A George Lucas ötletéből készült forgatókönyv témái között szerepel a gyermekrabszolgaság és a pusztító kultusz-szertartások, amik sötétebb hangvételűvé teszik az 1981-es első résznél. A munkacím is ezt támasztja alá: Indiana Jones és a halál temploma. Mindez az amerikai korhatár-besorolási rendszer megújításához vezetett: A végzet temploma és a szintén abban az évben készült Szörnyecskék ijesztő jelenetei miatt hozták létre a PG-13-as, vagyis 13 éven aluliaknak felnőtt kísérettel ajánlott kategóriát.
A film, akárcsak a frigyláda, elnyerte a legjobb vizuális effektusokért járó Oscar-díjat.
Kalandor régészprofesszor, aki kronológiailag első mozifilmes kalandja folyamán Kínában, majd Indiában kerül életre-halálra szóló küzdelembe. A film során tanúja lesz a természetfelettinek, a későbbiekben azonban mégis szkeptikusnak mutatkozik a frigyláda túlvilági erejét illetően.
Híres amerikai énekesnő a sanghaji Obi-Wan klubban, aki az események hevében kénytelen Indiana Jonesszal tartani menekülésében. Mindez egyáltalán nincs kedvére, nem úgy a fényűzés, ami kezdetben a maharadzsa palotájában fogadja. Spielberg szerette volna Karen Allent viszontlátni Marion Ravenwoodként, azonban már megegyeztek Lucasszal, hogy minden filmben más lesz a női főszereplő.[2] Willie szerepére Capshaw leszerződtetéséig Sharon Stone volt az első számú választás.[2]
Talpraesett tizenegy éves kínai kisfiú, aki elveszítette szüleit Sanghaj bombázásakor. Négyéves korától az utcán élt, mígnem találkozott Indiana Jonesszal, aki maga mellé vette segítőjének, miután a fiú megpróbálta kizsebelni őt. Picúr szerepére nyílt meghallgatást tartottak minden általános iskolában az ázsiai gyerekek számára. A vietnami Jonathan Ke Quan valójában testvérét kísérte el támogatásképpen, azonban felkeltette a szereplőválogató figyelmét, miközben azt magyarázta fivérének, mit csináljon s mit ne csináljon.[2]
A Kali istennőt dicsőítő titkos szekta főpapja, aki a többi vallás leigázására és világuralomra tör. Puri a szerep kedvéért leborotválta a haját fejéről, ami jellegzetes megjelenést kölcsönzött neki, s így népszerű gonosztevője lett az indiai mozinak.[2]
Miniszterelnök a maharadzsa palotájában, aki szívélyesen fogadja Jonest és útitársait, de visszautasít minden vádat és gyanút a szertartásokat illetően.
Brit állampolgár, aki Sanghajban repülőgépet szerez a menekülő Indynek.
Pat Roach kaszkadőr-színész, aki nagydarab rosszfiúként tűnt fel Az elveszett frigyláda fosztogatóiban két szerepben is, ezúttal háromszor látható: ő üti meg elsőként a gongot az Obi-Wan Klubban, ő próbálja megölni Jonest a szobájában a palotában és ő a rabszolgahajcsár a bányában. Harrison Ford mellett Roach az egyetlen színész, aki felbukkan a nyolcvanas években készült Indiana Jones-filmek mindhárom részében; a legújabb epizódban ez már nem volt lehetséges, mivel Roach 2004-ben meghalt. Az indiai falu bölcsét játszó férfi nem beszélt angolul, így szövegét Spielberg utánzásával, hallás után mondta fel.[2] A rendező, Lucas és Frank Marshallexecutive producer mind felbukkannak egy pillanatra a film elején a reptéren.[2]
1935-ben Indiana Jones egy sanghaji nightclubban, az Obi Wan Klubban igyekszik elcserélni Nurhacsi császár maradványait egy hatalmas gyémántra Lao Csével, egy helyi maffiózóval. Amikor az üzlet baljós fordulatot vesz, s Indy barátja, Wu Han halálát leli, a professzor és a klub énekesnője, Willie Scott autóval menekül a helyszínről, amit Indy szövetségese, a kisfiú, Picúr vezet. Mindhárman felszállnak egy teherszállító kisgépre, mit sem sejtve arról, hogy a repülő Lao Cse tulajdonát képezi. Mialatt a trió szundikál, a pilóták ejtőernyővel kiugranak a gépből, sorsukra hagyva az utasokat az üres tankkal. Indy, Willie és Picúr vakmerő módon egy felfújható csónakkal hagyják el a hegyoldalba csapódó gépet.
A Himalája hegyein és a vadvizű folyón átívelő féktelen száguldást követően egy elzárt indiai faluba érkeznek. A szegénységben élő lakók a segítségüket kérik. Gonosz erők ellopták a település szent tárgyát, a Sankara követ, s a közeli pankoti palotába vitték, a falu összes gyermekével együtt.
Kezdetben a palota normálisnak és nyugodtnak tűnik, a vendégeknek groteszk fogásokat kínáló vacsora ellenére is. Indiana megismeri a gyermek maharadzsát és Chattar Lal miniszterelnököt, illetve Blumburtt századost, a kihelyezett angol hadak vezető tisztjét. A palota lakóit sértik a professzor szavai, amik a falusiak állításaira és a véráldozatot követelő szertartásokra utalnak, s a maharadzsa biztosítja arról, hogy ilyesmik nem fordulnak elő az ő királyságában. Később az este folyamán azonban Indyt megtámadják a szobájában, aminek hatására kutatni kezd, s hamarosan ráakad egy titkos ösvényre a falban. Willie-vel és Picúrral átverekedi magát milliónyi ízeltlábún és egy gyilkos csapdán, s a palota alatt hatalmas templomra lelnek, ahol a falu kövét másik kettő mellett őrzik. A gonosz indíttatású szekta Kali istennőt imádja emberáldozattal, s rabszolgasorba döntötte a helyi gyermekeket, hogy a maradék két Sankara követ kutassák, amik elvesztek a palota bányáiban. A könyörtelen vezető, Mola Ram azt reméli, a kövek egyesített hatalmával a világot lábai elé kényszerítheti. A rituálé közepette, amit a három hívatlan vendég végignéz, Mola Ram puszta kezével fosztja meg szívétől az áldozatot, azonban a férfi életben marad, s szíve tovább ver Mola Ram kezében, mígnem lassan aláeresztik egy gödörbe, aminek alján izzó láva kavarog, s a pokoli tűzben iszonyú kínok között megég.
Indyt, Willie-t és Picúrt foglyul ejtik a szekta tagjai és elválasztják őket egymástól. Mola Ram megitatja Indyvel „Kali vérét”, amitől a régész elveszíti elmekontrollját és engedelmeskedni kényszerül a főpapnak. Willie-t emberáldozatnak szánják, Picúrt pedig a többi gyerek mellé teszik dolgozni a bányában, azonban ő kalapácsával megszabadul a rabláncától, és visszaszökik a templomba, ahol Willie-t megkötözve elkezdik leereszteni a tüzes kútba. Picúr közbenjárásával Indy magához tér az agymosásból, miután kis segítője egy égő fáklyát nyom a testének. Sikerül megmentenie Willie-t a biztos haláltól, magához vennie a Sankara köveket és kiszabadítania a gyerekeket, azonban Mola Ram kereket old egy csapóajtón keresztül. Pribékek törnek Indyékre, akik a harc közepette egy csillébe ugranak, majd szélsebes száguldásba kezdenek a bánya mélyére, nyomukban üldözőikkel, akiknek csilléjük végül kisiklik és a mélybe zuhan.
Ezalatt Mola Ram szabadjára engedi a felgyülemlett vizet a hegyben, hogy elárasztva a bányát megfullassza a három szökevényt. Indy megállítja a csillét, s a hármas az utolsó pillanatban tér ki a feléjük zúduló víztömeg elől; az egyre morzsolódó hegyoldalról egy kanyon peremére másznak, amin egyetlen függőhíd vezet át. Megkísérlik az átkelést, azonban kétoldalt körülveszik őket a pribékek. Indy elkeseredett, de vakmerő lépésre készülve kínaiul figyelmezteti kis barátját, hogy kapaszkodjanak a kötelekbe, majd szablyájával elvágja a híd tartókötelét. Számtalan szektatag zuhan az alanti folyóba, egyenesen a krokodilok közé.
Mola Ramnak és néhány emberének is sikerül megkapaszkodnia. Közelharcot vív Jonesszal a kövekért, mígnem Indy az ereklyék mágikus erejét hívja segítségül, amitől Mola Ram és a háromból két kő a vízbe zuhan, s az aljas főpap az éhes hüllők eledelévé lesz. A szakadék túloldalán a pribékek a védtelen hősre szegezik nyilaikat, azonban Blumburtt százados és katonái még időben feltűnnek a színen. Indy, Willie és Picúr visszatérnek a faluba a gyermekekkel és a szent kővel együtt.
Háttér
Steven Spielberg és George Lucas sötétebb hangulatot célzott meg Az elveszett frigyláda fosztogatói folytatásának. Lucas a történetet az első film előzményeként írta meg, mivel nem akarta újfent a nácikat megtenni ellenségként, s az ötletei között szerepelt a Majomkirály (a Nyugati utazás című kínai epikus mű főszereplője) és egy kísértetkastély, ám végül a Sankara kövek megalkotásánál kötött ki[3] (az e köré épített mítosz is javarészt Lucas fantáziájának szüleménye). Mivel a frigyláda forgatókönyvírója, Lawrence Kasdan éppen egy másik filmen, A nagy borzongáson dolgozott,[2] Willard Huyckot és Gloria Kartz-t kérte fel a szkript megírására, ismerve a filmes házaspár érdeklődését az indiai kultúra iránt.[4]Az elveszett frigyláda fosztogatóiból végül kimaradt több nagyívű jelenetet is beleépítettek a cselekménybe, ezek a menekülés egy hatalmas, guruló gong fedezékében, a kiugrás egy szálló repülőgépből csónakban és a csillés üldözés a bányában.[5] A csillés üldözést makettel és modellekkel oldották meg, több film bírásához módosított 35mm-es kamerák alkalmazásával. A barlangfal festett alufóliából készült, a csillék hangját pedig disneylandi hullámvasutak szolgáltatták.[2] Ahogy Indiana Jones Lucas alaszkai malamutjáról kapta nevét, úgy Willie-t is egy kutya, Spielberg cocker spániele után keresztelték el, míg Picúr (eredetiben Short Round) Huyck ebével rokon ilyen módon.[6]
Az alkotók nem kaptak engedélyt az indiai forgatásra. A kormányzat szerette volna látni a forgatókönyvet, és azt is megkövetelték, hogy a maharadzsa szót ne használják, félvén, hogy a tartalom nem tükrözi kultúrájukat.[2] (Nem ez volt az egyetlen elutasítás a produkció történetében: az eredeti vázlatban szerepelt egy motorbiciklis üldözés a kínai Nagy Falon, azonban a kínai kormányzat nem adott engedélyt a forgatásra, így a szcénát felcserélték a repülős szökésre.) A forgatás így Srí Lankán kezdődött meg, ahol az indiai falu díszleteként az ország központjában elterülő Kandy szolgált.[4]Harrison Ford komoly hátsérüléseket szerzett az elefántok megülésekor, így öt héten át Vic Armstrong kaszkadőr helyettesítette a különböző felvételeknél.[3]
A munkálatok alapvetően az Elstree Studiosban zajlottak, a kilencből nyolc stúdióban, míg a maradék egyet műhelyként használták. A másodstáb hat hetet töltött Makaón, hogy anyagot rögzítsenek a sanghaji autós üldözéses jelenethez,[4] míg egy harmadik stáb Frank Marshall vezényletével Floridában dolgozott, ahol aligátorokat vettek igénybe a mocsári krokodilok megjelenítéséhez.[3] A csónakos szekvenciához a kaliforniaiMamuthegyen és a Tuolumne-folyónál forgattak. Ford az Elstree-ben is megsérült, mikor az a jelenet volt soron, melyben egy orgyilkos támad rá szobájában, ezért egy Los Angeles-i kórházba kellett szállítani. Mindezek ellenére Spielberg öt nappal a kijelölt 85 napos forgatási idő előtt befejezte a munkát, 28 millió dollárból.[4]
Capshaw ruhája, amiben a nyitójelenet táncát adja elő (amit utolsóként rögzített a stáb), teljes egészében valódi, 1920-as és 1930-as évekbelirózsafüzérből készült, s mivel ilyen ritkaságról volt szó, csupán egy darab állt rendelkezésre. A film folyamán később látható a különleges ruha egy fán száradni, miközben Indiana és Willie a tűz mellett ülnek. Balszerencsés módon, egy elefánt felfigyelt az öltözetre, s megkóstolni vágyta, ám még időben sikerült megmenteni ahhoz, hogy némi beavatkozással helyrehozzák a megmaradt füzéreket. Anthony Powell jelmeztervező tiszte volt kitölteni a hivatalos papírokat, s a „kár oka” részhez nem volt más választása, mint beírni, hogy „megette egy elefánt”.[2]
A filmbeli függőhíd nem illúzió volt: egy a forgatás helyszíne közelében dolgozó brit mérnöki cég tervezte és építette meg a stábnak. Spielberg nem volt hajlandó megkockáztatni rajta az átkelést, így minden alkalommal másfél mérföldet utazott a szakadék túlsó oldalára. A hidat homokkal takarták be, hogy szakadáskor hátrahagyja belőle mását egy pillanatra, ezzel is régi mivoltát keltve. A lezuhanó szereplőket 14 bábu helyettesítette, amiknek kar- és lábmozgatását elem biztosította.[2]
A könnyen szakadó ruha meglehetősen szűknek bizonyult, így Capshaw csak korlátozott mozgástárral válthatta valóra minden színésznő álmát, hogy énekeljen és táncoljon egy filmben,[2] de nem csak ez jelentett kihívást: a sikoltást is meg kellett tanulnia.[2] A színésznőnek nem csupán a filmben kellett bátornak lennie, hiszen a kamrajelenetben több mint kétezer rovar fedte be karját;[2] az „óriás vérszívó denevéreket” azonban, amikkel szerepe szerint szintén meggyűlik a baja, repülőkutyák „játszották”.[2] A pitont, amit Willie összetéveszt az elefánt ormányával, Michael Culling állatidomár vitte be Sri Lankára a forgatásra, ám mivel a kígyó és gazdája nem voltak szívesen látott vendégek a országban, Culling Mr. és Mrs. Longfellow néven jelentkezett be a hotelbe.[2] Egy hatalmas kígyós jelenet ellenben nem készült el: a színésznő pánikrohamot kapott minden beállításnál, így végül Spielberg továbblépett, de tréfálkozva emlegeti azóta, hogy Capshaw csak azért ment hozzá később, mert nem kellett megcsinálnia a jelenetet.[2] Nem ez az egyetlen állatos momentum, ami kimaradt a végső verzióból: Harrison Ford háta megszenvedte azt is, amikor egy medvével kellett megbirkóznia a kamera előtt.[2]
Bemutató
Fogadtatás
Az Indiana Jones és a végzet temploma három évvel a frigyláda után, 1984. május 23-án került az észak-amerikai mozikba. 25,3 millió dollárral nyitott[4] (1984 legjobb ilyen eredménye),[7] ami akkoriban rendkívül magasnak számított, s közel 180 millióig jutott[4] (harmincmillióval – illetve hatvannal, ha számításba vesszük a frigyláda újabb mozikba kerüléseit – keresett kevesebbet elődjénél);[8] az év harmadik legnézettebb filmjévé válva a Beverly Hills-i zsaru és a Szellemirtók mögött.[9] A világ más részein azonban a folytatás bizonyult nagyobb érdeklődést kiváltónak: 153,2 millió dollárnak megfelelő bevétele tizenkettővel múlja felül a frigyládáét;[1][10] összesen tehát 333 millió dollárt gyűjtött,[1] amivel világviszonylatban már az első helyre kerül az éves listán.
A film kritikai fogadtatása is mérsékelten lelkes volt az első részhez viszonyítva. 2008-ban azonban a Rotten Tomatoes oldalán, ahol az amerikai újságírók írásait gyűjtik egybe, 91%-os értéken áll, vagyis a 46-ból 42 kritikus tetszését nyerte el.[11]Roger Ebert, a Chicago Sun-Times munkatársa a maximális értékelés odaítélése mellett így írt a filmről: „A legvidámabban izgalmakat nyújtó, legbizarrabb, legbolondosabb romantikus kaland a 'frigyláda' óta”, s ugyanolyan jónak vélte A végzet templomát, mint a '81-es filmet.[12]
A filmet két Oscar-díjra jelölték a legjobb eredeti filmzene és a legjobb vizuális effektusok kategóriákban. A díjátadón az utóbbival gazdagodtak a készítők, s szintén ezen oldalát ismerte el a filmnek a Brit Filmakadémia is, további három jelölés mellett.[13] Lucas és Spielberg nem rejtette véka alá, hogy a '80-as évekbeli trilógia középső része sokkal jobban hagyatkozik a különleges képi hatásokra, mint a másik kettő.
Hatás és cenzúra
A néhány meglehetősen ijesztő képsor miatt A végzet temploma, a Szörnyecskék című filmmel karöltve a „PG” (szülői kíséret ajánlott) és az akkor következő szintű „R” (17 éven aluliaknak csak szülői kísérettel) korhatár határát súrolta, s utolsó cseppként szolgált a már néhány film besorolásánál korábban is protestáló amerikai szülőknek; zúgolódásukra válaszképpen maga Spielberg fordult az MPAA-hoz (Amerikai Filmszövetség, akik egyben a korhatár-besoroló szervezet) azzal a javaslattal, hogy hozzanak létre egy köztes kategóriát. Így született 1984. július 1-jétől meg a „PG-13” besorolás, ami manapság a leggyakoribb és a stúdiók által is preferált, nem egyszer a horrorfilmek esetében is. Elsőként a Vörös hajnal című alkotás került e bélyeggel a mozikba 1984 augusztusában.[2]
A hindu nép ábrázolása a filmben visszhangot váltott ki Indiában, ami felkeltette az ország cenzorai figyelmét, akik ideiglenesen betiltották a produkciót.[14] Máshol ugyan nem kárhoztatott ilyen szigorú sorsra a film, de a vágóolló több piacon is előkerült. Nagy Britanniában egy perccel és hat másodperccel rövidítették meg, hogy bekerülhessen az országban szintén használt PG-kategóriába, s ne kelljen a 15, vagy akár a 18 éven felüli közönségnek ajánlani. A kinyesett jelenetek között szerepelt a véráldozat szívének kitépése és leeresztése a gödörbe, továbbá egy mélybe zuhanó szereplő falnak csapódása.[15]
Kapcsolt termékek
A negyedik rész 2008-as bemutatójához kapcsolódóan az összes korábbi rész felelevenedett a játékboltok polcain. A Hasbro 2008 szeptemberében dobta piacra A végzet templomán alapuló játéksorozatot.[16]
Lakossági megjelenések
A végzet templomát többször is kiadták videókazettán az Egyesült Államokban az 1980-as és '90-es években, míg DVD-n a frigyládával és a harmadik résszel egyetemben, 2003 októberében került a boltokba. Magyarországon a MOKÉP mozibemutatóját követően a UIP-Duna Film (akkor még csak Duna Film) jelentette meg VHS-en 1990 októberében, majd DVD-n hasonlóképpen vált elérhetővé, mint a tengerentúlon, hazánkban az InterCom forgalmazásában.[17]