Horace Heidt a Berkeley Egyetemen tanult. Profi futballista szeretett volna lenni, de megsérült a háta. 1923-ban tánczenekart alapított, amely az 1920-as években vaudeville-ekkel turnézott Amerikában és Európában is. A zenekar feloszlása után 1932-ben új zenekart alapított „Horace Heidt and his Brigadiers” néven, amelynek saját rádióműsora is volt a chicagóiDrake Theater in Chicagoban 1936-ban. A zenekar véletlenszerű kiválsztással készpénzt osztott a közönségnek, ami rendkívül népszerűvé tette őket. A „Pot o’ Gold” című programjukból filmet készítettek Heidttel 1941-ben. A „Pot o' Gold” című filmet George Marshall rendezte, James Stewart és Paulette Goddard voltak a főszereplői.
Heidt nőket is bevett zenekarába. Az énekesek között szerepelt: a The King Sisters, Larry Cotton, a Donna és a Don Juans (Donna Wood énekesnő). Az 1930-as évek végén és a negyvenes évek elején nagy népszerűségnek örvendett a zenekar. 1937-ben a „Gone with the Wind”, valamint a Ti-Pi-Tin-nel 1938-ban megjelent dal az első számú slágerük volt, 1939-ben pedig a „The Man with the Mandolin” volt a topon. 1941-ben hat slágerük volt a Top 10-ben, a következő évben újabb top 10-es slágerük volt. Az 1947-es „Don't Fence Me In” a 7. helyet érte el.
1945-ben egy heces vita miatt nyugdíjba vonult, és ingatlanbefektetéseinek szentelte magát, amivel a kor egyik leggazdagabb zenekarvezetője lett. 1947-ben visszatért és és rádiós tehetségkutatókban vezette a zenekart. 1950-től a televízióban is szerepelt, 1955-ben a „The Swift Show Wagon” című műsorban. Nem sokkal később visszavonult.
