PROFILPELAJAR.COM

	Ivica Matković
Született	1913; Zlarin
Elhunyt	1945 (31-32 évesen)
Állampolgársága	német
Foglalkozása	torturer; fegyveres erők tagja;
Halál oka	halálbüntetés
	Sablon • Wikidata • Segítség

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Ivica Matković (egyértelműsítő lap).

Ivica Matković (Zlarin, 1913. – Celje környéke, 1945.) usztasa alezredes,^[1] aki 1942 januárja és 1943 márciusa között, a második világháború idején a jasenovaci koncentrációs tábor parancsnokhelyettese volt. Hivatali ideje alatt történt a legtöbb atrocitás a táborban, melyeknek tervezésében és végrehajtásában közvetlenül ő is részt vett.^[2]

Élete és pályafutása

Matković 1913-ban Zlarinban született.^[1] A jasenovaci táborba már 1941 decemberében, az 1941. december 25-i mészárlás előtt megérkezett.^[3] Vjekoslav Luburić helyetteseként. 1942 januárjában a tábor „adminisztrátorává” nevezték ki, helyettese pedig Ljubo Miloš volt. Miloš segítői Miroslav Filipović ferences szerzetes, az őrség parancsnoka, valamint Dominik "Hinko" Piccili és Tihomir Kordić a munkaerők parancsnokai voltak.^[4]

Tevékenysége a jasenovaci táborban

Matkovićot hidegvérű gyilkosként ismerték, aki gyakran azzal szórakoztatta magát, hogy miközben megölte áldozatait, és meghosszabbította szenvedésüket még ki is gúnyolta őket.^[5]^[6] A tábor területén nyílt kivégzéseket szervezett, melyeket szisztematikus megsemmisítés formájában szervezett meg: a fogvatartottaknak szelekciókon, és olyan összejöveteleken kellett részt venniük, ahol felakasztották őket. Matković megbízta Hinko Dominik Piccilit, hogy építsen krematóriumot. A krematóriumokban összejöveteleket tartott, és arra kényszerítette a fogvatartottakat, hogy nézzék végig az akasztásokat. Gradinában amely később a komplexum fő kivégző helyszínévé vált szintén szervezett gyilkosságokat.^[7]^[8]

1941–42 telén a zord körülmények és az időjárási hatások akut egészségkárosodást okoztak a jasenovaci fogvatartottaknak. Körülbelül 300 fogvatartottat egy „kórházként” használt barakkban tartottak fogva, ahol a súlyosan beteg és gyenge fogvatartottakat gondozás nélkül tartották. 1942. február 1-jén 42 rabot választottak ki külső munkára a zsidó sírásó csoportba ("D" csoport). Amikor 22:00-kor a táborba visszatértek a sírásás után, őrizetbe vétel miatt korlátozták a laktanyába való bejutásukat.^[6] Később kiderült, hogy a betegeket kiűzték a barakkból, hogy kivégezzék őket. Más jelenlévő tanúk is megerősítették ezt, és azt állították, hogy az effajta gyakorlat később általánossá vált, és a „kórházat” gyakran „kitakarították”, illetve ott is választottak ki olyan személyeket, akiket kivégeztek.^[9]^[10]^[11] A sírásók később megtudták, hogy a sír, amit ástak a likvidált társaiké volt.^[12]

1941-42 telén, amikor a rabok a folyó partján kemény munkát végeztek, krumplival vagy répalevessel etették őket. Az Állami Bizottság vizsgálata szerint, a szenvedés öt éhes rabot késztetett arra, hogy a halálos fenyegetés ellenére nyers burgonyát ássanak ki. Ezt megtudva Matković megparancsolta az összes rabnak, hogy álljanak fel csoportokba ennek az öt férfinak a nyilvános megbüntetésére. Annak ellenére, hogy rendkívül hideg volt, mind az ötüknek meztelenre kellett vetkőzniük. Az usztasák a hátuk mögé kötözték a kezüket, és a karjuknál fogva akasztották fel őket. Egy órán keresztül lógtak ebben a helyzetben, és dideregtek a hidegtől. Testük kék lett. Egy óra múlva Matković kioldozta őket, és mind az ötüket tarkón lőtte. Ezután beszédet tartott a foglyoknak, akiket még szigorúbb büntetéssel fenyegetett arra az esetre, ha ismét megtörténik egy ilyen „bűn”.^[13]

1943 márciusában küszöbön állt az usztasa vezetésén belül a megosztottság. A belső vitákat közvetlenül a sztálingrádi csata elvesztése idézte elő. A Pavelić vezette usztasa egy része le akarta lassítani etnikai tisztogatásokat, attól tartva, hogy a tengelyhatalmak veszítenek a szövetségesekkel szemben, míg mások, Dido Kvaternik vezetésével, a kiirtás ütemét igyekeztek felgyorsítani. Kvaternik helyére Josip Crnković érkezett. Az 1943. március 19-i parancsnokság alóli felmentésére várva Matković társaival úgy „ünnepelt” a szolgálaton kívüli foglyokkak, hogy durván megverte a őket, közben sokakat megsebesített és egyet megölt. Az egyik résztvevő Petar Brzica volt.^[14] Matković ugyan a táborban maradt, de helyére Ivica Brkljačić, a katolikus teológia hallgatója került, aki olyan időszakot vezetett be, amikor kevesebb megtorlást hajtottak végre a fogvatartottakkal szemben. Miután 1943 nyarán 16 fogvatartott megszökött, akik két őrt megöltek, a rabok súlyos bántalmazása és tömeges meggyilkolása 8 napon át tartott.^[15]

Halála

1945-ben Matković is a Bleiburgból kiadottak között volt, valószínűleg a partizánok végezték ki valahol a szlovéniai Celje környékén.^[1]

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c Ivica Matković bio at Jasenovac Memorial Site. Jusp-jasenovac.hr. [2022. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 15.)
↑ Nikola Nikolić: Jasenovački logor smrti, Oslobođenje, 1975, p. 377
↑ State Commission of Croatia for the investigation of crimes of the occupation forces and their collaborators; pg. 30. Cf. Djuro Schwartz, ג'ורו שווארץ, "במחנות המוות של יאסנובאץ" in: קובץ מחקרים כ"ה (Yad Va-Shem, 1994). p. 315
↑ Paul Mojzes: Balkan Genocides: Holocaust and Ethnic Cleansing in the Twentieth Century, Rowman & Littlefield, 2011, pg. 57.
↑ State-commission, pp. 3, 18, 24, 28
↑ ^a ^b Schwartz, pp. 324-26
↑ Vuki_, Igor. LABOUR CAMP JASENOVAC (angol nyelven). Lulu.com (2019. október 15.). ISBN 978-0-359-95208-3
↑ Lituchy, Barry M.. Jasenovac and the Holocaust in Yugoslavia: Analyses and Survivor Testimonies (angol nyelven). Jasenovac Research Institute (2006. január 9.). ISBN 978-0-9753432-0-3
↑ four testimonies in the State-commission, p. 39
↑ Sadik Danon: "The smell of human flesh"; see the chapter entitled Hunger. Srpska-mreza.com, 2007. szeptember 26. [2012. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 15.)
↑ Indictments of Dinko Ljubomir Šakić; witness testimonies: Dragan Roller, Anton Milković, Mara Cvetko, Jakov Finci, Adolf Friedrich and Jesua Abinun. Video hic, public.carnet.hr.
↑ Schwartz, p. 303
↑ State Commission investigation, p. 39
↑ State Commission, ep. C, article XV.
↑ "Jasenovac 1943. - Grad Mrtvih", Milko Riffer, Zagreb 1946, pg. 140, 141, 163-165

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ivica Matković című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.