Apja 1666. szeptember 25-én bekövetkezett halálakor örökölte a trónt tizenkilenc évesen, október 2-án koronázták meg II. Szafi néven. Két év múlva, 1668. március 20-án ismét megkoronázták Iszfahánban, ezúttal azonban Szulajmán néven, amire még a perzsa dinasztia történetében nem volt példa. Viszonylag hosszú uralkodása alatt visszavonult a közügyektől, alkoholizmusba és a hárem örömeibe merült. Szulajmán sah korának máig látható emléke a Hast Behest-palota, azaz a Nyolc Paradicsom palota Iszfahánban, amely háremének adott otthont, és ahol a sah hosszú éveket töltött elvonultságban. Uralkodása alatt drasztikusan csökkent a perzsa pénzverés volumene a kibontakozó nemesfémhiánynak köszönhetően. Külpolitikája sem volt aktív, Irán csak néhány kisebb türkmén betörésnek volt kitéve Horászánban. Fővárosában halt meg, és a síita egyházi központban, Gomban temették el.
Utódai
Hét fiáról és négy lányáról tudunk. Halála után a palotabeli eunuchok emelték trónra a hasonlóképpen visszavonult életet élő Szultán Huszajn nevű fiát, akit 1722-ben megbuktattak a gilzajafgánok. Mahmúd Hutákí1725. február 8-án lemészároltatta Szultán Huszajn minden fivérét, utódja, Asraf kán pedig magával Huszajnnal végzett 1726-ban. I. Szulajmán egyik lányától származó két dédunokája, Ahmad és Szulajmán később trónkövetelőként lépett fel.
Sárközy Miklós: Iráni történeti kronológia. (egyetemi jegyzet)
Nyitrai István: Irán története a muszlim hódítástól napjainkig. In: Iráni föld – perzsa kultúra. Szerk.: Jeremiás Éva M. Piliscsaba, Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete, 2007. pp. 119-261
