Születésekor nem sok esély volt rá, hogy valaha is uralkodóvá válik, mivel apja a kasztíliai király, I. János másodszülött fia volt, emellett János maga is szülei, Kasztíliai Ferdinánd és Eleonóra Urraca második fiaként látta meg a napvilágot. Apja 1412-ben nyerte el gyermektelen nagybátya után az Aragóniai Királyság trónját. 1420-ban János feleségül vette Navarrai Blankát, a navarri trón örökösnőjét, akivel 1425-ben az ország uralkodóivá váltak. Fivére, Nagylelkű Alfonz törvényes fiúörökös hiányában Jánosra hagyta trónját, így 1458-ban elfoglalhatta Aragónia és Szicília királyságait is.
Kasztíliai infánsként látta meg a napvilágot, de a kasztíliai trón elnyerésére nagyon kis esélye volt, hiszen apja csak a másodszülött herceg volt Kasztíliában, és ő is apja másodszülött gyermeke volt. Ennek ellenére egész életét a kasztíliai királyi cím megszerzésének a vágya hajtotta, amely sosem teljesedett be számára, de fia, II. Ferdinánd aragóniai király még az ő életében mint I. Izabella kasztíliai királynő férje 1475-ben a Cortestől elnyerte a kasztíliai királyi címet. Gyermekként arra is csak csekély esélye lehetett, hogy valaha király lehet belőle, de első házassága révén, melyet Blanka navarrai trónörökössel kötött 1420-ban, felesége trónra léptekor ő is elnyerte a királyi címet. Apja, I. Ferdinánd aragóniai király1412-ben megnyerte az aragón örökösödési háborút, és ezzel ő is aragón infáns lett. Anyja Kasztíliai Eleonóra, Alburquerque grófnője volt.
Apja 1414-ben, aragón királlyá koronázásakor a Peñafiel grófja címet adományozza neki. 1415. január 4-én eljegyezték a nála 25 évvel idősebb II. Johanna nápolyi királynővel, majd apja kinevezte a Szicíliai Királyság kormányzójává (alkirályává), és 1415. április 15-én Palermóban át is vette a hivatalát.[2] Ekkor ismerkedett meg jövendőbelijével, a nála 11 évvel idősebb Navarrai Blankával, Szicília özvegy királynéjával, aki addig a régensi teendőket látta el a szigetországban. A nápolyi királynővel, II. Johannával való eljegyzése hamarosan felbomlott, és a nővére gyermektelen halálával navarrai trónörökössé előlépett Blankával jegyezték el.
1420. június 18-án Pamplonában megtartották az esküvőt, és így ő is a királyi cím várományosa lett. 1421. május 29-én megszületik a trónörökös pár fia, Károly herceg, aki nagyapjától, III. Károly navarrai királytól a Viana hercege címet kapja, és a navarrai trónöröklési rendben a második helyre kerül, háttérbe szorítva apját, aki csak felesége életében jogosult a királyi címre apósa végrendelete szerint.
Navarra királya
1425. szeptember 8-án meghalt III. Károly navarrai király, és trónra lépett lánya, I. Blanka, így János is Navarra királya lesz felesége jogán II. János néven. Számára a navarrai királyi cím csak egy ugródeszkát és pénzügyi forrást jelent a kasztíliai királyi cím elnyeréséhez, mely küzdelemben mind unokatestvére és sógora, II. János kasztíliai király, mind pedig öccse, Henrik, Villena hercege, aki a kasztíliai király egyik nővérét vette feleségül, az útjában állt. 1429. május 15-én koronázták meg a királyi párt Pamplonában navarrai királlyá.[1]
Károly (1421–1461), Viana hercege, IV. Károly néven apja ellenében de iurenavarrai király, felesége Ágnes (1422–1448) klevei hercegnő, a házasságukból nem születtek gyermekek, de 4 házasságon kívüli gyermek, többek között:
Schwennicke, Detlev: Die Könige von Aragón 1412–1555 a. d. H. Trastamara des Stammes Burgund-Ivrea, 1412–1458 und 1468–1555 Könige von Sizilien, 1428–1458 und 1502–1555 Könige von Neapel, 1474–1555 Könige von Kastilien und León, 1492–1555 Könige von Granada, Reyes de las Islas y Tierras Firme del Mar Océano etc., In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäischen Stammtafeln, Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 66., Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.
.jpg)
