II. Ethelred, vagy Tanácstalan Ethelred,[2]Æthelred[5] (968?[3][5] – 1016. április 23.[2][4]) angol király, 978 – 1013 és 1014 – 1016 között uralkodott. Gyenge és tehetségtelen király volt.[2] Uralkodásának nagy részét a viking hódítók elleni védekező háború (991–től) határozta meg. Azt hitte, megvásárolhatja a dánoktól és a vikingektől Anglia békéjét,[4] ám hiába fizetett nekik hatalmas adókat,[4] ezek csak telhetetlenebbé tették a hódítókat.[3] Uralkodása végén hiábavaló háborúskodásba keveredett Dániai Svenddel és fiával, Knuttal.[2] Melléknevét (Unraed – azaz 'ügyefogyott'[6]) meggondolatlansága miatt kapta.[4]
Élete
(Békés) Edgár angol király és Ælfthryth fia. Édesapja, Edgar angol király halála után három évvel édesanyjának szolgálói megölték féltestvérét, Mártír Eduárdot, így a tíz éves Ethelred jutott hatalomra. Sokan gyanúsították azzal, hogy neki is része volt a gyilkosságban, ez aláásta tekintélyét, alattvalói ezért bizalmatlanok és hűtlenek voltak hozzá,[3] így az ország népe nem tudott egységesen védekezni, amikor 980-ban a dánok újult erővel támadtak, és csaknem az egész országot feldúlták.[3]991-ben egy 94 hajóból álló viking flottával kellett szembenéznie Ethelrednek. A flottát a norvég Olaf Trygvasson vezette, hogy visszaszerezze az angolok által a 10. század elején elhódított Danelawt ("Dán törvények földjét").[2] A kezdeti nehézségek – mint például a Maldonnál elszenvedett vereség – után Ethelrednek sikerült visszavonulásra kényszerítenie Olafot, aki viszont kicsikarta magának a danegeldet ("dán pénzt"). Bár ez a győzelem hozott némi enyhülést, Angliát továbbra is rendszeres viking rajtaütések zaklatták. 997-ben a király összefoglalta törvényeit.[5]
Normandiai Emmával kötött házassága után egy ideig Normandiában tartózkodott, ahonnan hazatérve elrendelte, hogy 1002. november 13-án éjjel az Angliában élő dánok lemészároltassanak, ami okot szolgáltatott arra, hogy Svend Haraldsson dán király hadjáratokat indítson Anglia meghódítására.[6]1013 végén száműzetésbe kényszerítette Ethelredet, de a győzelem után öt héttel meghalt. Ethelred Normandiába menekült Svend elől sógorához, II. Richárdhoz Rouenba. 1014 februárjában Olaf Haraldsson norvég király segítségével[5] és tanácsadói hívására[7] hazatért és újra elfoglalta a trónt. Alattvalói feltételül csak azt szabták, hogy orvosolja panaszaikat.[3] A dánok azonban egyre nagyobb részt foglaltak el országából, és még abban az évben Nagy Knutot, Svend fiát kiáltották ki a dánok Anglia királyává. 1016-ban Knut elfoglalta Londont. Ethelred az ostrom alatt halt meg, a trónt fia, Vasbordájú Edmund örökölte. Csontjait a szászok által emelt harmadik Szent Pál-székesegyházban temették el. Megjegyzendő, hogy az építmény 1087-ben leégett, így ma helyén (az 1666-ban leégett negyedik katedrális helyett) az ötödik, Sir Cristopher Wren által tervezett székesegyház áll.[8]
↑ abcdefPetr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1997, fordította Tamáska Péter, ISBN 963-645-053-6, ill. ISBN 963-203-017-6, 60. oldal
↑ abcdefUralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 160. oldal
↑ abcdeDavid Hilliam: Királyok, királynék és fattyak (Kings, Queens, Bones & Bastards, 2004); Magyar kiadás: Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 2007, fordította Halász Enikő, ISBN 978 963 7054 396, 28. oldal
↑ abcdMagyar Nagylexikon, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1999, ISBN 963-9257-00-1, 1. kötet, 181. oldal