A háború után rövid ideig fővárosi zeneiskolai tanárként, majd szakfelügyelőként dolgozott. Ekkor kezdett úttörő jelentőségű szolfézskiadványokat összeállítani. 1949-ben alapítótagja volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének és részt vett az Országos Zenepedagógus Szakosztály létrehozásában is. A következő években megszervezte a Fővárosi Zeneiskola Szervezetet, amelynek 1952-től igazgatója volt 1968-as nyugdíjba vonulásáig. Az 1959 májusától megjelenő Parlando című zenepedagógiai folyóirat szerkesztőbizottságának tagja volt.
Szakcikkei és tanulmányai zenei szaklapokban jelentek meg.
Házastársa Janovits Ferenc Gábor (1901–?) okleveles gépészmérnök volt, Janovits Pál újságíró és Keményffi Etelka fia, akihez 1933. november 17-én Budapesten, a Terézvárosban ment nőül.[7] Férje esküvői tanúja Vészi József író, újságíró volt.
↑„Iskolai értesítők”, Magy. kir. állami felsőbb leányiskola és leánygimnázium, Budapest - A tanulók névsora, 1920. január 15. (Hozzáférés: 2021. július 12.)