Az első világháború folyamán katona volt. 1918 és 1921 között a budapesti Református Teológiai Akadémia [5] hallgatója volt. Ezt követően a budapesti tudományegyetemen magyar-francia szakot végzett, majd 1921 és 1923 között a skóciai Aberdeenben ösztöndíjas volt. 1923-tól vallásoktató lelkész Budapesten. Közben helyettes lelkész Tahitótfaluban (1926), 1928-ban ösztöndíjas volt Strasbourgban. Budapesten vallásoktatási igazgató volt 1936 és 1943 között, majd 1943–1944-ben lelkipásztor volt Nagyváradon. 1945-től Budapesten segédlelkészként, majd Óbudán lelkészként működött, 1956-ban történt nyugdíjba vonulásáig.
Művei
Az Örökkévaló tornácaiban. Budapest, 1924.
A református Jókai. Budapest, 1925.
Jó az Isten. Budapest, 1926.
A magyar református imádság a 16. és 17. században. Debrecen, 1931. (Különlenyomat a Theologiai Szemle VIII. évfolyam 1-4. száma 38. és következő lapjairól)
Keresztyénség és jobbágyság. Budapest, 1929.
A munkás jutalma. Nagybánya, 1932.
„Az az ember te vagy!” Budapest, 1933.
Új „Kis tükör” I–II. Budapest, 1935–1936.
Az apostolok. Budapest, 1936.
Túl az országhatáron. 1917–1937. Budapest, 1937.
Keresztyén egyháztörténet. Budapest, 1938.
A kispénzverő utcában. Budapest, 1939.
Felhőszakadás. Nagybányai történet. Budapest, 1939.
A mi életterünk. Budapest, 1942.
„Nincsen saját igazságom” – Prédikációk, előadások, arcképek, nekrológok. Budapest, 1943.
Nagybánya. Budapest, 1943.
A nagyváros uniformizáló és morális hatása. Nagybánya, 1945.
Az Úr ereje. Beiktatásán 1945. november 18-án az óbudai templomban elmondotta Dr. Incze Gábor, Budapest, 1945.
Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8[2]
