Apja a környéken kivágott fákat tutajoztatta a Visztulán a danzigi fűrésztelepekhez. Tizenegy éves koráig a helyi hagyományos zsidó iskolában, a héderben tanult, majd szülei Pinszkbe küldték.
Kora gyermekkorától érdekelte az európai zsidóság helyzete és jövője. Még csak tizenegy éves volt, amikor egy levelében már azt prognosztizálta, hogy „a világ uralkodói és nemzetei” nyíltan a zsidó nép vesztére fognak törni, és ez a nép egyedül Angliától remélhet segítséget ahhoz, hogy visszatérhessen ősei földjére, Palesztinába, és ott újra naggyá válhasson.
1901-től fogva Weizmann részt vett a cionista mozgalom tevékenységében, Martin Buberrel és Berthold Feiwellel közösen egy palesztinai tudományos intézmény létrehozásáért lobbizva, melyet végül 1912-ben fel is állítottak Haifában. Miután 1904-ben Manchesterbe költözött, felvette a kapcsolatot Arthur Balfour korábbi brit miniszterelnökkel, aki támogatásáról biztosította Weizmannt egy független zsidó állam létrehozásával kapcsolatban.
1917-ben az Egyesült Királyság Cionista Szövetségének elnöke lett, ebben a tisztségében fontos szerepe volt az ún. Balfour-nyilatkozat kiadásában, mely az Egyesült Királyság támogatásáról biztosította a cionista mozgalmat egy palesztinai zsidó állam létrehozásában. Erre alapozva a cionisták nagyszabású kolonizációs programba kezdtek Palesztina területén, ami heves ellenállást váltott ki a helyi arab lakosság körében. A konfliktusok elsimítása érdekében került sor a Fejszál–Weizmann-egyezmény megkötésére, amely arab–zsidó együttműködést körvonalazott egymás független államainak megteremtésében a Közel-Keleten.
1920-ban Weizmannt a Cionista Világszövetség elnökévé választotta, ezt a tisztséget első ízben 1931-ig töltötte be, majd 1935-ben újraválasztották tisztségére. 1936-ban Dávid Ben-Gúriónnal közösen egy memorandumot küldött Stanley Baldwin brit miniszterelnöknek, amelyben felvetette Palesztina felosztását egy független zsidó és egy arab államra, de a miniszterelnök elutasította a tervezetet. A második világháború alatt az ő javaslatára hozták létre a Zsidó Brigádot, mely az Egyesült Királyság haderejének kötelékében harcolt.
Weizmann 1946-ban lemondott a Cionista Világszövetség vezetéséről, de miután 1948. május 14-én létrejött a független Izrael, 1949 februárjában megválasztották az ország államelnökévé. Tisztségét haláláig, 1952. november 9-ig töltötte be. Saját házának kertjében temették el.
Családja
Háim Weizmann 1906-ban vette feleségül a Németországhoz tartozó Zoppotban (ma Sopot, Lengyelország) Vera Hatzman doktornőt, házasságukból két fiú született. Kisebbik fiuk, Michael Oser Weizmann a második világháború idején az Egyesült Királyság légierőjének kötelékében szolgált, hadnagyi rendfokozatban, 1942-ben egy bevetésen vesztette életét.
Háim Weizmann unokaöccse, Ézer Weizmann is betöltötte Izrael államelnökének tisztségét, 1993–2000 között.
Magyarul megjelent művei
Chaim Weizmann: A zsidó nép és Palesztina; ford. Osztern Lipót; Magyar Zsidók Pro-Palesztina Szövetsége, Bp., 1937
_-_President_Chaim_Weizmann.jpg)
