Henrietta Alexandrina nassau–weilburgi hercegnő(Henriette Alexandrine Friederike Wilhelmine Prinzessin von Nassau-Weilburg) (Bayreuth, Bajorország, 1797. október 30. – Bécs, 1829. december 29.) német hercegnő, osztrák főhercegné, tescheni hercegné, Károly főherceg tábornagy felesége.
Édesanyja Luise Isabelle von Kirchberg német várgrófnő (1772–1827) volt, Wilhelm Georg von Kirchberg várgróf (1751–1777) és Isabelle-Auguste von Reuss zu Greiz grófnő (1752–1824) leánya.
A házaspárnak négy gyermeke született, de csak ketten érték meg a felnőttkort.
Károly főherceg az 1809. évi hadjárat után visszavonultan élt az alsó-ausztriaiBadenben, de a bécsi kongresszus után, 1815-től elvállalta a mainzi erődítmény kormányzói tisztségét. Itt találkozott először Henriettával, akit 1815. szeptember 17-én feleségül vett. Az esküvőt a hesseniWeilburgban tartották. A menyasszony evangélikus vallású volt, és a házasságkötés után sem tért át a római katolikus hitre, ami a szigorúan katolikus Habsburgok között nagy megütközést keltett. Ez volt az első kevert vallású házasság a Habsburg-családban. A frigy boldognak bizonyult. Hét gyermekük született:
Bár a katolikus Ausztriában törvény tiltotta, hogy az evangélikus templomoknak az utca felőli bejáratuk lehessen, az asperni győztes tábornagy 1815-ben nem habozott egy utcáról nyíló kaput – az úgynevezett Henrietta-kaput (Henriettentor) töretni a bécsi Bécsi Városi Református Templomra, amelyet kizárólag saját evangélikus felesége használhatott.[4]
1816 karácsonyán az evangélikus Henrietta Alexandrina főhercegné hozta be Bécsbe az első karácsonyfát, amelyen gyertyák égtek. A katolikus Bécsben ez eddig nem volt szokásban, a népszerű fiatal főhercegné hozta „divatba”. (Magyarországon a kivilágított karácsonyfa szokását néhány évvel később, 1819-től Károly főherceg öccsének, József nádornak evangélikus felesége, Mária Dorottya württembergi hercegnő indította el).
Henrietta hercegné 1829. december 29-én halt meg, mindössze 32 évesen, saját gyermekeitől elkapott skarlát következtében, amely mellé még tüdőgyulladást is kapott. A bécsi kapucinusok templomában, a Habsburg-család kriptájában (Kapuzinergruft) temették el. Ő az egyetlen protestáns vallású családtag, aki itt nyugszik. A katolikus egyház tiltakozását Henrietta sógora, Ferenc császár e szavakkal utasította el: „Ha életében közöttünk volt, legyen közöttünk holtában is”.[5]
Elhunyta után fél évvel, 1830 nyarán a bécsi Városi Református Templom Henrietta-kapuját ismét befalazták.[4]
↑ abMonika Posch.szerk.: Peter Karner: Henriette von Nassau-Weilburg. Eine Protestantin im Hause Habsburg, Forschungen und Beiträge zur Wiener Stadtgeschichte (német nyelven). Wien: Franz Deuticke, 75–76. o. (1986. december 4.). ISBN 3-7005-4579-7
↑„Wenn sie als Lebende unter uns geweilt hat, so soll sie es auch als Tote.”
.jpg)
