A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Hszü Sen (Xu Shen)
Hszü Sen (Xu Shen) portréja
Született	kb. 58 Zsunan (Runan) (汝南) megye, (Saoling (Shaoling)) (召陵) (a mai Honan (Henan) tartományban)
Elhunyt	kb. 147 Uo.
Nemzetisége	kínai
Foglalkozása	filológus, nyelvész
A Wikimédia Commons tartalmaz Hszü Sen (Xu Shen) témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Hszü Sen (Xu Shen) (adott neve: Su-csung (Shūzhòng) 叔重) a Keleti Han-dinasztia idején élt kiváló nyelvész, filológus. Főműve az i. sz. 100-ban összeállított Suo-ven csie-ce (Shuowen jiezi) („Az egyszerű és összetett írásjegyek magyarázata”) című etimológiai szótár, amely nem csupán az első ilyen jellegű alkotás, hanem Hszü Sen (Xu Shen) ebben a művében határozta meg és definiálta a kínai írásjegyek hatféle szerkezeti típusát (liu-su (liushu) 六書 / 六书). Műve a korai kínai írás tanulmányozásának páratlan forrása.

Életrajzával kapcsolatban csak egy rövid bejegyzés található a Kései Han-dinasztia hivatalos történeti művének, Hou Han su (Hou Han shu) 75. fejezetében.^[1] Ezek szerint a Zsunan (Runan)-beli (汝南) Saoling (Shaoling)ben (召陵) született. Egyszerű, őszinte természetű ember volt, aki már ifjú korától kezdve alaposan tanulmányozta a konfuciánus kánon műveit. A kortársai tiszteletük és elismerésük jeleként az „Öt klasszikus páratlanjaként” (Vu-csing vu-suang (Wujing wushuan) 五經無雙) emlegették. Élete során több féle hivatali tisztséget is betöltött, majd visszavonulva családja körében hunyt el valamikor i. sz. 120. után.^[2]

Nevéhez fűződik a Vu csing ji ji (Wu jing yi yi) (《五經異義》) vagyis „Az öt klasszikus különböző jelentései” című mű összeállítása, amelyben a konfuciánus kánon „Öt klasszikusának” (Vu csing (Wu jing) 《五經》), a Dalok könyve, az Írások könyve, a Szertartások feljegyzései, a Változások könyve és a Tavasz és ősz krónikája művek filológiai vizsgálatának összegzését adja közre.^[3]

Fő művének azonban a Suo-ven csie-ce (Shuowen jiezi), „Az egyszerű és összetett írásjegyek magyarázata” című etimológiai szótár összeállítása tekinthető, amely munkájával már i. sz. 100-ra elkészült, de amely a kormányzat érdektelensége miatt ekkor nem jelenhetett meg. Majd csak fia, Hszü Csung (Xu Chong) (許沖) mutatta be és nyújtotta át az uralkodónak, így i. sz. 121-ben (még Hszü Sen (Xu Shen) életében) került hivatalosan is kiadásra. A kínai történelem során ez volt az első ilyen jellegű mű, amely 540 fogalomkulcs (pu-sou (bushou) 部首) alá rendezve, összesen 9 353 írásjegy etimológiáját, összetevőit és jelentését tárgyalja. A Suo-ven csie-ce (Shuowen jiezi)t megelőző szótárakban, mint az Er ja (Er ya)ban és a Fang-jen (Fangyan)ben (《方言》) a keresés igen nehézkes volt, így az osztályozóelemek használata nagy előrelépést jelentett, az új módszer a keresést gyorssá és hatékonnyá tette. A Suo-ven csie-ce (Shuowen jiezi)ben a meghatározandó írásjegyek kis pecsétírással íródtak, amely a Csin (Qin) állam, majd a Csin (Qin)-dinasztia hivatalos írása volt. Hszü Shen (Xu Shen) nyelvészeti munkásságának egyik legnagyobb érdeme az írásjegyek hatféle szerkezeti típusának (liu-su (liushu) (六書) megállapítása és definiálása.^[4]

• ↑ de Crespigny 2007.: de Crespigny, Rafe (ed.). A Biographical Dictionary of Later Han to Three Kingdoms (23–220 AD). Leiden–Boston, Brill, 2007. ISBN 978 90 04 15605 0

• Suo-ven csie-ce
• Kínai írás