PROFILPELAJAR.COM

	I. Childebert
	rex Francorum
	Jean-Louis Bézard: I. Childebert, a frankok királya (1838 körül)
	Frank király
	Uralkodási ideje
	511 – 558
Elődje	I. Klodvig
Utódja	I. Chlothar
	Életrajzi adatok
Uralkodóház	Merovingok
Született	496; Reims
Elhunyt	558. december 23. (62 évesen); Párizs
Nyughelye	Saint-Denis-székesegyház;
Édesapja	I. Klodvig
Édesanyja	Chlotilde
Testvére(i)	Chlodomer frank király; I. Theuderich frank király; I. Chlothar frank király; Ingomer; Clotilde;
Házastársa	Ultrogothe
Gyermekei	Chrodesindis; Chrodoberga;
	A Wikimédia Commons tartalmaz I. Childebert témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

I. Childebert^[4] (496 – 558. december 23.^[2]^[3]^[5]^[6]) frank király, Reimsben született és Párizsban (mint tartományban) 511-ben halt meg; része volt abban, hogy Burgundia beolvadt a Frank Birodalomba.^[2]

I. Chlodvig fiaként született, és 511-ben édesapja királyságának felosztásakor a mai Északnyugat-Franciaország területén kapott a Somme-tól Bretagne-ig terjedő birtokokat^[2] (Párizs fővárossal^[7]); ehhez az 520-as években, miután szövetséges testvére, I. Chlothar megölte Chlodomer ifjú örököseit, megszerezte az orléans-i királyság egy részét^[2] (Chartes és Orléans városát^[6]), majd 534-ben elhódította fivérétől a burgundi királyságot,^[2] és 537-ben szerződés útján övé lett Provence^[2] (Arles és Marseille^[6]). A vizigótok ellen – akik a Rhône és a Pireneusok között még birtokolták a parti sávot^[2] – 531-ben vezetett hadjáratot,^[2] Narbonne mellett teljes győzelmet aratott Amalarich nyugati gót királyon,^[7]^[8] majd 542-ben Chlotharral szövetkezve benyomult Ibériába.^[2] Bár a hadműveletek nem jártak komoly sikerrel^[2] (Pamplonát sikerült csak elfoglalni^[6]), Childebert magával hozta a mártírhalált halt Szent Vince ingét,^[2] és elhelyezte egy új párizsi templomban, amelynek utódját ma Saint-Germain-des-Prés-nek nevezik.^[2]^[6] Childebertnek nem volt fia,^[2] halála után Chlothar vette át birtokait.^[2]

A gyermekgyilkosság

Amikor Chlodomer elesett a burgundok elleni harcban, Childebert és Chlothar megosztoztak az örökrészén, Childebert még Chlodomer özvegyét is elvette feleségül.^[9] Chlodomer három kisfiát a nagyanyjuk, Chlotilde nevelte.^[9] A két nagybáty félt, hogy a fiúk felnőve atyai jussukat fogják követelni, s nagyanyjuk segíteni fogja őket.^[9] Tours-i Gergely szerint Childebert követei útján figyelmeztette Chlothart a fenyegető veszélyre, s hívta, hogy találkozzanak és beszéljék meg, mi történjék:^[9] levágják-e a fiúk haját (ami a királyi családból való kitaszítást, uralomra való alkalmatlanná tételt jelentett), vagy pedig öljék meg őket?^[9]

A két fivér üzent édesanyjának: küldje el hozzájuk a fiúkat, hogy trónra emeljék őket.^[9] Chlotilde nagyon megörült, s azt mondta: ha uralkodóként fogja látni unokáit, úgy érzi majd, mintha nem is halt volna meg a fia, Chlodomer.^[9] Kísérettel, szolgákkal útnak indította a gyermekeket.^[9] A két nagybácsi nyomban elválasztotta kíséretétől és külön-külön fogságba vetette a fiúkat.^[9] Majd követeket menesztettek az anyakirálynéhoz egy ollóval és egy csupasz karddal, s megkérdezték: mi legyen a fiúk sorsa? Éljenek lenyírt hajjal, vagy öljék meg őket?^[9] A nagyanya haragjában és elkeseredésében, meggondolatlanul azt felelte: "Inkább lássam unokáimat holtan, mint királyi hajéküktől megfosztva."^[9] A királyok ennek hallatára rögtön "munkához" láttak: Chlothar leszúrta legidősebb unokaöccsét,^[10] aki tízéves volt.^[10] A középső könyörögve karolta át Childebert lábát, ez megszánta, és kérte Chlothart, hogy ajándékozza neki a fiú életét, annyit fizet érte, amennyit akar.^[10] De amaz rákiabált; hogy ő kezdte az egészet, és most meghátrál?^[10] Erre Childebert odadobta a hétéves gyermeket fivérének, s az elvégezte a hóhérmunkát.^[10] Aztán megölték a kíséretet.^[10] A legkisebb fiút, Chlodovaldot azonban emberei megmentették, pap lett belőle, s a hagyomány szerint ő alapította St-Cloud kolostorát.^[10]

Ezt a történetet is nyilván kiszínezte a népi fantázia, valamint Tours-i Gergely és St. Cloud életírója, de a magva, a gyermekgyilkosság tény.^[9]

Jegyzetek

↑ Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 100. oldal
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k ^l ^m ⁿ ^o Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 113. oldal
↑ ^a ^b Merovingians 1 (angol nyelven). Genealogy.eu
↑ Kiejtése: "khildebert" (Új magyar lexikon 1. (A–C), szerkesztette az Akadémiai Kiadó lexikonszerkesztősége, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959, 440. oldal)
↑ Dr. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott? (Wer regierte wann?, 1992, München); magyar kiadás: Springer Hungarica, Budapest, 1994, fordította: Hulley Orsolya és Pálinkás Mihály, ISBN 963-7775-43-9, 56. oldal
↑ ^a ^b ^c ^d ^e Magyar Nagylexikon, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1997, ISBN 963-9257-00-1, 5. kötet, 328. oldal
↑ ^a ^b Childebert. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
↑ Révai nagy lexikona, IV. kötet (Brutus–Csát), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1912, 444. oldal
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k ^l Kulcsár Zsuzsanna: Rejtélyek és botrányok a középkorban, Gondolat kiadó, 1984, 2. kiadás, ISBN 963-281-359-6, 10. oldal
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g Rejtélyek és botrányok a középkorban, 11. oldal