Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Hszie Csün (Xiè Jūn (謝軍, Hszie Csün)) egyszerűsített kínai írással: 谢军, (nevét a külföldi szakirodalomban: Xie Jun alakban használják), (Baoding(Bǎodìng Shì), Hopej(Hebei), 1970. október 30. –) kínai női sakkozó, nemzetközi nagymester, a nyolcadik és tizedik női sakkvilágbajnok (1991–1996 és 1999–2001), háromszoros olimpiai bajnok, Kína női sakkbajnoka, nemzetközi versenybíró, FIDE mesteredző.
Nemzetközi nagymester 1993-tól, női nemzetközi mester 1989-től. 2008. január óta nem vesz részt a nemzetközi Sakkszövetség által nyilvántartott versenyeken.
Egy alkalmazott és egy mérnök gyerekeként született Baodingban, de Pekingben nőtt fel.[3] Hatéves korában kezdett el kínai sakkot játszani, és 10 éves korában már Peking lánybajnoka volt. Kormányzati unszolásra hamar elkezdett foglalkozni a „nyugati sakkal” is. Az elégtelen edzési lehetőségek ellenére 14 évesen már ő volt a lányok között Kína sakkbajnoka.[4] Egy évvel később megismételte ezt a győzelmét, majd négyszer egymás után megnyerte Kína felnőtt női bajnokságát.[3] 1988-ban a 2–4. helyen végzett a junior sakkvilágbajnokságon.[5]
20 éves korában megnyerte a világbajnokjelöltek versenyét, majd 1991-ben Maia Csiburdanidze legyőzésével a női világbajnoki címet is megszerezte. Ezt a címét sikeresen védte meg 1993-ban, de 1996-ban Polgár Zsuzsa elhódította tőle. 1999-ben Alisza Galljamova elleni győzelmével másodszor is megszerezte a világbajnoki címet, miután a címvédő Polgár Zsuzsa a számára nem megfelelő helyszín és versenyzési feltételek miatt nem állt ki ellene. Címét 2000-ben a kieséses rendszerű világbajnoki versenyen szerzett első helyével megerősítette. A 2001-es világbajnokság előtt visszavonult az aktív sakkozástól.
1989-ben lett női nemzetközi mester, 1991-ben a női világbajnoki címhez a Nemzetközi Sakkszövetség a nemzetközi nagymester címet adományozta neki.
Az 1998-ban, 2000-ben és 2004-ben a női sakkolimpián aranyérmet nyert kínai csapat elsőtáblásaként járult hozzá a sikerhez. A világranglistán hosszú ideig állt a 2. és 3. helyen, az 1. helyet elfoglaló Polgár Judit mögött.[6][7]
Kínában hősként tekintenek rá, sikerei nagymértékben hozzájárultak hazájában és egész Ázsiában a sakk népszerűségéhez, és a kínai sakkozónők későbbi eredményeihez.[4] 1991 előtt a „nyugati” sakkot alig ismerték Kínában, világbajnoki címe megszerzése után több százezer gyermek kezdett el sakkozni, ma ez a szám milliós nagyságrendű.[6]
Az 1990-es évek végén pszichológiából doktorált a Pekingi Egyetemen. Jelenleg a Pekingi Sportbizottságban dolgozik, és fiatal tehetségek felkutatásával és oktatásával foglalkozik.[8] Nagyon ritkán versenyez, 2001-es visszavonulása óta néhány játszmát játszott csak, hogy megőrizze Élő-pontszámát, legutóbb 2008. januárban változott a pontszáma, amely egyben élete legmagasabb Élő-pontszáma.
2004 óta a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) nemzetközi versenybírója, és ugyanebben az évben mesteredező (FIDE Senior Trainer) címet szerzett.[9]
Férje a szingapúri sakknagymester Wu Sao-pin(Wu Shaobin), aki korábban az edzője volt.[10]
Szereplései a világbajnokságokon
Hszie Csün (1992)
Az 1989–1991-es világbajnoki ciklusban a két zónaközi döntő első három-három helyezettje, valamint az előző világbajnoki versenysorozat két döntőse körmérkőzéses versenyen mérkőzött a világbajnok kihívásának jogáért. A Kuala Lumpurban rendezett zónaközi döntőn Nona Gaprindasvili mögött a második helyen végzett, így bejutott a legjobb nyolc résztvevővel rendezett világbajnokjelölti versenybe. A versenyen ő és a jugoszláv Alisa Marić holtversenyben végzett az élen, ezért köztük párosmérkőzés döntött, hogy kit illessen a kihívás joga. A párosmérkőzést Hszie Csün(Xiè Jūn) nyerte, így ő mérkőzhetett meg a címvédő Csiburdanidzével.[11] A világbajnoki döntő párosmérkőzésre 1991-ben Manilában került sor, amelyen Hszie Csün(Xiè Jūn) 8,5–6,5 (+4=9-2) arányban győzött, ezzel 13 év után elhódította Csiburdanidzétől a világbajnoki címet.[12]
Az 1991–1993-as világbajnoki ciklusban a két zónaközi döntő első három-három helyezettje kiegészült az exvilágbajnok Csiburdanidzével, valamint az előző ciklus világbajnokjelölti versenyének döntősével Alisa Marić-csal. A Nemzetközi Sakkszövetség döntése értelmében a világbajnokjelölti versenyen részt vehetett Polgár Zsuzsa is, aki az előző évben – elsőként a sakk történetében – a férfiakkal azonos körülmények között versenyen megszerezte a nemzetközi nagymesteri címet.[13] A kilencfős mezőny kétfordulós körmérkőzésen döntötte el a két első hely sorsát, amelyen Polgár Zsuzsa 3 pont előnnyel végzett az élen, őt Nana Ioszeliani követte, Csiburdanidze vele azonos pontszámmal a 3. helyet szerezte meg.[14] A világbajnok kihívásának jogáért Polgár Zsuzsa és Nana Ioszeliani párosmérkőzésen mérkőzött egymással, amely 6–6 arányú döntetlennel végződött. A kétszeri rájátszás sem hozott eredményt, ezért sorsoltak, amely Ioszelianinak kedvezett. Az 1993-ban Monacóban megrendezett világbajnoki döntőben Hszie Csün(Xiè Jūn) fölényes 8,5–2,5 (+7=3-1) arányú győzelemmel védte meg címét.[15]
Az 1994–1996-os világbajnoki ciklusban újításként nem zónaközi döntőket rendeztek, hanem egy svájci rendszerben lebonyolított verseny eredménye alapján dőlt el a világbajnokjelöltek versenyére való továbbjutás sorsa. A svájci rendszerű verseny első hét helyezettje, kiegészülve az előző világbajnoki ciklus két döntősével Polgár Zsuzsával és Nana Ioszelianival küzdhetett meg a világbajnok kihívásának jogáért. A versenyen Polgár Zsuzsa és Maia Csiburdanidze holtversenyben végzett az élen. Köztük párosmérkőzés döntötte el, kit illessen a világbajnok kihívásának joga. A párosmérkőzést Polgár Zsuzsa nagy fölénnyel 5,5–1,5 arányban nyerte, így először a sakk történetében magyar versenyző küzdhetett meg a női világbajnoki címért.[16] A világbajnoki döntőben Polgár Zsuzsa meggyőző 8,5–4,5 (+6=5-2) arányú győzelmet aratott, ezzel ő lett a női sakkozás kilencedik világbajnoka.[17]
Az 1997–1999-es világbajnoki ciklusban a svájci rendszerű zónaközi döntőből a hét első helyezett, kiegészülve az exvilágbajnok Hszie Csün(Xiè Jūn)nel, valamint az előző világbajnokjelölti verseny második és harmadik helyezettjével, Csiburdanidzével és Pia Cramlinggal, küzdött a kihívás jogáért. A tíz versenyző kétfordulós körmérkőzésen mérte össze erejét. A versenyen Alisza Galljamova és Hszie Csün(Xiè Jūn) végzett az első két helyen, köztük párosmérkőzés döntötte el a világbajnok kihívásának jogát.[18] Mivel a címvédő Polgár Zsuzsa nem fogadta el a kínai helyszínt, valamint a verseny díjazását, ezért a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) megfosztotta őt a címétől, és a Hszie Csün(Xiè Jūn) – Galljamova párosmérkőzést világbajnoki döntőnek tekintette. A mérkőzést Hszie Csün(Xiè Jūn) 8,5–6,5 (+5=7-3) arányban nyerte, ezzel ismét ő lett a világbajnok.[19]
A 2000-es világbajnokságon az Élő-pontszám szerinti első 64 versenyzőt hívták meg, hogy kieséses rendszerben döntsenek a világbajnok címről, amelyen a címvédőnek is indulnia kellett. Az Új-Delhiben rendezett versenyen végül 61-en indultak el. Az első fordulóban erőnyerő volt, a másodikban Szvetlana Matvejeva, a harmadikban Elene Zayac, a negyedikben Natalija Zsukova ellen győzött. Az elődöntőben Jekatyerina Kovalevszkaját verte, majd a döntőben honfitársa Csin Kan-jing(Qín Kǎnyìng) ellen diadalmaskodott, ezzel az új rendszerű kieséses (knock out) rendszerben is megvédte világbajnoki címét.[20]
A 2001-es világbajnokság előtt befejezte aktív pályafutását, a világbajnokságért folyó versenyen már nem indult el, így címét elvesztette.
Szereplései a sakkolimpiákon
1988 és 2004 között nyolc sakkolimpián vett részt, amelyeken csapatban 3 arany, 1 ezüst és 2 bronz, egyéniben 2 ezüst és 3 bronzérmet szerzett.[21]
1995: Pan Pacific International, San Francisco, 6–7. helyezés, 13-as kategóriájú verseny, átlag Élő-pontszám 2574, „a fiatal versenyzők közül Hszie Csün(Xiè Jūn) érte el a legjobb eredményt”[35]
2002: Amszterdam, 3–5. helyezés holtversenyben Vlastimil Horttal és Viktor Korcsnojjal. A 2470 átlagértékszámú versenyt Portisch Lajos nyerte az akkori női világbajnok Csu Csen(Zhū Chén) előtt.[44]
2002: Csinan(Jǐnán) 2. helyezés, Queens vs Kings verseny[45]
2004: Taiyuan (Kína), 6. helyezés a 2620-as átlagértékszámú versenyen, amelyet Nigel Short nyert meg.[46]
Díjai és kitüntetései
2005 Laureus China Top Ten Athlets Award (a nemolimpiai sportágak kategóriájában)[47]
Megjelent művei
Xie Jun: Chess champion from China. Gambit Publications, London 1998. ISBN 1-901983-06-4.
↑ ab”I Am Not A Professional” (angol nyelven). chess-mate.com. [2003. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 18.)
↑Top Lists Records (angol nyelven). World Chess Federation. (Hozzáférés: 2014. december 18.)
↑Leontxo García: Report from Nanjing (angol nyelven). ChessBase GmbH, 2008. december 12. (Hozzáférés: 2014. december 17.)
