A római katolikus békemozgalom egyik vezetője. 1956-tól a Katolikus Szó című lap főszerkesztője volt. 1958-tól országgyűlési képviselő. 1963-tól az Elnöki Tanácsa tagja. 1980-ig az Ecclesia Szövetkezet elnöke.
Politikai szerepvállalása miatt több évig egyházi kiközösítés alá esett, aminek magyarországi kihirdetését az állami szervek nem engedélyezték.[1]
Művei
Laskai Ozsvát, Budapest, 1932. (Ciszterci doktori értekezések 68.)
Életépítés. Elvek, gondolatok. Budapest, 1934.
Tízperces szentbeszédek, Budapest, 1937.
Passzionista Szt Gábor, Budapest, 1938. (Korunk szentjei)
A lélek vasárnapjai. Rövid sztbeszédek, Budapest, 1939.
Az örök ember. Elmélkedések, Budapest, 1941.
A természetjog rendező szerepe, Budapest, 1941.
Keresztény magyarság, Budapest, 1944.
Hiszek. Elmélkedések és gondolatok az egyházi év vasárnapjaira, Budapest, 1959.
A keresztény ember a mában, Budapest, 1963.
Jelenlétünk a világban, Budapest, 1968.
Embertől – Istenig. Szolgáló szeretet, Budapest, 1976.
↑"1957 nyarán a Szentszék minden katolikus papot felszólított, hogy egy hónapon belül a politikai tevékenységtől teljesen vonuljon vissza, különben kiközösítés vár rájuk. A felszólításnak Beresztóczy Miklós, Horváth Richárd és Máté János nem engedelmeskedett, ezért a Sacra Congregatio Concilii 1958. február 2-án parlamenti képviselőségük és a békemozgalomban vállalt szerepük miatt kiátkozással sújtotta őket." Forrás: Szabó Csaba: Az állami egyházügyi hivatal értékelése az 1956 után kialakult egyházpolitikai helyzetről. In: Archivnet. XX. századi történei források. 6. évfolyam (2006) 5. szám. [1]