Henrik hiába próbált meg részt venni a királyi hatalom gyakorlásában, kísérletei sikertelenek maradtak. Bátyja, OttóLotaringia királyságát jelölte ki számára, ahol azonban Henrik nem tudott érvényesülni; 940-ben a helyi nemesség elűzte.
941-ben, egy felkelés leverése után Ottó a Luitpoldingek Bajorországát jelölte ki fivére számára azzal a céllal, hogy a délkeleti hercegséget jobban betagozza az ottói birodalomba.
I. Henrik kiemelkedő sikerei között sorolható fel a sikeres védelem a támadó magyarok ellen.
A Luidolfingok 953-as felkelésének leverésében Ottó legfontosabb szövetségese volt.
