1372-ben XI. Gergely pápa közvetítésével a két szicíliai királyság vezetője: I. Johanna és III. Frigyes békét kötött, és a Szicília szigetén létező királyság Palermo székhellyel, azaz a Világítótornyon túli Szicíliai Királyság felvette a Trinacria Királyság nevet, melyet már 1302 és 1314 között hivatalosan is viselt. A Világítótornyon inneni Szicíliai Királyság, avagy a Nápolyi Királyság hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság maradt.[4]
A békekötés következményeként Frigyes király több mint 10 év özvegység után újranősült, és feleségül vette I. Johanna királynő egyik unokahúgát. 1373. november 26-ánMessinában kötött házasságot Balzo Antónia hercegnővel, aki Francesco del Balzónak, Andria hercegének és Anjou Margit tarantói hercegnőnek, II. Fülöp tarantói herceg nővérének volt a lánya. Ez a házasság azonban szintén rövid, de gyermektelen maradt. Antónia királyné 1375. január 23-án halt meg annak az ijedtségnek a következtében, amit a lázadó bárók okoztak, amikor a királyi gályára rátámadtak.
III. Frigyes 1376-ban házassági szövetségre lépett Bernabò Viscontival, Milánó grófjával, Visconti Valentina és Visconti Anglesia ciprusi királynék apjával. Ennek eredményeképpen 1377 februárjában megkötötték a házassági szerződést Bernabò Visconti legidősebb lányával, Visconti Antóniával (1360–1405).[5] Azonban a házasság nem valósult meg, mert III. Frigyes még ugyanabban az évben vagy vérhas vagy bélrák következtében elhunyt, de azt is feltételezték, hogy a király halála után a kiskorú lányának, I. Máriának a gyámjaként tevékenykedő, és a kis királynő nevében a legfőbb helytartó tisztségét elfoglaló Artale d'Alagona mérgeztette meg.[6]
1377. július 27-én halt meg, és egyetlen törvényes gyermeke egy 14 éves kislány volt, akit titokban Bernabò Visconti unokaöccsével, I. (Visconti) János Galeazzo (1351–1402) milánói úrral jegyeztek el, ami kiváltotta az aragón beavatkozást Szicília belügyeibe. Miután Frigyesnek törvényes fiai nem születtek, így Máriát tekintették a trón várományosának, és a törvényes római pápa, XI. Gergely, I. Johanna nápolyi királynő, a szicíliai bárók és lakosok is az ő trónutódlását támogatták, szemben Frigyes apósával és sógorával, IV. Péter aragóniai királyéval,[7] aki III. Frigyes nagyapjának, II. Frigyes szicíliai királynak a végrendeletére hivatkozott, amelyet ő úgy értelmezett, hogy a Barcelonai-ház szicíliai ágának magvaszakadása esetén a lányutódok ellenében az aragóniai ágat illeti az öröklés. III. Frigyes végrendeletében a lánya és annak utódai halála esetére a házasságon kívül született fiát jelölte meg örökösnek. Aragóniai Vilmos máltai gróf azonban pár évvel apja halála után meghalt, és csak egy lányt hagyott örökül.
III. Frigyest első felesége, Aragóniai Konstancia királyné mellé helyezték örök nyugalomra a cataniai Szent Ágota-székesegyházban.
↑1302. augusztus 31. – 1314. augusztus 9-éig és 1372. augusztus 20. – 1392. május 21-éig a szigetország elnevezése Trinacriai Királyság volt, megkülönböztetve a másik, nápolyi székhelyű Szicíliai Királyságtól, amelynek a hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság maradt.
↑A Nápolyi Királyság elnevezés csak történeti műszó a másik Szicíliai Királyságtól (A Világítótornyon túli Szicíliai Királyság) való megkülönböztetésre.
↑1349-ben IV. Péter feleségül vette Frigyes nővérét, Eleonóra szicíliai királyi hercegnőt, így előbb lettek sógorok, mint ahogy Frigyes apósa lett volna az aragón király.
Isenburg, Wilhelm Karl, Prinz zu: Die Könige von Aragonien 1035–1412, Tafel 45., In: W. K. P. z. I.: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staten II., J. A. Stargardt, Berlin, 1936. (második kiadás: Marburg, 1965.)
Schwennicke, Detlev: Die Könige von Sizilien 1296–1401 a.d.H. Barcelona, 1312–1379 Herzoge von Athen und Neopatras, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 73, Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.
További információk
Bellonidi (Aragonesi) (olasz nyelven). Libro d’Oro della Nobilità Mediterranea. (Hozzáférés: 2015. április 9.)
Cawley, Charles: Sicily Kings Genealogy (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2015. április 9.)
Marek, Miroslav: House of Barcelona (angol nyelven). Euweb. [2011. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 9.)