Édesatyját, II. Childebertet követte a trónon, öccse, Theuderich pedig Burgundia királya lett.[3] Gyermekként életük veszélyben forgott, ugyanis I. Chilperich (II. Childebert nagybátyja) felesége, Fredegunda azt remélte, hogy eltetetheti láb alól a két gyermekkirályt,[1] és megszerezheti a trónt saját fia, II. Chlothar számára.[1] Ez Fredegunda korai halála (597) miatt nem történt meg.[1]
A két király előbb összefogott unokatestvérük, a neustriai II. Chlothar ellen, akitől 599-ben vagy 600-ban Dormelles-nél (Montereau közelében) vereséget szenvedtek,[3] majd egymással is viszályba keveredtek.[3] Amikor Chlothar 605-ben megtámadta Burgundiát, Austrasia semleges maradt.[3] Theudebert 610-ben csellel elfogta Theuderichet, és Elzász átengedésére kényszerítette.[3] Theuderich erre szövetséget kötött Chlotharral, és megszállta Austrasiát.[3] Foglyul ejtette Theudebertet,[3] és kiadta őt a korábban az udvarból elűzött nagyanyjuknak,[3][a 1]Brünhildének, aki kolostorba kényszerítette.[3][a 2] Néhány nap múlva megölték a volt királyt.[4][a 3] Kisfiának, Meroväusnak fejét Theuderich egy sziklán zúzatta szét.[1]
Jegyzetek
↑Theudebert azért űzte el Brünhildét Austrasiából, mert személyes bosszúból meggyilkoltatta Wintrio herceget. Brünhilde Burgundiába menekült és Theuderich királyt háborúra ingerelte bátyja ellen. (Vö.: Tolnai Világtörténelme, Középkor I., 107. oldal) Egy (nem megbízható) forrás szerint Brünhilde azzal tüzelte Theuderichet, hogy Theudebert nem II. Childebert fia, hanem egy kertészé. (Vö.: Rejtélyek és botrányok a középkorban, 27. oldal)
↑Egyes feltételezések szerint azért, hogy megmentse. (Vö.: Rejtélyek és botrányok a középkorban, 27. oldal)
↑Az Uralkodók és dinasztiák, 643. oldala valószínűsíti, a Tolnai Világtörténelme, Középkor I., 107. oldala biztosan állítja, hogy Theudebertet Brünhilda gyilkoltatta meg.
Források
↑ abcdeTolnai Világtörténelme, Középkor I., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cyril, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1991), ISBN 963-7765-03-4, 107. oldal
↑Merovingians 1 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2010. november 25.)
↑ abcdefghiUralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 643. oldal
↑Kulcsár Zsuzsanna: Rejtélyek és botrányok a középkorban, Gondolat kiadó, 1984, 2. kiadás, ISBN 963-281-359-6, 27. oldal