1950–1952 között az Állatorvostudományi Egyetem anatómiai tanszékén tanársegéd volt. 1952–1953 között az Országos Állategészségügyi Intézet általános kórboncnoka volt. 1953–1956 között Szőregen, Mórahalmon és Csanádpalotán gyakorló állatorvos volt. 1956-ban a csanádpalotai Nemzeti Bizottság vezetője volt. 1957-ben letartóztatták, internálták, hét hónapi börtönbüntetésre ítélték. 1958–1959 között rendőri felügyelet alatt áltt; segédmunkás volt a Kiskunhalasi Városi Vágóhídon. 1959–1964 között Kiskunhalason körzeti állatorvos volt. 1967–1983 között városi főállatorvos volt. 1982-től a helyi Vörös Október Mgtsz. állatorvosaként dolgozott. 1991-től a Magyar Állatvédő Szövetség elnöke volt. 1994-ben nyugdíjba vonult. 1996-tól a Magyar Állatorvosi Kamara Bács-Kiskun Megyei Szervezet titkára, majd alelnöke volt. 2003-ban alapító elnöke lett Kiskunhalason az Állatvédő és Természetbarát Egyesületnek. 2012-ben a Magyar Állatorvosi Kamara Bács-Kiskun Megyei Szervezet titkárává újraválasztották.
Politikai pályafutása
1989–1992 között az FKGP tagja volt. 1990–1994 között országgyűlési képviselő (Kiskunhalas; 1990–1991: FKGP; 1991–1993: 36-ok; 1993–1994: EKGP) volt. 1991–1992 között a Nemzetbiztonsági bizottság titkára, 1992–1994 között alelnöke volt. 1992-ben az FKGP tört. tagozata országos szervezőbizottságának elnöke majd ügyvivője volt. 1992–1994 között az Önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság tagja volt. 1993-ban a Történelmi Kisgazdapárt tagja volt. 1993-tól az EKGP alelnöke volt. 1994-ben az EKGP képviselőjelöltje volt. 1998-ban Kiskunhalason önkormányzati képviselővé választották.
Családja
Szülei: Horváth László és Kurunczi Anna voltak. 1980-ban házasságot kötött Sárkány Erzsébettel. Négy gyermeke volt: Anikó (1950), László (1962), Ottó (1981) és Árpád (1985).
