie a teljes időt, 1967 elején kiszabadult.
Ekkor már nem térhetett vissza a budapesti Operába. Csak a Debreceni Csokonai Színházban folytathatta pályáját. 1970 áprilisában egy salgótarjáni vendégszereplés közben agyvérzést kapott. Fél évnyi bénultság után érte a halál.
Igazi olaszos spinto tenor volt, ezért legemlékezetesebb alakításait Puccini operáiban nyújtotta.
Szerepei
Auber: Fra Diavolo – címszerep
Bellini: Norma – Flavius
Berté: Három a kislány – Franz Schubert
Bizet: Carmen – Don José
Borogyin: Igor herceg – Jeroska
Csajkovszkij: Jevgenyij Anyegin – Lenszkij
Delibes: Lakmé – Egy domben
Donizetti: Lammermoori Lucia – Sir Edgard Ravenswood
Erkel: Hunyadi László – V. László király
Erkel: Bánk bán – Ottó
Farkas Ferenc: A bűvös szekrény – Hasszán
Giordano: André Chénier – címszerep
Kodály: Háry János... – Krucifix generális; Második paraszt
