A Hércules CF, vagy egyszerűen csak Hércules spanyol labdarúgócsapat székhelye Alicante városában van. A klub 30 ezer néző befogadására alkalmas stadionja a korábbi elnök, José Rico Pérez után kapta a nevét.
A csapat az első osztályban először az 1935-36-os szezonban szerepelt és ekkor a hatodik helyen végzett. Később a Hércules még tizennyolc alkalommal szerepelhetett az élvonalban. Legjobb eredménye egy ötödik hely volt, és ez egyben a klub legsikeresebb időszakának kezdete volt. Ettől a szezontól kezdve 1986-ig, két szezon kivételével a csapat folyamatosan az első osztály tagja volt.
A spanyol labdarúgókupában a Hércules legjobb eredménye az elődöntőbe jutás volt, amelyet 1936-ban sikerült elérnie. Ezenkívül többször szerepelhetett a negyeddöntőben is.
A 2010–2011-es spanyol labdarúgó-bajnokság első osztályában szerepelt, ahová tizennégy év után jutott fel. (A 2009–2010-es spanyol labdarúgó-bajnokságban a másodosztályban a második helyet szerezte meg úgy, hogy sokáig a tabella élén is állt.)
A 2010–2011-es évadban a 19. helyen végzett, így kiesett az első osztályból. A 2011–2012-es bajnokságban ismét a másodosztályban szerepelt.
Története
A kezdetek
Az első Hércules, Hércules! biztatás a Paseo de Gomis-ban hangzott el és egy csoport gyerekhez köthető, akik ruhadarabokkal és könyvekkel kijelölt „kapukat” használtak játék közben. Vicente Pastor Alfonsea volt ennek a gyerekcsapatnak az alapítója, amelyet a mitológiai félistenről nevezett el. A csapat bekerült az alicantei sajtóba is, mivel 1918-ban a helyi gyermekek részére kiírt tornán megszerezte a bajnoki címet. Ebben az időben több említésre méltó csapat is létezett Alicante városában, többek között a Lucentum y Bellas Artes, amely nagyban hasonlított a Hércules együtteséhez. 1922-ben a Lucentum beolvadt a Hércules-be és a csapatot Alberto Misó elnökkel bejegyezték a levantei régióban. A Hércules egyre növekedett és 1932-ben felavatták a Bardín Stadiont.[1]
Először a spanyol élvonalban
A Hércules első komoly sikerét a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztályába való feljutás jelentette az 1934–1935-ös szezonban. Az első évad meglehetősen sikeresen zárult és a csapat a hatodik helyen zárta a bajnokságot. A következő három szezon a spanyol polgárháború következtében elmaradt. A polgárháború megviselte a csapatokat. Maciá és Blázquez az összecsapásokat követően koncentrációs táborból szabadultak, míg Mendizábal pilótaként vesztette életét. Manuel Suárez Begoña edző holttestére pedig Aguas de Busot településen találtak rá, egy vizesárokban. A bajnokság újrakezdése után, az 1939–1940-es szezonban, a Hércules ismét a hatodik helyen végzett. A rákövetkező idényben a csapat teljesítménye visszaesett és a kilencedik helyen zárta a bajnokságot. Az 1941–1942-es szezonban azonban a Hércules nem tudta megismételni az előző évek stabil teljesítményét és a 13. helyen végezve kiesett az élvonalból. A klub szeretett volna ismét a legjobbak között szerepelni, de nem rendelkezett a szükséges anyagi háttérrel, hogy ezt megvalósítsa. Ugyan az 1944–1945-ös idényben ismét sikerült kiharcolnia a feljutást, de ezt rögtön kiesés követte.[2][3][4]
Az 1950-es évek
Kilenc évet kellett várni, amíg a klub (az 1953–1954-es szezonban) egy emlékezetes CA Osasuna elleni párharc után ismét feljutott az élvonalba. Ebben nagy szerepet játszott a veterán Pina, Ernesto, Calsita és a három fiatal, Real Madridtól érkező labdarúgó (Durán, Roth és Marsal). A csapat edzői posztját ekkor Amadeo Sánchez töltötte be, az elnöki poszton pedig az első alicantei olimpikon, Juanito Pastor szerepelt. Az élvonalba való visszajutás hatására a csapat búcsút mondott Bardín Stadionnak és az új szezont a La Viña Stadionban kezdte meg. Alfonso Guixot visszatért az elnöki posztra, de rövidesen szívinfarktust kapott a csapat pedig szenvedett és a rajongók nagy csalódására rövidesen ismét a másodosztályban találta magát.[5][6]
Az 1960-as évek
A csapat az 1955–1956-os szezonban esett ki a spanyol első osztályból és csak 10 évvel később jutott vissza. Az 1958–59-es idényben pedig egy szezon erejéig a másodosztálytól is búcsúzni kényszerült. Közben az egyesület anyagi helyzete is megrendült. 1959. október 16-án lefoglalták a klub trófeáit egy 25 ezer pesetás adósság fejében, amelyet az exmenedzser Joaquín Ponce követelt a Hércules CF-től. A trófeák Agatángelo Soler, Alicante akkori polgármesterének közreműködésével kerültek vissza a klubhoz. A csapat az 1965–1966-os idényben jutott vissza a legjobbak közé Luis Belló edző vezetésével. Ferrer Stengre elnök a klub jövőjét tervezve megvásárolta azt a területet, amelyen hamarosan felépült a Rico Pérez Stadion. Stengre teljesen egyedül maradt a feladatokra és rossz tanácsokkal látták el. A csapat teljesítménye végül olyannyira visszaesett, hogy előbb az első, majd a másodosztályból is kiesett. Jelentős változás Tomás Tarruella érkezésével állt be.[7]
Tarruella és Rico Pérez
Döntő jelentőségűnek bizonyult a klub életében az új elnök, Hércules de Tomás Tarruella Alonso érkezése. Tarruella sikeresen felhasználta a szurkolókat a klub felemelkedéséhez. Fesztiválok szervezésével, tombolahúzásokkal, bikafuttatásokkal felrázta a szurkolótábort, amely kitartott a harmadosztályban szereplő csapat mellett. Először nem sikerült az élvonalba való visszatérés, mivel a CA Osasuna elleni osztályozó mérkőzést elbukta a csapat és ezzel lezárult egy fejezet a klub történetében. Tarruellát Miguel Luis Vidal Masanet, majd José Rico Pérez követte az elnöki székben. A Hércules helyzete javulni kezdett és kifizették a jelzálogot, amely a La Viña Stadiont terhelte. A La Viña eladása után a klub vezetése új stadiont terveztetett. A magyar Kalmár János edző érkezése stabilizálta a csapat helyzetét, majd egy évvel később az őt követő Arsenio Iglesias segítségével, az El Sadar Stadionban elért győzelemmel sikerült kiharcolni az oly régóta várt visszajutást a spanyol élvonalba. Az elkövetkező időszak pedig elhozta a klub történetének legsikeresebb szakaszát.[8]
Siker és bukás
Az 1970-es évek mondhatóak a legsikeresebbnek a Hércules CF életében, mivel a csapat az 1974-es feljutást követően nyolc szezont töltött megszakítás nélkül az élvonalban. Az első, 1974–1975-ös idényben a Hércules rendkívül meggyőző teljesítményt nyújtott és csak némi balszerencsével végzett az ötödik helyen. Csupán két pont választotta el a második helyezett Real Zaragoza együttesétől, az FC Barcelona egy ponttal, a Real Sociedad pedig csak jobb gólkülönbségének köszönhetően előzte meg a csapatot. Barrios a Hércules CF színeiben 13 találatot szerzett, amellyel a hetedik helyet szerezte meg a góllövőlistán. A következő szezonban ismét jól szerepelt a csapat és a hatodik helyen végzett. Ezt azonban egy jelentős visszaesés követte és a klub a következő idényekben a 12. és a 15. helyek között végzett. Az 1981–1982-es szezonban elért 17. hely azonban már nem volt elég az élvonalban maradáshoz és a csapat kiesett a másodosztályba.[9][10]
A klub gyengélkedéséhez számos tényező hozzájárult. A túlzott kiadások, az elnökség válsága, illetve a szakmai munka háttérbe szorulása mind negatív hatással voltak a játékosok szereplésére. A Hércules az 1980-as évek közepén ismét feljutott az élvonalba. Az 1984–1985-ös idényben a Real Madrid CF elleni bravúros, idegenben elért 1-0 arányú győzelemmel pedig a csapat bennmaradt első osztályban. A következő szezonban azonban nem sikerült elkerülni a kiesést. Komoly csapást jelentett a klub számára Mario Kempes és Carlos Jurado edző távozása is.[11]
A kieséssel egy új korszak vette kezdetét. A lemondások, az adósság növekedése és az edzők váltakozása jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a csapat mélyrepülésbe kezdjen és még a másodosztályból is kiessen. A Hércules helyzete ekkor szinte reménytelennek tűnt és öt szezont kellett eltöltenie a harmadosztályban. Aniceto Benito elnökké választása azonban komolyabb változásokat hozott. Benito megtervezte az egyesület jövőjét és négy év alatt megvalósította a célkitűzéseit. A részvénytársasággá alakuló klub adóssága visszafizetésre került és a csapat előbb feljutott a másodosztályba, majd az 1996–1997-es szezonban ismét az élvonal tagja volt.[11]
Újrakezdések
Az élvonalba való feljutás nagy siker volt és hosszú évek kemény munkája előzte meg. Ezzel azonban fontosságban egyenértékű volt az egyesület stabil gazdasági helyzete és az adminisztratív tanács vezetőinek tervszerű munkája a klub jövőjét illetően. Emellett hasonlóan jelentős volt az a szenvedély és szeretet, amellyel a rajongók segítették a csapat munkáját. Ez volt az a három pillér, amelyre a csapat munkája támaszkodott a stabil első osztályú szereplés érdekében. A klub újabb felemelkedése 1993-ban kezdődött, amikor sikerült feljutnia a másodosztályba. A türelmes munka meghozta a gyümölcsét és a csapat az 1995–1996-os szezonban kivívta az első osztályban való szereplés jogát. A történelem azonban megismételte önmagát. A Hércules nem volt elég erős az élvonalban maradáshoz és már az első idény után kiesett. Ennek ellenére két elismerésre méltó győzelmet aratott a csapat az FC Barcelona ellen és ezzel jelentősen hozzájárult a Real Madrid CF bajnoki címének megszerzéséhez. Az 1998–1999-es szezont követően ismét a harmadosztályig zuhant a csapat, ahonnan hat év után, 2005-ben jutott vissza a másodosztályba. A 2008–2009-es szezonban a Hércules ismét közel került a sikerhez. Rendkívüli balszerencséjének köszönhetően azonban a csapat a másodosztály negyedik helyét szerezte, három pontnyira a feljutást jelentő harmadik helytől.[12][13][14]
1971-ben a csapat létrehozott egy barátságos labdarúgókupát, amelynek Trofeo Costa Blanca lett a neve, és amelyen a Hércules mellett meghívásos alapon szerepeltek további csapatok. 2002-ben a neve megváltozott Trofeo Ciudad de Alicantéra. A legsikeresebb csapat a Real Madrid, amely tízszer nyerte meg a kupát. A Hércules kilenc elsőséggel büszkélkedhet. Egy alkalommal, 1982-ben magyar csapat, a Vasas is elhódította a serleget.[15]
A klub első tartalékcsapata az Alicante CF volt, 1961-től 1969-ig.[16] A második csapat később különböző neveken szerepelt, 1974 és 1981 között Hércules Atlético, majd később Hércules Promesas volt a csapat neve. A jelenlegi tartalékcsapat a Hércules CF B, amelyet 1996-ban alapítottak. Első szezonjában a megyei másodosztályban indult, jelenleg a Valenciai megyei bajnokság első osztályában játszik. Legnagyobb sikere a Tercera Divisiónba való feljutás, itt a 2003-04-es szezonban szerepelhetett.[17]
A csapat stadionja a Rico Pérez Stadion, amelyet 1974-ben adták át. Nevét a klub korábbi elnökéről, José Rico Pérezről kapta. 2007 óta ismét a klub tulajdonát képezi. Előtte tizenhárom éven keresztül az önkormányzat birtokolta.[18]Alicante város másik csapata, az Alicante CF is itt játssza mérkőzéseit.[19]
A Hércules története során eddig egyszer sem szerepelhetett nemzetközi kupákban, viszont kétszer, az 1974-75-ös és az 1975-76-os szezonban is mindössze egy hellyel maradt le az UEFA-kupa-indulásról. Előbbi idényben csak rosszabb gólkülönbsége miatt szorult a Real Sociedad mögé az ötödik helyre, míg a következő évben három pont lemaradással végzett a hatodik pozícióban.
↑José Vicente Tejedor Carnicero, Luis Javier Bravo és Victor Victoria: Spain, Final Tables 1928-1939 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. augusztus 19.)
Ramos Pérez, Vicente. El Hércules C.F. y el fútbol en Alicante. Alicante: Publicaciones de Ediciones Biblioteca Alicantina (1975). ISBN 978-84-400-9151-2
Peralt Montagut, Fernando. Historia del Hércules C.F. (1922-1996). Valencia: Aragón Ediciones (1996). ISBN 978-84-921727-0-2
Verdú Belda, Pascual; Mira Candel, Manuel; García Gómez, Javier. El libro de oro del Hércules: 74 años de historia. Alicante: Editorial y Medios Consultores, S.L. (1996). ISBN 978-84-921782-0-9
Rodríguez Arenas, Marta. Libro oficial infantil del Hércules de Alicante: sueños de campeón. Torelló: Berguedà Gràfic, S.L. (2007). ISBN 978-84-612-0222-5
Bagian dari seriGereja Katolik menurut negara Afrika Afrika Selatan Afrika Tengah Aljazair Angola Benin Botswana Burkina Faso Burundi Chad Eritrea Eswatini Etiopia Gabon Gambia Ghana Guinea Guinea-Bissau Guinea Khatulistiwa Jibuti Kamerun Kenya Komoro Lesotho Liberia Libya Madagaskar Malawi Mali Maroko Mauritania Mauritius Mesir Mozambik Namibia Niger Nigeria Pantai Gading Republik Demokratik Kongo Republik Kongo Rwanda Sao Tome dan Principe Senegal Seychelles Sierra Leone Somalia Somaliland ...
فيثيان الإحداثيات 40°06′52″N 87°52′31″W / 40.1144°N 87.8753°W / 40.1144; -87.8753 [1] تقسيم إداري البلد الولايات المتحدة[2] التقسيم الأعلى مقاطعة فيرميليون خصائص جغرافية المساحة 0.990862 كيلومتر مربع (1 أبريل 2010) ارتفاع 663 قدم عدد السكان عدد السكان 4...
Budaya Maluku adalah aspek kehidupan yang mencakup adat istiadat, kepercayaan, seni dan kebiasaan lainnya yang dijalani dan diberlakukan oleh masyarakat Maluku.[1] Maluku adalah sekelompok pulau yang merupakan bagian dari Nusantara.[2] Maluku berbatasan dengan Timor di sebelah selatan, pulau Sulawesi di sebelah barat, Irian Jaya di sebelah timur dan Palau di timur laut.[2] Maluku memiliki beragam budaya dan adat istiadat mulai dari alat musik, bahasa, tarian, hingga se...
Los Angeles Pioneer Jacob KuhrtsKuhrts in 1881Member of the Los Angeles Common Council for the 2nd wardIn officeDecember 10, 1888 – February 21, 1889In officeDecember 10, 1885 – December 12, 1887In officeDecember 5, 1879 – December 8, 1883In officeDecember 9, 1875 – December 6, 1877 Personal detailsBorn(1832-08-17)August 17, 1832DenmarkDiedJanuary 29, 1926(1926-01-29) (aged 93)Los Angeles, CaliforniaRelativesJohn Krempel (son-in-law) Jacob Kuhrts (August 14,1836 – January 29, 1...
Artikel ini sebatang kara, artinya tidak ada artikel lain yang memiliki pranala balik ke halaman ini.Bantulah menambah pranala ke artikel ini dari artikel yang berhubungan atau coba peralatan pencari pranala.Tag ini diberikan pada April 2017. Tatsuya ShiozawaInformasi pribadiNama lengkap Tatsuya ShiozawaTanggal lahir 11 November 1982 (umur 41)Tempat lahir Prefektur Shizuoka, JepangPosisi bermain PenyerangKarier senior*Tahun Tim Tampil (Gol)2001-2003 Shimizu S-Pulse * Penampilan dan gol d...
Philosophical concept in Zen Buddhism InterbeingZen Circle is a representation of InterbeingChinese nameTraditional Chinese互即互入TranscriptionsVietnamese nameVietnamese alphabettương tứcJapanese nameKana相互存在 Interbeing is a philosophical concept and contemplation practice rooted in the Zen Buddhist tradition, notably proposed by Thich Nhat Hanh.[1][2] It underscores the inter-connectedness and interdependence of all elements of existence.[3][...
此條目需要补充更多来源。 (2021年7月4日)请协助補充多方面可靠来源以改善这篇条目，无法查证的内容可能會因為异议提出而被移除。致使用者：请搜索一下条目的标题（来源搜索：美国众议院 — 网页、新闻、书籍、学术、图像），以检查网络上是否存在该主题的更多可靠来源（判定指引）。 美國眾議院 United States House of Representatives第118届美国国会众议院徽章 众议院旗...
عملية الحافلة رقم 37 جزء من الحملة العسكرية للانتفاضة الثانية الحملة العسكرية للانتفاضة الثانية موقع الهجوم المعلومات البلد إسرائيل الموقع حيفا الإحداثيات 32°47′49.9″N 34°59′3.13″E / 32.797194°N 34.9842028°E / 32.797194; 34.9842028 التاريخ 5 مارس 2003 الهدف حافلة نوع الهجوم عملية انت�...
This article needs additional citations for verification. Please help improve this article by adding citations to reliable sources. Unsourced material may be challenged and removed.Find sources: Culture of Egypt – news · newspapers · books · scholar · JSTOR (October 2023) (Learn how and when to remove this message)This article is part of a series onLife in Egypt Culture Architecture Ancient Egyptian art Contemporary Cinema Cuisine Dance Belly dance Ra...
Seale and Sands is a civil parish in the Guildford District Council area of Surrey, England with a population of 887.[1] The principal settlement is Seale; other places include Sandy Cross and The Sands. Sandy Crossphotographed in January 2006 The Sands, including Sandy Cross forms the rest of the local government rural unit that provides certain minor services. Major services are provided by Guildford Borough Council and Surrey County Council. Across the old nucleus and mostly below...
Ballon d'or 1969 Gianni Rivera, Ballon d'or 1969Généralités Sport Football Organisateur(s) France Football Édition 14e Catégorie Trophée européen Date 1969 Participants Joueurs européens évoluant en Europe Site web officiel Site officiel Palmarès Vainqueur Gianni Rivera (1) Deuxième Luigi Riva Troisième Gerd Müller Navigation Édition précédente Édition suivante modifier Le Ballon d'or 1969 récompensant le meilleur footballeur européen évoluant en Europe est attribué à l...
إغناسيو كارلوس غونزاليس معلومات شخصية الميلاد 17 ديسمبر 1971 (العمر 52 سنة)ساراندي الطول 1.89 م (6 قدم 2 1⁄2 بوصة) مركز اللعب حارس مرمى الجنسية الأرجنتين المسيرة الاحترافية1 سنوات فريق م. (هـ.) 1991–1997 راسينغ 133 (8) 1997–1998 نيولز أولد بويز 16 (0) 1998–2002 لاس بالماس 56 (6) 1999–2...
Historic house in Indiana, United States United States historic placeSchnull–Rauch HouseU.S. National Register of Historic Places Schnull–Rauch House in 2013Show map of IndianapolisShow map of IndianaShow map of the United StatesLocation3050 N. Meridian St., Indianapolis, IndianaCoordinates39°48′40″N 86°09′24″W / 39.8112411500001°N 86.1567230219999°W / 39.8112411500001; -86.1567230219999Built1904ArchitectBernard Vonnegut, Sr.Architectural styleRoma...
South African ballet dancer Deanne BergsmaBergsma as Odette in Swan LakeBorn16 April 1941Harrismith, South AfricaSpouseKeith GrantChildren2CareerDancesBallet Deanne Bergsma (born 16 April 1941) is a South African ballerina, who made her career in the Royal Ballet at Covent Garden. She was born in 1941 and showed early promise as a dancer, She first came to London in 1957 to take up a place in the Royal Ballet School, having been talent-spotted by Claude Newman, former principal dancer and bal...
Questa voce sugli argomenti aziende olandesi e Eurovisione è solo un abbozzo. Contribuisci a migliorarla secondo le convenzioni di Wikipedia. Segui i suggerimenti del progetto di riferimento. AVROTROS Il Wereldomroepgebouw, sede dell'emittente TipoStichting Affiliazione internazionaleNPO, UER Fondazione1º gennaio 2014 Sede centrale Hilversum Area di azionePaesi Bassi Direttore generale Eric van Stade Lingua ufficialeolandese MottoThuis bij AVROTROS Sito web Modifica dati su Wikidata&#...
Method for partial-fraction expansion Portrait of Oliver Heaviside Part of a series of articles aboutCalculus ∫ a b f ′ ( t ) d t = f ( b ) − f ( a ) {\displaystyle \int _{a}^{b}f'(t)\,dt=f(b)-f(a)} Fundamental theorem Limits Continuity Rolle's theorem Mean value theorem Inverse function theorem Differential Definitions Derivative (generalizations) Differential infinitesimal of a function total Concepts Differentiation notation Second derivative Implicit differentiat...
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
